Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Vitafórum
elveszti tárgyilagosságát és politizálóvá válik. Az említett mondatot helyesen így lehetett vona fogalmazni: ... a magyar repülök sorra kapják vissza elkobzott holmijaikat az SS ejtőernyősöktől, akik az elzabrált holmik visszaadására parancsot kaptak. Az ABK-Z/Ungam munkájáért a "Magyar Szent Korona Rend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal" magas kitüntetést kapta.(2) Jegyzet. (1) Az eredeti német szöveg : "Nach einigen Wochen wurde jedoch eine normale Flughafenkommandatur unter Führung eines reaktivierten Oberstleutnants eingerichtet" (I. m. 14. old.) (2) Az eredeti német szöveg : "Äussere Anerkennung für den Einsatz unserer Einheit war die Verleihung eines hohen ungarischen Ordens mit dem bombastischem Titel "Ritterkreuz des Ordens der ungarischen Heüigen Krone mit Kriegsdekorationen und Schwertern". dr. Farkas Jenő Dr. Farkas bajtársunk fenti közlését hozzászólásnak szánta. Tekintettel azonban "A 210-es" cikk szerzője és közte fennálló véleménykülönbségre, nemkülönben arra, hogy magam is szeretném kifejezni véleményemet ez ügyben, a hozzászólást "Vitafórum " rovatunkban közlöm. Weirich főhadnagy idézett visszaemlékezéséhez a következőket szeretném hozzáfűzni: (1) Név szerint, vagy beosztás szerint, mely parancsnokokkal egyezett meg abban, hogy nem lőnek egymásra ? Kétlem, hogy Dóczyval erről értekezett, mert Dóczy ilyen ügyekben egyenesen Füttererrel lépett érintkezésbe. Maradt még Scholtz Miklós vadászszázada, Krúdy Ádám éjjelivadász százada és a Me. 210-es átképzőkeret, mellyel ő volt szoros kapcsolatbnan. Erősen kétlem, hogy akár Scholtzzal, akár Krudyval beszélt volna 19-én hajnalban, legfeljebb a Me.210-es tanfolyam parancsnokával, akinek személyére már nem emlékszem, (Herszényi ?) (2) Tény az, hogy zabrálás folyt. Lehet, hogy erre az ejtőernyősök parancsot kaptak, azonban szeretném azt hinni, hogy nem. A zabrálás ténye megmagyarázható azzal, hogy büntető-alakulat tagjai követték el, de az semmi esetre sem "szentesíthető", akár parancsra, akár a nélkül követték el. Ha Winkler László mint történetíró hibázott, szerintem abban hibázott, hogy emberi vonásokat és humánus viselkedést várt el а В 500-asoktól. Dr. Farkas Jenő bajtársunk fejtegetéséből azt veszem ki, hogy — természetesen — ő sem "szentesíti" az alakulat magatartását, csupán kihangsúlyozza, hogy nem a Wehrmachtról, hanem egy SS büntető alakulatról (nagy különbség !) van szó, ami Winkler László leírásából nem tűnik ki. (3) Weirich állítása, hogy ő Ferihegyen mintegy 4000 magyar katona felett parancsnokolt, erősen túlzott. Aki ebben az időben Ferihegyen szolgált — mint magam is — könnyen megbecsülheti a létszámot, ami — szerintem — nem haladta meg az 1000-et. (4) Weirich nagyon ügyesen palástolhatta parancsnoki mivoltát. A március 19-i megszállás után még kb. két hónapot töltöttem Ferihegyen a RKI-nál, s még azután is sokszor leszálltam ott. Legjobb emlékezetem szerint ténykedéseink semmi formában sem voltak függővé téve a németektől, s teljesen kizártnak tartom, hogy akár Dóczy, akár a többi parancsnokok bármilyen módon is alá lettek volna rendelve Weirichnek. Az is rejtély előttem : miképpen lehetett a reptérparancsnok német alezredes Weirich főhadnagynak alárendelve 1 Ez a viszony még németmagyar viszonylatban (német főhadnagynak egy magyar alezredes lenne alárendelve) is elképzelhetetlen. Ilyesmi csak vezérkari beosztásúak esetében fordulhatott elő, akkor is a vezérkari tiszt legalább századosi rendfokozatot viselt.. A megszállás napján nem voltam kint a reptéren, de másnap, hétfőn kimentem és első kézből hallottam a németek "randalírozásáról". Aznap beszélem Dóczyval is, aki nem rejtette véka alá érzelemit és a németek gyalázatos viselkedése fölötti felháborodását. Szerkesztő M. Szabó Miklós : A magyar királyi honvéd Légierő a második világháborúban (1988-as MSZ 24-ik old., 1989-es MSZ 119-ik old.) A szerző könyvében tévesen fejtegeti a háborús hősök kritériumát. Szerintem mind a támadónak, mind a védőnek egyidőben lehetnek hősei, hősi halottai. Ez független attól, hogy a katona — esküjéhez híven — melyik oldalon harcolt. A "hős" jelző az egyén harcban tanúsított magatartására vonatkozik és semmi másra. Minden katona, aki a hazája védelmében harcolva esik el, rászolgál a "háborús hősi halott" elismerésre. A kommunista ideológia szerint csak az "igazságos" háborút viselő félnek lehetnek hősei. Ez nagy tévedés. Ezek szerint mindig csak a győzőnek — mert az kiáltja ki, hogy "igazságos" háborút viselt —, az "erősebb kutyának" lenne igaza ? A legyőzött kis nemzetek soha nem harcoltak volna az igazság érdekében ? Az 1848/49-es Szabadságharcnak, az 1956-os Forradalomnak ne lettek volna hősei ? Nekünk magyaroknak akkor talán nem is lenne hősi kultuszunk ? Nekünk volt, "Horthysta katonáknak" eskünkhöz híven hazafias kötelességünk volt védeni szeretett hazánkat minden külső ellenség ellen. S akik ezekben a harcokban estek el, azok a mi hőseink. Eddig a magyar történészek mindig elismerték és értékelték a magyar katonák hősiességét, egyedül Rákosiék, Kádárék — és talán még a jelenlegi kormány is — voltak azok, akik szégyenszemre megtagadták az elismerést és a hálát az igaz magyar hős katonától. Báton'tó jel, hogy az utóbbi időkben egyre több magyar katonai egység állítja magának példaképül a volt "Horthysta katonák" hőseit, kiváló vezetőit. Homér Imre Vasváry J. : Debrecen repülőműltjából. (1990-es MSZ 47-ik old.) A 76-ik oldalon Vasváry úr adatai nem egyeznek alapvető dokumentumokkal. a Z0+88-as Me.210-es gépről csak az biztos, hogy a 102/1, vagy 102/2 század gépe volt, de inkább a Bodó Pál százados féle 102/2 századé. Több mint tíz éve, hogy azóta elhúnyt jó ismerősöm, Szabó Márton repülő szertári százados egy fotóját az egyik lelkes szegedi amatőr gyűjtő elkérte. Akkor ráfogta, hogy a fotó herceg Odescalchi gépéről készült, és a legenda elindult. A kép egy sorozat része, amely Budinszky Sándor rádióriportjakor készült Hajdúböszörményben, augusztus első napjaiban. Tehát ezzel a géppel nem repülhetett el Odescalchi június 13-án. A képsorozat még az augusztus 21-i bombázás előtt készült, amikor három db. Me.210-es átdübörög a reptér felett, mert a rádióközvetítéshez kellett a zenei aláfestés. Tény az : nem tudjuk melyik lajstromjelű gép repült el Olaszországba. Úgyszintén valószínűtlen, hogy a légvédelem (?) bármit is jelentsen a debreceni repülőtérnek, mert ehhez nem volt szolgálati út és indok. A figyelőszolgálat — ha észrevette — jelentett a Légvédelmi Erők Parancsnokságának és a "Szikla" központnak, illetve ezen át Bécsnek, de másnak nem. Legfeljebb a repülőtér 221
