Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Repülő emlékmorzsák
szatmárnémeti repülőtér elleni bombatámadás. Abban a helyzetben vagyok, hogy hitelesen tudom előadni az ezzel kapcsolatos eseményeket. Abban az időben — 1940 nyarán — a VIII. KF századnál szolgáltam Ungváron Gyenes János százados parancsnoksága alatt. Amint már említettem, kiváló századparancsnok és pilóta volt, úgy lehetne jellemezni, hogy madárösztönnel repült. Térde - mely egy repülő baleset eredményeként merev volt — nem akadályozta a repülésben. El kell ismemi: voltak súlyos emberi hibái is, mégis mindent összeadva, kiemelkedő emberi tulajdonságai messze felülmúlák gyengeségeit. 1940. augusztus 27-én a székesfehérvári Repülőgépjavító Műhelynél voltam valami hivatalos ügyben. Hazafelé jövet leszálltam Mátyásföldön. Itt hallottam hírét az ismert, debreceni légtérben történt oláh támadásnak. (Egy román Heinkel He. 112-es vadászgép megtámadott egy, a debreceni repülőtér légterében gyakorlatozó Caproni Ca. 135-ös gépet és lövéseivel megrongálta. Szerk.) Már foglalkozás befejezte után szálltam le Ungváron. Gyenes százados — aki félúton volt a város felé — meglátva gépemet, visszafordult hogy felvegyen. Elmondtam neki a debreceni esetet. Csendben hallgatta beszámolómat, majd egy kis idő múlva megjegyezte: — Tekintetes Úr ! — (ez volt a becenevem) — Ezt nem lehet ennyiben hagyni! Másnap reggel értesültem arról, hogy Janika teljes lőszer- és bombatöltéssel, gutori Földes Gyula főhadnagy megfigyelőjével — akit kétméteres termete miatt "kis Földesének hívtunk — hajnalban elstartolt és nem tértek vissza. Aztán kaptuk a hírt, hogy oláh fogságba estek, kényszerleszállás után. A szatmárnémeti repülőtér hangárját bombázták, s oly alacsonyan oldottak, hogy egy bombarepesz átütötte az olajhűtőt, az olaj elfolyt, a motor besült, leültek, kb. 1.5 km-re a repülőtértől, s felgyújtották a gépet. Megkérdeztek egy, a mezőn dolgozó embert: merre van a határ ? — Jöjjenek csak velem — mondta a paraszt, aki egy ottani oláh telepes volt, s elvezette őket a csendőrségre. Egyébként ez a vidék 100 %-ban magyarlakta volt, jól tudom, mert szülőfalum 15 km-re esik Szatmárnémetitől. Mikor a repülőtéren meghallottuk Gyenesék fogságbaesésének a hírét, rögtön felmerült a kérdés : mit lehetne tenni az érdekükben ? Valaki azt tanácsolta, hogy keressük fel Huszton Molnár határvadász századparancsnokot, aki nemcsak Janika kenyerespajtása, de az oláh határőrség réme is volt. Elmentünk Molnárhoz. Mikor elmondtuk mi járatban vagyunk, nagyot kacagott, majd komolyra váltotta a szót: Annyi vaj van a fejemen "illegális" akciók miatt, hogy nem tehetek semmit. De hozzatok a hadtesttől egy ici-pici írást és garantálom, hogy 48 órán belül egy oláh tábornokot hozok. Elmentünk Kassára a hadtesthez. Nem adtak írást. Janikáékat a fogságbaesés után a kolozsvári repülőtérparancsnokságra vitték, ahol jól bántak velük és csak arról faggatták őket, hogy kitől kapták a parancsot a támadásra ? Janikáék — az igazsághoz híven — azt felelték, hogy senkitől sem. Az lehetetlen — válaszolta a kihallgató — olyan fegyelmezett hadseregben mint a magyar, ilyesmi nem fordulhat elő. Mi, akik átéltük azokat az időket, amikor a feszültség kézzelfogható volt, tudjuk, hogy ez megtörténhetett, mint ahogy meg is történt. Itt vált az eset történelem-formálóvá : erre hivatkozott Ciano olasz külügyminiszter a bécsi tárgyalások alatt, hogy a döntést a határkérdésben nem lehet tovább halasztani. Gyenes Jánost és Földes Gyulát Kolozsvárról Bukarestbe vitték, ahol — úgy mondták nekik — abban a börtöncellában voltak, amelyben Codrenaut megfojtották. Itt verték őket, s élelmezésük nagyon rossz volt. Nemsokára valami oláh kémmel kicserélték őket, s hazatérhettek. Hadbírósági eljárás következett Ungváron. Engem hallgattak ki mint tanút. Furcsa tárgyalás volt, a korszellemre jellemző. Az ügyész másodpercek alatt elhadarta a vádat, s utána percekig sorolta fel a mentő körülményeket. ítélet: 30 napi szobafogság. Megjegyzés : a szövegben következetesen "oláh" kifejezést használtam, mert egy oláh professzor szerint az nem sértő. Hiszen országuk neve is úgy változott át: Vlachia - Rumélia - Ruménia - Románia-vá. Balogh József E számunkban megjelent "A m. kir. honvéd légierők repülő baleseteinek kiértékelése a légierők parancsnoka által." című cikkben idézett, 1940. október 1-én kelt jelentés végén is történik utalás a szatmárnémeti incidensre. INNEN — ONNAN Szerkesztő A m.kir. 1/2 honvéd vadászrepülőszázad pilótái 1939-ben. Balról: v. Szentgyörgyi Dezső őrmester, Juhász-Kiss J. őrmester, Major A. őrmester, Antal L. őrmester, Bánhidi Antal hadnagy, Kiss Zoltán főhadnagy, Tímár István százados századparancsnok, Gyenes László főhadnagy, Turmezey Ödön zászlós, Pottyondy László hadnagy és Dombi Kálmán hadnagy. ( Kiss Zoltán gyűjteményéből.) 215
