Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Fóris Elemér: Balatonkiliti
Balatonkiliti, 1935. A szerző édesanyja egy Udet iskolagép előtt. Háttérben egy osztrák sportgép látható. (Szerző gyűjteményéből.) ragyogóan szállt le Kilitin. Az egész gép egy "falat" volt. A gépnek sok nézője, a kislánynak pedig hirtelenjében sok udvarlója akadt. Magyarországon is voltak repülőgépek magántulajdonban, számszerint 12. Minthogy a gépek ára igen magas volt — 35 ezer Pengő körül — a legtöbb gép vagy állami, vagy valamelyik sportegyesület tulajdonában volt. Az olaszok öt Breda típusú géppel vettek részt a pikniken, ök legtöbbször kötelékben repültek, még a műrepülést is kötelékben mutatták be. Megjegyezni kívánom, hogy az évek hosszú során senkinek nem "veszett el" semmije sem a piknikek alkalmával. A gyerekek még a gépekben talált csokoládé kekszet sem dézsmálták mee! Diákéveink híres pilótái voltak a sok közül : Kálmán László, Bisits Tibor, Rotter Lajos, Bánhidi Antal, Dobos István, Steff Tibor, Dóczy Lőránd és még sokan, akiket láttam repülni. Láttam Horthy Istvánt is egy ízben Áradó Ar.79-esével; 6 ritka vendég volt Kilitiben. A nyári évad utolsó napján propagandarepülést tartottak Kilitiben. Ilyenkor aztán a falubeliek egy részét is elvitték egy sétarepülésre a Balaton fölé. Ezek a repülők évek során már hozzátartoztak a község életéhez. Amikor a gépek nyárelőn megjelentek Kilitiben, akkor kezdődött tulajdonképpen a nyári évad. Tizenhét éves, voltam, amikor a kiképző személyzet elhatározta, hogy megtanítanak repülőgépet vezetni. Balogh őrmester, Ráhl szakaszvezető és vitéz Rohoncfalvi Adolf tiszthelyettes voltak a tanítóim. A titoktartás kötelező volt részemre, mert repülni tanítani csak azt lehetett, aki a 18-ik életévét betöltötte s írásbeli szülői engedéllyel is rendelkezett. Nekem ez utóbbit soha nem sikerült elnyernem. A kiképzés fejében állandóan gondoskodtam a kiképző személyzet szórakoztatásáról. Vittem a könyveket, az olvasnivalót, bort, sőt még a falu egynémely szépét is bemutattam nekik. A reggeli motorpróba után az első kör az enyém volt, velem az első ülésben repülte azt be egyik oktató pilóta. Csupán attól tartottam, Ц-Д hogy a jó öreg Hungária gép ne alattam essék széjjel fönt a levegőben, mert ejtőernyőnk nem volt. Igaz, hogy azt bajban nem is használhattuk volna, mivel az iskolaköröket csupán 150-200 m magasságban repültük. Elmondhatom azt is, hogy Kilitiben repülőbaleset nem volt. 1940-ben tagja lettem a MAC repülő- és yacht osztályának, s ettől kezdve nem kellett bújkálnom a gépek között. Szüleim csak a szezon végén tudták meg, hogy az oktatók több ízben elvittek repülni. Ugyanis reggel nyolc órára, mire Máry Dezső bácsiék kijöttek foglalkozásra, én minden esetben ott kuporogtam az egyik hangár tövében. Most már élhettem volna a rendszeres repülési alkalommal, de szüleim hallani sem akartak róla. 1939- ben már bent laktunk Balatonujhelyen, ahol napjaimat a MAC- ban töltöttem vitorlázással. Itt csak a szezon végén találtam alkalmat arra, hogy megrepültessem magam. Akkor már csak Máry Dezső bácsitól kellett engedélyt kérni, amit 6 minden esetben megadott. A kiüti repülőtanfolyammal egyidőben bent Balatonujhelyen (és nem Siófokon !) működött a Balatoni Vizirepülő Kiképző keret. Egy Junkers F-13 és három Junkers Junior gép szállt le Kilitiben, a repülőtéren, ahol leszerelték a gépek szárnyait és így "összehajtott szárnyakkal", törzzsel, gépkocsival bevontatták azokat Balatonujhelyre a vízpartra, ahol a futókerekeket levették és úszókat szereltek fel helyettük. Visszaszerelték a szárnyakat, s megkezdődött a "Viziiskola", amely reggeltől naplementéig tartott, közbeiktatott ebédszünettel. Ezek a hidroplánok elmaradhatatlan színfoltjai voltak a siófoki éveknek. A vizirepülők parancsnoka kezdetben Szentistvány Dezső főhadnagy volt. 1934- ben egyik délelőtti foglalkozás alkalmával — július 13-án — Junkers Junior gépével, közel a Balaton partjához megcsúszott és a gép rázuhant egy magasfeszültségű transzformátorra. Szentistvány azonnal életét vesztette. Apám is jól ismerte őt, s családunkat nagyon megrendítette a hír. Szentistvány helyét Kálmán László százados, "Paci bácsi" töltötte be, s a kiképzés folyt tovább. Ott, ahol Szentistvány lezuhant, Balatonujhelyen a Szigligeti utcában, ma is áll egy emlékmű. Krisztusfej van rajta. Ami"A Hazáért és az ifjúságért" szobor a MAC bejáratánál Siófokon. Alkotója — aki a jobboldali kisfiút Kálmán Paci bácsi ksfiáról, a baloldalit Máry Desző nyug. alezredes kisfiáról mintázta — előttünk ismeretlen. (Kálmán Piroska gyűjteményéből.) 180
