Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Imrey Ödön: Emlékforgácsok - alulnézetben
Idővel azonban Zolinak is kezdett feltűnni a Cigu-nak becézett puli jó kondíciója. — Majd szólok a konyhán, hogy ne adjanak annyi maradékot a Cigunak — nyugtatta magát. Később aztán csak nem lehetett gyanakvás nélkül elsiklani Cigu kövér kinézése fölött. Czirmay Zoli egyszercsk kitört: "Cigu ! Te elledérkedtél!" — A feltörő nevetés óriási volt. Kenese közben tábornok lett és nekifogott a Légierők parancsnoksága átszervezésének ! Vezérkari beosztottjait vissza, a nagy vezérkar rendelkezésére bocsátotta, Feketehalmyt is. Az osztályvezetőknek az aláírandó iratokat Kósa gazdászati századosnak kellett átadni és ő vitte azokat referálni Kenésének. (Emlékszünk még Kósára Szombathelyről ? Onnan vitte fel magával őt Budapestre Kenese.) Aztán elkezdte a reptereket szemlélni. Emlékszem, szigorúan kiadtuk a kapuőröknek : ha egy tábornokot látnak a nagy fekete autóban, be ne engedjék ! Előbb a repülőtér parancsnokát hívják a kapuhoz ! — Ez nagyon tetszett Kenésének. Az őrnek ilyen alkalmakkor mindig nyolc nap szabadságot adatott. Ennek híre terjedt. Hamarosan egy reptérre sem engedték be autóját rövid úton. 1936 október 4-én nálunk is — Nyíregyházán — volt egy repülőnap, kötelék műrepüléssel, ejtőemyőugrással, stb. Ezt megelőzőleg Mátyásföldön rendeztek ilyen repülőnapot. Nálunk én is ugrottam. Telbisz Imi volt a pilótája az ugrókat felvivő Fokker F.VII-esnek. Imi hátra-hátra szólt: ne állj a nyitott ajtóban és ne nézz ki ! Mátyásföldön Czékus Ferike is addig bámészkodott, hogy amikor elhangzott az "Ugrás !" parancs, nem akart ugrani. Úgy kellett kidobni. Persze, hogy bámészkodtam, hiszen Joubert Edwinék kötelék műrepülést mutattak be "Udet"ekkel, 1000 m magasan. Aztán elhangzott a parancs : "Ugrás !" — No ! Most aztán bemutatok egy gyönyörű csuka-fejest. Hát abból semmi sem lett! Először is, ahogy fejjel előre kiugrottam, a gépsebesség-okozta szélroham rögtön betörte a gyönyörűnek tervezett testtartásomon a derekamat. De azért sikerült fejjel lefelé esnem. Amint visszapillantottam a talpam felé, elnevettem magam. Az utánam ugró Szakály János őrmesternek majdnem a fejére ugrott az őt követő Gerendás Sándor tartalékos hadnagy. Amíg ezen derültem, csak annyit tudtam észlelni : de hiszen én libegek ! ... Aztán jött az a nagy csend ! Fentről láttam, hogy a földről mindenki integet, a szájuk tátva------------------------------de egy hang sem hallatszott. Aztán közeledett a föld. Nekem mondták előre, hogy olyan "boxoló állásban" kapjam el a földet. Jó ! De egy szellő megpörgetett és háttal kaptam el a talajt. Rögtön öszszerogyott a térdem. Szaladt oda egy, a földeken dolgozó ember, őt megkértem, mozgassa meg a lábamat, nem törött-e el ? Nem ! Akkor segítsen fel ! Néhány hétig sántikáltam. Gerendás Sanyit a szél egy földszintes ház tetejére sodorta, onnan pedig a tovább sodródó ernyő — mint egy macskát — a földre. Szakály Jankót — lévén a legkönnyebb — a szél a sóstói kiserdő felé vitte, ahol egy fa koronájába kapaszkodott bele. Rohantak az emberek keresni őt. Szakály egy darabig nézte a rohanó embereket, aztán lekiabált : "Kit keresnek ?" — Majdnem megverték, miután lesegítették. A repülőnapon Kenese Mocsáryt nem engedte feladatot vállalni, mert akkor legközelebb azt kívánja a közönség, hogy 6 (Kenese) is ugorjon. A repülőnapot követően a legnagyobb izgalmat az okozta, hogy eltűnt a Cigu ! Tíz napig sehol sem találtuk, még a nyomát sem. Hiányzott! Egyik este bent kaszinóztunk az étkezdében. Egyszer csak valami kaparászás hallatszott az ajtó felől. Gyurik József dokink, "Szepi", kinyitotta az ajtót. Élénk farkcsóválással beszalad Cigu! Volt nagy öröm ! Rögtön belefetyelt két liter tejet. Szegény ! Tíz napja nem evett! A Doki és Uhlyarik Titusz aztán egy 10 m hosszú madzag végére kötötték, kiengedték az ajtón és követték a madzag másik végét fogva. Cigu felballagott a reptérre vezető út melletti dombocskára, ott elintézte a dolgát, majd boldog farkcsóválással visszatért az étkezdébe. Stratégiát kellett változtatni. Az Őrséget mozgósítottuk, hogy figyeljék az épületből távozó Cigut. Hamarosan jött a riadó ! Cigu — feltételezve, hogy nem figyelik — elsomfordált a reptér délnyugati sarkán lévő deszkából épült benzinraktárhoz és annak egyik részén, a deszkák között, oda bebújt. Azonnal — kézi villanyreflektorokkal — mi is rohantunk oda ! Hát, egy benzinhordó alatt, ott találtuk Cigut, hat db. kis kölyökkutya között. Később rekonstruáltuk, hogy a kőlykezés időpontja éppen a repülőnapra eshetett, amikor pedig legalább 2000 néző volt a raktár-bódé körül. A kölyköket szétosztottuk. Csak egy maradt meg a repülőtéren, mint Lóránt Sándor törzsőrmester, hangármester tulajdona. Középmagas, zsemleszínű, rövidszőrű kutya lett. A reggeli foglalkozás mindig jelentéstétellel és zászlófelvonással kezdődött. Idővel, ahogy a kölyökkutya fejlődött, ez a jelentéstétel egyre humorosabbá vált. Amikor Czirmay beadta jelentését Mocsárynak, észrevettük, hogy a kutya egyre izgatottabb lesz. Ahogy elhangzott az "Oszolj !" vezényszó és a század szétugrott, a kutya nagy csaholással kezdte a szétoszló századot — körbenyargalva — összeterelni. A puli anya terelő ösztöne öröklődött. Jegyzet. (1) A 2. századnál tanuló akadémikus társaim nevei: Balássy Gyula, Barkóczy István, Dózsa József, Jámbor László, Kardos Dezső, Kerényi Gyula, Kövér Zoltán, Nagy Árpád (harmadéves korában kizárták), Papp László és Vasady László. INNEN — ONNAN Kodály Zoltán a Légierők zenekarának körében. Kodály balján Doroszlai Károly karmaester ül. (Szmolnik Lajos gyűjteményéből.) 193
