Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Vitafórum
Winkler László : A 210-es (1988-as MSZ 37-ik oldal.) Az idézett oldal bal hasábjának 4-ik bekezdésében olvasható: "Aztán a következő vasárnap — március 19-én — reggel a német megszállás. A ferihegyi repülőtéren is a németek erőszakoskodnak, fosztogatnak, amíg a 'Gazda' meg nem érkezik. Anyanyelvi szinten beszéli a németet, egy-kettőre sorakozó mindkét oldalon és a magyar repülők sorra veszik vissza elkobzott holmijaikat a megszégyenített fosztogatóktól. Dóczy .... egyenesen Fütterer tábornok, légügyi attaséhoz fordult sérelmével.” Hans - Armin Weirich német repülő főhadnagy "Chronik des ABK-Z (Ausbildungskommando Zerstörer) in Ungarn vom Mai 1943 - 08 - Mai 1945 I Teil" (A romboló kiképző különítmény története Magyarországon 1943 május - 1945 május 8.1-rész) c. munkájában erről szószerinti fordításban az alábbiak szerint emlékezik vissza: 3. Feriheev. Az oktató keret érkezése előtt Budapestre repültem és jelentkeztem Heribert Fütterer aítábomagynál, a magyarországi német követség légügyi attaséjánál, ö lett közvetlen felettesem, ... aki hagyott teljesen önállóan dolgozni és soha nem látogatott meg bennünket. A német légierőnél nagyon kevés ilyen kis egységnek lehetett ilyen nagy önállósága. Fütterer egy tanáccsal bocsátott utamra : "A vezetés művészetét hosszú gyeplőn kell megtanulni " .. .(I. m. 6. oldal.) (4) A "Margarethe" (Margit) hadművelet. Az 1943 szeptember 8-i olasz kapituláció után a német hadvezetés attól tartott, hogy Románia és Magyarország követheti a példát. A német véderő parancsnokság ezért készítette el 1943. szeptember 30-ra (!) Magyarország megszállási és hadsereg lefegyverzési tervét. A hadművelet a Margit fedőnevet kapta ( a budapesti Margitsziget nevére célozva). A légierőnek el kellett foglalnia a magyar repülőtereket, a hadsereg többi egységeinek négy irányból, Budapestre összpontosított támadással, kellett bevonulnia. Emellett a magyar csapatokat le kellett fegyverezni, megtartva a további együttműködés lehetőségét, a vezető katonai beosztásokba németbarát tiszteket kellett helyezni. Budapest-Ferihegy megszállására a B-500-as ejtőernyős zászlóaljat jelölték ki... A Margit hadműveletet a legnagyobb titkossággal kezelték. Az előkészületekről semmit nem tudtunk . .. Március 18-a estéjén . .. éjszaka csörgött a telefonom, a vonal végén egy vezérőrnagy jelentkezett ezekkel a szavakkal: "Most érkeztem az égből, ért engem ?" Azt gondoltam, hogy a titkos üzenetet megértettem, a repülőtérre siettem, felébresztettem a legénységet és riadókészültségbe helyeztem őket. Különös volt, hogy a vasárnap ellenére, a repülőtéren tartózkodó magyar egységeknél már kora hajnalban nagy sürgés-forgás uralkodott. Amikor okát kérdeztem, elmagyarázták, hogy az Adria felől ellenséges bombázók berepüléséről kaptak jelentést. Azonnal felkerestem a repülőtéren tartózkodó magyar egységek parancsnokait, akikkel bajtársi viszonyban voltam, és mindannyian arra figyelmeztettek, hogy szokatlan dolgok történnek. Ezért kölcsönösen megígértük egymásnak, hogy bármi is történjék, nem fogunk egymásra tüzet nyitni. Röviddel virradat után közeledő erős motorzúgást hallottunk. Több hullámban Ju.52-es szállítókötelékek érkeztek repülőterünk fölé és а В 500 SS ejtőernyős zászlóaljat dobták ki. Az ejtőernyősök azt az utasítást kapták, hogy foglalják el a repülőteret és minden ellenállást azonnal törjenek meg. Azt nem tudták, hogy a magyarok és köztem egy megegyezés van érvényben. Ezért sajnos lövöldözés is volt addig, amíg a nagy kiterjedésű repülőtéren sikerült nekem az SS katonákat meggyőznöm arról, hogy nics ellenállás és helyreállítottam a nyugalmat. A repülőtér német megszállása után én lettem az ott tartózkodó egységek — mintegy négyezer magyar katona — parancsnoka. Néhány hét alatt berendeztünk — egy idősebb, tartalékból viszszahívott alezredes vezetésével — egy normálisan működő repülőtérparancsnokságot. (1) Egyelőre az SS ejtőernyősök jelenlétével voltunk megáldva. Biztos, hogy a legszokatlanabb német alakulattal voltunk kapcsolatban. A zászlóalj három ejtőernyős lövész századból és egy ejtőernyős felderítő századból állott és mindannyian az SS főparancsnok alárendeltségébe tartoztak. Ez az alakulat, népi nyelven szólva, egy "halálbrigád" volt — az SS erők büntető alakulata, mely olyan tisztekből és tiszthelyettesekből állt, akiket fegyelmi vétség miatt lefokoztak. Azt remélték, hogy "a fronton tanúsított különleges helytállásukkal" visszaszerezhetik egykori rendfokozatukat és vitézi kitüntetéseiket. A századparancsnokok is lefokozott tisztek voltak. Csak a zászlóaljparancsnok (lovagkereszt tulajdonosa), az orvos és a gazdasági tiszt viselte (újra ?) rangjelzését. Aki közülük rehabilitáció előtt elesett — márpedig a zászlóalj legtöbb katonája elesett, mivel a legsúlyosabb harcokba vetették be őket — a halálban nyerhette vissza rendfokozatát. Ugyanakkor ennek a zászlóaljnak volt egyedül joga ahhoz, hogy — ősi germán szokás szerint — megválasszák vezetőiket Ezen különlegességek miatt a zászlóaljban rendkívül magas volt a harci szellem és ezért is vetették be őket mindig a legforróbb pontokon. Egy mondás is keringett róluk : "А В 500-as kitart, vagy elesik ". Természetesen ennél az SS zászlóaljnál különlegesen magas katonai fegyelem uralkodott. Az ejtőernyősök nyers, goromba "Landsknecht" természete miatt számos összeütközésük volt a magyar katonákkal és civilekkel. Mivel a repülőtér parancsnoka én voltam — és a fennálló baráti kapcsolatok miatt is —panaszaikat a magyarok nekem jelentették. így aztán az én feladatom volt a közvetítés és a "vád képviselete" az SS parancsnokkal szemben. Ez persze vitákhoz vezetett és szemrehányást is kaptam, hogy a magyarok pártján állok. Néhány hét múlva a zászlóalj, titkos parancsra, egy Ju.52-es szállító kötelékkel útrakelt. A boszniai hegyekben vetették be az ejtőernyősöket. Feladatuk Tito, a jugoszláv partizánfőnök főhadiszállásának elfoglalása és Tito elfogása volt. E bevetésnek — hasonlóan a Duce gran-sassoi kiszabadításához — egy hőskölteménynek kellett volna lennie, mivel azonban ez a vállalkozás sikertelen volt, még a hadijelentésekbe sem került bele. Budapesten berendezték a "Német légierő magyarországi parancsnokságát" a repülők parancsnokává kinevezett Heribert Fütterer vezetésével. A törzs l.C. osztálya vezetésével eddigi helyettesemet és barátomat, Gerrit Lersch főhadnagyot bízták meg (I. m. 12-15. oldal.) Weirich főhadnagy ABK/Z Ungarn krónikája Winkler László idézett mondatára magyarázatot ad, ezért az helyesbítésre szorul. A megszállást parancsra erredménnyel végrehajtó SS ejtőernyős — aki méghozzá büntető alakulatban szolgált — nem szégyenült meg, csak parancsra kénytelen volt visszaadni azt, amit elrabolt. Nem tudhatta, hogy Weirich főhadnagy — Fütterer egyetlen Ferihegyen szolgáló aJárendeltje — előre megegyezett a magyar alakulatok parancsnokaival, így Dóczy őrnagy úrral is, akit másutt nagy tisztelettel a "magyar Udet"-nek nevez. A történetírásnak függetlennek kell lennie az érzelmektől, mert abban a pillanatban 220
