Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Bajtársi levelek
« к,К I K«.i(4',vi HIVATAL REPÜLŐ SZÖKORVOS! »iZSCALATI KÖNYVECSKE A túlikd-,?nos «eve : Dr. Szathmáry Zoltán orvos százados rep. szakorvosi vizsgálati könyve. a íávolfelderítő repülő osztálynál, amelynek akkor a parancsnoka Keksz Edgár volt őrnagyi rangban, az a Keksz Edgár, akit később a népbíróság halálra ítélt. Rövid idő után alakulatommal kitelepültünk Lovasberénybe, egy hadirepülőtérre. Itt repültem először mint utas Bolgár Miklós (Micu) hadnaggyal Heinkel He.70-es távolfelderítőgéppel, ö sajnos egy évvel később repülőbalesetnél életét vesztette. A Felvidék visszatérése után áthelyeztek Tapolcára, ahol a Junkers Ju.86-os bombázó ezred vezető orvosa voltam. A próbaszolgálat letöltése után 1939 márciusában főhadnaggyá léptettek elő. Ezredparancsnokom vitéz Fráter Tibor alezredes volt, osztályparancsnokom pedig Kazay Kálmán (Kuli) őrnagy. Tapolcán — amikor még nőtlen voltam — közösen béreltünk egy villát Tatár József (Juszuf) és Barabás László (Hekus) repülőtisztekkel. Megpróbálom a múlt emlékeiből felidézni azokat a neveket és barátokat, akikkel együtt még békés körülmények között, vidáman éltünk Tapolcán. Abban az időben én voltam a tisztiétkezde gondnoka is, amit - úgy érzem — sikeresen vezettem. Igen kellemes környezet és étkezde, rendezvények; klubdélutánokon tölthették a szabadidejüket a repülőtisztek. A következő bajtársaimra emlékezem, elnézést kérve, ha valakit kihagytam, vagy pontatlanul emlékszem vissza kereszt- és becenevére: Bihácsy György, Dávidházy János, Czirfusz Imre, Vitán Béla századosok, Szemes István (Csoki), Draskovits Róbert, Komlósy Sándor, Gersy István, Dányi Gyula főhadnagyok, Follbert Győző gh-s, Kelemen János, Jós Ferenc, Gombos Géza, Bodó ?, Ghyczy Tihamér (Tiha), Poőr Endre (Cimi), Gosztonyi Saru, Emmerling Pista, Benke Pista (Pohos), Horváth Kálmán (Kokó), Járomy Árpád, Ferenczy György, Tatár József (Juszuf) hadnagyok, Baranyai Imre, Barabás László (Hekus) Zobics, Zobor András és Iharos Elemér zászlósok. Közben az osztályparancsnokságot Mocsáry István százados vette át, aki 1942-ben hősi halált halt a fronton. 1940 tavaszán Budapesten a Repülő Orvosi Vizsgáló Intézetben (ROVI) és a Magasságvizsgáló Állomáson elméleti kiképzésben részesültem. A vezető Merényi Scholtz Gusztáv orvosalezredes volt, a beosztottak közül Szűcs Gusztáv orvosszázados, Gordon Helmut, Firiczky Pál, Gyurik József, Halm Tibor, Hann László orvoskollégák nevére emlékszem. Utána gyakorló motoros repülés céljából Szeged mellett az algyői Horthy Miklós Repülő Alap kiképző repülőterére kerültem. Itt az oktatók és a növendékek orvosi ellátása mellett Bücker Jungmann gépen elsőfokú motoros repülő kiképzést nyertem. Walter főoktató képezett ki. Negyvennégy iskolakör lerepülése után engedett el első egyedülrepülésemre. Ezután műrepülő kiképzést is kaptam (amerikai-, bukóforduló, vezetett orsó, bukfenc és dugóhúzó). A Repülő Alap egyik bizottsága (amelyiknek vezetője Almássy volt) előtt tettem le az elsőfokú vezetői vizsgát. Ez a nap volt életem egyik legjelentősebb napja azért is, mert ekkor született első kislányom és ekkor volt a magyar csapatok kolozsvári bevonulása, 1940 szeptember 11-én. A hivatalos kormányzói bevonuláson magam is résztvettem. A tanfolyam befejezése után Kolozsvárra, a szamosfalvi repülőtérre helyeztek, a vadászrepülő ezredhez. A repülőtér — és egyben az ezred — parancsnoka Eperjessy József (Pufi bácsi) alezredes volt, segédtisztje pedig Csekme Béla (Böbe) százados. Az osztályparancsnok Batáry Lajos százados, az egyik század parancsnoka Szobránczy (Negro) Aladár százados, a másiké Gulden György százados volt. A Negro század jelvénye Ricsiről — Aladár dán dog-járói készült. A repülőtéren állomásozott még egy közelfelderítő század is, melynek parancsnoka Horváth Gy. volt. A földi rész — ahová én is tartoztam — parancsnoka Derzsi Sándor százados, beosztottjai Szántó Béla (Bácsi) százados, Budaméry Jenő hadnagy, Paulini Béla rep. szertári főhadnagy és Rácz István (Ezüstróka) voltak. 1942. március 30-án léptettek elő századossá, Prónavölgyi Istvánnal egyszerre. Ez év május elején a mi kolozsvári vadászszázadunkat (Keresztes Béla százados, századparancsnok) a szolnoki vadászszázaddal együtt a frontra vezényelték és Kurszkba irányították, ahova június végén érkeztünk ki. Akikkel az orosz frontra kerültem, azok közül az alább felsorolt nevekre emlékszem : Pottyondy László, Prónavölgyi István, Irányi Pál, Kázár László, gróf Orsich Nándor, Máthé László. A vadászosztály parancsnoka Csukás Kálmán vezérkari őrnagy volt, aki később, 1943 januárjában az Ilovszkoje-i kitörésnél hősi halált halt. A szolnoki vadászokkal együtt vitéz Horthy István kormányzóhelyettes, tartalékos repülő főhadnagy is az egyesített alakulathoz került. A szolnoki vadászalakulat orvosa Rátvay József orvosszázados volt. A júniusban megindult timi áttörés után Sztarij Oszkol repülőterére kerültünk, majd Ilovszkoje-ra. Innét naponta kerültek harci bevetésre a vadászpilóták és a mi repülőterünket is gyakran támadták az orosz repülők. 1942. augusztus 20-án a hajnali órákban történt Horthy István főhadnagy, kormányzóhelyettes tragikus halálos balesete. Repülőgépe kis magasságban dugóhúzóba esett és földnek csapódott. A gép összetört, kigyulladt és benne pilótája legnagyobbrészt megégett. A gépen kívül található koponyacsont darabokból az azonnali halál megállapítható volt. Késő délután került a holttest felravatalozásra a repülőtéren, majd onnét hazaszállították. Erről megemlékezés található Karsai Elek "A Budai Vártól a Gyepűig" c., 1985-ben megjelent könyvének 167. oldalán : "A délután 3-kor megkezdődött feltárási munkálatoknál két repülőorvos (dr. Rátvay József és dr. Szathmáry Zoltán) működött közre." Elhelyezésünk a repülőtér melletti erdőben felállított sátrakban volt. A tél beálltakor földbeásott bunkerekben helyezkedtünk el, én magam Irányi Pál főhadnaggyal egy bunkerben laktam, ami 171
