Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Repülő emlékmorzsák
mondhattam, hogy 6 tévedett. így pironkodó szerénységgel kellett nyugtáznom első — fehér asztal fölötti — műrepülésem elismerését. Átvágódás. — Két közelfelderítő század bajtársi vacsoráján, Hatvan közelében szépen terített hosszú asztalok. Vacsora után a jó hangulatot jelenti a poharak, üvegek száma. Egyik bajtársam tornász volt, mint jómagam. Felvetette az ötletet : ki tud "fölmenni" kézállásba a fehér asztalon ? — Hát ez is valami ? — vetettem oda, s máris tenyereim az asztalon és felrugaszkodtam kézállásba. Igen ám, de nem gondoltam a jól rámszabott egyenruhára, mely nem engedte meg vállbán a karok teljes kinyújtását. Eredmény : simán "átvágódtam". Három palack és nyolc pohár "kiszenvedett". A szerző hatvan évvel ezelőtt. (Szerző gyűjteményéből.) Sydney fölött. — Háború-utáni menekülés, nehéz évek, kivándorlás, új élet. . . Már nem is álmodtam, hogy még a kezembe kerülhet a botkormány. Sydneyben egy társaságban összekerültem Jossival. Hamar kiderült, hogy repülő bajtársak vagyunk, ö itt repülő oktató lett, s addig hívott, menjek vele repülni, míg egyszer úgy is lett. S akkor lepett meg, mikor fönt mondta, vegyem át a kormányt, ő tartja a rádió kapcsolatot, s aszerint irányítja vezetésemet. S ez az öröm még fokozódott, mikor kapta a rádió utasítást, hogy forgalmi okból tartsuk ezt a légteret. S ez pontosan a világ egyik legszebb öble, az operaház, a híres nagy híd és a város központja fölött volt. És a kezemben a botkormány ... Hát vannak álmok, amikor még aludni sem kell... Ez 1967. május 27-én történt, soha el nem felejtem Az elszabotált sült malac Gyímesi József kalandja Kenyéri, 1944 augusztusa, szombat déli 12 órakor Moksony Ferenc főhadnagy parancskihirdetést tart a REGVI-nél. Felolvas egy Légierők parancsnokságától érkező parancsot, mely szerint a REGVI-nek kiutalt öt db. Áradó Ar.96-os gép Ferihegyen azonnal átveendő és Kenyéribe repülendő, tekintettel a Budapest-környéki gyakori légitámadásokra. Moksony főhadnagy vezetése alatt öt pilóta és egy szerelő azonnal indul egy Focke Wulf FW.58-assal. Egy óra múlva már útban voltunk. Kissé drukkoltam az átrepülés miatt, mert aznap este meghívásom volt az áldott jó Pocza családhoz "sült malacra". Ferihegyen, leszállás után a reptér délnyugati részére gurultunk a ránk várakozó Ar.96-osokhoz, a pilóták pedig a kijelölt gépekhez mentek, azokat beindították, s máris startoltak. Három gép már el is ment, de az enyém nem akart indulni. Moksony főhadnagy úgy döntött, hogy a makacs Arado-t otthagyjuk, 6 elindul a negyedikkel, én pedig — üzemanyag felvételezés után — visszaviszem a FW.58-ast Darvas őrmesterrel mint megfigyelővel. Ezzel el is startolt. Szombat délután lévén, csak a készültség tartózkodott a reptéren, azok pedig a műszaki tiszt — aki akkor már útban volt a Balaton felé — engedélye nélkül üzemanyagot nem adhattak ki. Sebaj — gondoltam —, átrepülök Székesfehérvárra, talán ott szerencsém lesz. A déli szél miatt a starthoz fel kellett gurulnom a reptér északi szélére, ahonnan egy csúnya fekete vihar közeledett, mellyel egyidőben értem el a reptér szélét, amikor a szél 180'-kal irányt változtatott! Leállítottam a motorokat, ráálltam a fékre, amíg a jégesővel fűszerezett vihar elvonult felettem. Vártam vagy 10 percet, beindítotam a motorokat, s a megváltozott szélirány miatt visszagurultam a reptér déli szélére, s elstartoltam. Gyónnál felvettem a kurzust Székesfehérvár felé. Leszállunk Sóstón, fogad a készültség, üzemanyag nincs. A műszaki tiszt a városban lakik, telefonja van. Felhívom az őrszobáról, kiderül, hogy telefonja három napja üzemképtelen. Szerzek egy kincstári kerékpárt, annak defektes gumiját megjavítom. Látom, hogy hiábavaló minden igyekezetem : a "sült malacot" nélkülem fogják megenni. Gépemet betoljuk egyik hangárba, meghagyom a készültségnek, hogy másnap, vasárnap reggel hét órára tolják ki a gépet a hangárból és várjanak rám. Reggel hatkor bekarikázok a városba, a műszaki tiszttől megkapom a benzinkiutalást, rohanok vissza, a készültség vár, a gép a hangárban, a hangárkulcs az őrszobán. Rohanok vissza a kulcsért, végre minden rendben van és újra a levegőben vagyunk, irány Kenyéri. Volt egy korai személyvonat Celldömölk felől, feltételes megállóval a reptérnél. Ha azt lekéssük, akkor gyalog mehetünk be a hat km-re fekvő Kenyéri községbe. Lévén vasárnap, gépkocsira nem számíthattunk. Már besiklásnál láttam a közelgő vicinális füstjét. Közel gurultam a megállóhoz, a gépet a szerelőre bíztam és kiugrottam belőle. Még vagy 200 m-es futás a megállóig. Eközben láttam, hogy a vicinális megállás nélkül elhúz a bakterház előtt. Nagyot káromkodtunk, majd lógó orral befordultunk az országúba. Nem mentünk többet 100 m-nél, porfelhő közeledett Kenyéri felől, majd kibújt belőle egy Balilla. Értünk jött ! Megfordult, beültünk, mentünk vagy 200 m-t, a kocsi leállt. A motor vígan járt, de a kocsi nem mozdult. Elszakadt a "Hardy-tárcsa". Vissza akartam menni, hogy vontatóért telefonáljak, de a gépkocsivezető közölte : csak 6 van egyedül szolgálatban. Mit tehettünk mást, elindultunk gyalog és magunkkal vittük a Balillát : felvátlva kormányoztuk és toltuk. így érkeztünk be Kenyéribe, éppen akkor, amikor a falu szépei templomba mentek. A Balillát betoltuk a parancsnokság udvarára és ezzel — gondoltam — vége a pech-sorozatnak. De nem ! Darvas őrmester felajánlotta, hogy kerékpárján — melyet szombaton a parancsnokság folyósóján hagyott — hazavisz Rábakecskéden lévő lakásomra. A kerékpár helyén csak egy cédulát találtunk ezzel az üzenettel "Én vittem el. Laci." 214 Gyenes "Janika" Balogh József emlékeiből Kiváló századparancsnok volt és nagyszerű pilóta — nyomorék lábával is. Egy teljesen új századot alakított innen-onnan öszszeszedett legénységgel, s százada mégis talán a legjobb közelfelderítő (KF) század volt. Önként jelentkeztem századába — akkor még nem ismertem őt —, mert menekülni akartam a miskolci VII. KF századtól. Nem tudom, volt-e még ilyen, de tény, hogy Janika századánál soha fenyítés nem volt, soha kérelmet meg nem tagadott, s mégis (vagy talán ezért ?) teljes rend és fegyelem volt századánál. A magyar katonai repülés történetének különös eseménye a
