Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Vajda József: Az 1. sz. Műhely
v ТА„. А 7 1 57 Mííhelv Vajda József , /1l/j I • ü/j* JLYAIXXXwXjr Pro memóriám Csiky Lajos mérnök őrnagy A "Szombathely-i Műhely" — ahogy közszájon használták a hivatalosan "magyar királyi 1. számú honvéd Repülögépjavító Műhely" nevét — a négy javítóműhely közül a legkisebb volt. Az "A" repülőtér nyugati sarkában húzódott meg, a REGVI hangárok folytatásában, egy kicsit feljebb mint a szemben lévő Repülő Akadémia épülete. Jól esik visszaemlékezni ötven esztendő távlatából és — míg a memóriám jó — le is írom gyorsan gondolataimat, nemcsak mint emlékeket de mint egy feljegyzést harci gépeink és az azokat repülő bajtársaink műszaki ellátásáról ... Ez a feljegyzés nem puskaporszagú, de tükrözi az akkoriban uralkodó bajtársias szellemet, fegyelmet, érzelmeket, izgalmakat, kötelességtudatot, csüggedést, félelmet, reményt és a repülésssel járó minden örömöt, bútbánatot. A teljes műhelylétszám fele — vagy talán még annál is több — polgári alkalmazott volt, legnagyobb része szakmunkás. A katonai részleg pedig — a sorbeli korosztály — szakképzettségét vagy már a polgári életben, vagypedig a Légierőknél szerezte meg. Emlékezetem szerint kb. 20-25 honvédségi állományú egyén, mintegy 15 polgári szakember és ugyanannyi polgári tanonc alkotta az összlétszámot, amikor a Műhelyhez csatlakoztam 1942 nyarán. Ez az aránylag kis létszám eredményezte azt, hogy a mindennapos tevékenység folyamán szoros személyi kapcsolat alakult ki a katonák és a polgáriak között. A felszínen mintha egy kis lazaság mutatkozott volna, de ez valójában az a tolerancia volt, mely tökéletes és megbízható munkát eredményezett. Minden szépen haladt, gép-átadási késedelem fogalma ismeretlen volt, szabotázsról pedig szó sem eshetett. így láttam én. Ha visszagondolok arra, hogy milyen sokat tanultam a polgári alkalmazottalckal és a katonai beosztottakkal való bánásmódot illetően — amit feljebbvalóim megértő és elnéző magatartásából merítettem —, akkor meg kell állapítanom : ez az iskola nekem egész életemen át csak hasznomra, segítségemre volt és mindig támaszul, útmutatásul szolgált eredményeim elérésében. Ezt a szellemet a parancsnok : Csiky Lajos — becenevén Lojás, vagy Pampi - mérnök százados (később őrnagy) teremtette meg és képviselte. A polgáriak nem is hívták másként, csak egyszerűen "Főmérnök úr"-nak titulálták. Ha a fejedelem "úr", akkor mindenki az !!! És ez a Műhelynél így is volt. A parancsnoki irodahelyiség egész kicsi volt. A belső szoba volt Csikyé, a Műhely által készített egyszerű mahagóni bútorzattal Csiky Lajos m. kir. honvéd repülő mérnök őrnagy, az l.sz. Műhely parancsnoka. (WágnerEde gyűjteményéből.) berendezve. Csikyhez cak az adminisztrációs és bérelszámoló szobán keresztül lehetett bejutni. Ebben a szobában állt a polgári alkalmazottak részére bevezetett kártyarendszer blokkoló órája. Itt ült Tóni bácsi — csak a keresztnevére emlékszem —, a legöregebb és egyben a legrégibb polgári alkalmazott, ö mindenkit — pereputtyot is beleértve — személyesen ismert, vissza a Kenese ősidőkig. Idegen azon az ajtón illetéktelenül nem jutott át, Tóni bácsi arról gondoskodott. A tisztek és a vezető polgári alkalmazottak az illetékes műhelyrészben kaptak — a polgári üzemekben általánosan alkalmazott — kis mühelykalickát, melyet csak jóindulattal lehetett irodának nevezni, habár egyikben-másikban akadt egy-egy íróasztal, könyvespolc. A műhelyrajzokat tartalmazó dobozok sorjában fel voltak "stószolva". Néha ezt a kis helyiséget is meg kellett osztani egy írnokkal, aki a jelentéseket írta meg és küldözgette szét, táblázatokat, kimutatásokat, startkönyveket vezetett, a telefon üzeneteket vette és továbbította, stb., stb. Nekünk pedig — mivel reggeltől estig lótottunk-futottunk — tulajdonképpen nem is volt szükségünk irodahelyiségre. Állandó ingajáratban voltunk a szerelde, motorműhely, parancsnok, raktár, gépátadás-átvétel ügyében, konzultáció a műszaki részleggel ... "Hadnagy úr !" — szólt valaki utánam — "Ebéd !" Már el is múlt több mint a fele a napnak, mert reggel hétkor kezdtünk és délután háromkor "léptünk le". Félóra ebédidőnk volt, így többször megtörtént, hogy késve érkeztem az étterembe, azaz "vágódtam be", néha overallban, amit persze akkor Miticzky százados — joggal — kifogásolt. A Műhely épülete és hangárja, a Repülő Akadémia épületének tetejéről fényképezve. Egy Bücker éppen felhúz rácsapás után. (Szerző gyűjteményéből.) 173
