Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Imrey Ödön: Emlékforgácsok - alulnézetben
Nem sokáig váratott magára a revans. Egyik este Krúdy — a reptérre hazatértében — kinyitotta szobája ajtaját és fel akarta gyújtani a villanyt. Nincs fény ! Úgy látszik, kiégett a körte. Elörenyújtott karokkal közeledett az éjjeli szekrényen lévő asztali lámpa felé, hogy azt felkapcsolja, amikor valami szörös, meleg tárgyat tapintott meg. Nagyot kiáltva visszaugrott a folyosóra. Gyorsan kért egy kézi villanylámpát egyik szomszédjától, s — vele együtt — bevilágított szobájába. Hát a szobában csak a csupasz falak és — fenékkel az ajtó felé — három öszvér állt. Azok fenekét tapogatta Krúdy Ádám ! Mindenki izgatottan várta a visszavágást. Mert hogy lesz, — az biztos! Itt hangsúlyoznom kell, hogy akkor a repülök — mint rejtett fegyvernem — a reptéren kívül általában polgári öltözékben jártak, mint a kereskedelmi minisztérium légkör-vizsgáló szolgálatának alkalmazottai. Mivel Budapestnél közelebb volt egy nagy város : Bécs, a hétvégeken inkább oda jártak útlevéllel, a Szombathely-Wienemeustadt-i vasútvonalon. Még engem is légügyi ellenőrnek avattak 1934-ben. Egyszer Vághelyi cimbora is Kenese elé állt, hogy eltávozást kérjen szombat-vasárnapra Bécsbe. Éppen akkoriban megjelent egy rendelkezés, hogy a jövőben az ilyen átruccanások tilosak ! Szóval, amikor Cimbora kérte az eltávozást, Kenese udvariasan, de határozottan kijelentette, hogy — sajnos — nem áll módjában a Bécsbe tervezett utazást engedélyezni. Helyette, ha tán Budapestet választaná, annak semmi akadálya. És tudja főhadnagy úr, ebben az esetben "Pesten" ajánlanám, hogy a Mariahilfestrasse első mellékutcájában van egy szerény penzió. Ott szálljon meg. Kitűnő ellátásban részesül. Cimborának felcsillant a szeme : "Jawohl Herr Tausender" válaszolta. Hát ezzel végleg belopta magát Kenese szívébe. Kenese minden vasárnap délelőtt a Vát-i reptérre járt vadászni. Az egyik hét közepén megszólítja Vághelyit: "Cimbora úr ! Ha kedve van, vasárnap tartson velem egy kis nyúlvadászatra." Mondanom sem kell, hogy Cimbora az étkezdében milyen büszkén mesélte : együtt fog nyulászni Kenésével — vasárnap. Több se kellett Krúdynak. Rögtön megkörnyékezte a Dokit és kicsalt tőle két injekciós fecskendőt. Szombaton, ebéd alatt, beosont Cimbora szobájába. Az asztalon ott találta a sörétes patronokat, a vasárnapi vadászatra előkészítve. Minden töltényt — a puskaporos részen a papírkérget átszúrva az injekcióstűvel — szépen "beoltott" vízzel. Másnap Keneséék kivonultak vadászni. A többit a soffőr mesélte el. Vátra érkezés után, a két vadász felállt hajtani. Kenese kijelentette : az első vad az enyém. Nemsokára ugrott is a nyúl, Kenese tüzelt, a nyúl gurult! Na, Cimbora úr, a következő a magáé — mondta Kenese. Ugrott is a vad, Cimbora tüzelt — psssz ! Ismételt — az eredmény ugyanaz. Mennek tovább, Kenese mondja : a következő az enyém ! — Ugrik a nyúl, Kenese tüzel, gurul a nyúl. — Na. Cimbora úr, a következő nyúl a magáé ! Ugrik a nyúl, Cimbora lő — psssz ! Ismétel, eredmény ugyanaz ! Kenese odafordul: Na, Cimbora úr, üljön le a mesgyére és várja meg, amíg kivadászom magam ! Persze az étkezdében — Krúdy tájékoztatása alapján — mindenki kíváncsian várta a vadászat végét. A bevonulás nagyszerű volt. Az autó megállt, Kenese kiszállt és szó nélkül bevonult a szobájába. Cimbora — tarkójára tolt kis vadászkalapjával, bal kezével puskáját csövénél fogva, tusáját a földön húzva maga után — egyenesen az étkezdébe jött. Odaállt Krúdy elé és csak annyit mondott: "Ez hülye egy vicc volt!" Itt lépett fel először Joubert Edwin mint házasságközvetítő. Valamiért Bartos Pötyét kereste, s belépett annak szobájába. Pötye nem volt bent. Edwin csodálkozva vette észre, hogy a szoba egyik falán négy vagy öt madárkalitka van, mindegyik kalitkában egy-egy kanári pár. önkéntelenül elfüttyentette magát. Csodálkozva látta, hogy a füttyre egyik kanári ráugrott a másikra A szerző az Áradó Ar.96-osban (Szerző gyűjteményéből.) és azt megbúbolta. Mi a fene ? Megint Rittyentett egyet. A kakas újból ráugrott a tojóra. Ez nem igaz ! Újból Rittyentett. A jelenet újból megismétlődött. Ez Edwinnek annyira tetszett, hogy addig fütyörészett, amíg a kanárik a kalitkák padozatán nem hevertek mindannyian szétterjesztett szárnyakkal . . . Ezután boldogan újságolta, hogy rájött a kanárik nászindulójára. 1936 elején Kenese ezredest kinevezték a Légierők parancsnokának. Bevonult Budapestre, a Hunyadi János úti Légügyi Hivatal székházába. Ott megörökölte Feketehalmy-Czeydner vezérkari alezredest mint vezérkari főnököt. Utóda Szombathelyen, reptérparancsnoki minőségben, Modory József őrnagy lett, az "A" reptér parancsnoka pedig Totrontály Imre százados. Szabolcsban 1936. május 1-vel engem is áthelyeztek a Nyíregyház-i reptérre, a Mocsáry István százados parancsnoksága alatt működő REGVI kiképző századhoz. Az Akadémián előttem végzett évfolyamból már itt találtam Onczay Tibort, Tamássy Micut. Az elsőtiszt Czirmay Zoli főhadnagy volt. Hamarosan követett Joubert Edwin és Bartos Pötye is, utóbbi — szerencsére — kanárik nélkül. Sőt, Tamássy Micu megkapta Negro Ali dán dogját, "Mackó”-t. Czirmaynak volt egy fekete pulija. Ahogy a starton üldögéltünk, a kutyák a lábaink előtt voltak. Mackó kan volt, a Cigány névre hallgató puli pedig szuka. Persze a kutyák kimutatták élénk érdeklődésüket egymás iránt, sajnos azonban a fajtájukból eredő méret-különbözőség eleve gátat szabott az érdeklődési cél valóraváltásának. De csak addig, amíg Joubert Edwin meg nem szánta őket. Mondom : nagy házasságközvetítő volt! Egy délután aztán megemelte a puli farát, a többit Mackó elintézte. Érdeklődve vártuk a fejleményeket. Mindenki tudott a kapcsolatról, csak Cigány gazdája, Czirmay Zoli nem volt beavatva. 192
