Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Bajtársi levelek

Még ennek a legkiegyensúlyozottabb demokrati­kus rendszernek is oly sok hibája van, hogy ebben a formájában ez sem felel meg a jövő követelményei­nek. Bölcs ember volt a nagy angol politikus, Churchill, aki meg merte mondani, hogy jó társada­lompolitikai rendszer nincs, de relatíve a demok­rácia mégis a legjobb. Reménykednünk kell abban viszont, hogy az em­beriség spontánul vagy kényszerűségből, előbb vagy utóbb mégis csak megtalálja a békés és ezáltal bol­dogabb egymásmellett-élés alapfeltételeit! Mi magyar repülők, — a tengereken és határokon innen és túl — próbáljuk meg a saját portánkon belül jó példát mutatva magasabbra szállni, fiatal re­pülő bajtársaink felé baráti kezet nyújtani és repülő múltunk emlékeinek megőrzését, kezelését, tisztelet­ben tartását most már bizalommal otthoni bajtársa­ink feladatává tenni! A Kanadában megjelenő "Magyar Szárnyak" a Múzeum alapítójának, Domonkos Jánosnak, valamint a lap szerkesztőinek önfeláldozóan lelkes munkája eredményeképpen nagyszerű repülő évkönyvvé fejlő­dött, melynek egyik alapvető feltétele, hogy poli­tikai jellegű írásokat nem közöl. Ne is tekintse senki ezt a gondolatmenetemet po­litikai jellegűnek. Én csak a nyilvánvalóan rossz el­len próbálok a magam kis hatáskörében harcolni és ezt elsősorban a volt, valamint jelenleg is aktív ma­gyar repülők körében szeretném elérni. Gondolataim elvi ellenfelei nyilvánvalóan megvá­dolnak majd azzal, hogy "naív idealista" vagyok. E kettős jelzőnek első felét azonban kereken tagadom. Mint összesen kerek 13 éven keresztül nem is olyan rossz repülő, teljesen a realizmus bázisán állt éle­tem. Szerencsém is volt természetesen, de realizmu­som nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ma még élek. Egész életemben a legjobb megoldásokat kerestem, idealista vagyok egy reális mértékig, ezt nem is tagadom. De felteszem jogosan a kérdést : kik vitték az emberiséget egy-egy lépéssel mindig előbbre, a pesszimisták, avagy az idealisták ?! Mint repülők, akiknek hivatásuk folytán sikerült az élet kötöttségeiből ideiglenesen néha kiszabadul­­niok, hajlamosak lettünk minden szempontot egy kicsit "felülről", összefüggéseiben szemlélnünk és megítélnünk. Magyar Légierőnk Múzeumának sorsával kapcsolatban ezért kérlek Benneteket magyar repülőket a határok mindkét oldalán, hogy tekintsétek egymást igaz, önzetlen repülő bajtársaknak. Elfogulatlanul jóirányú tevékenységiekhez sok sikert, szemé­lyenként külön-külön jó egészséget és zavartalan együttműködést kívánva, őszinte repülő bajtársi szívemből: Jó leszállást! Hága, 1989 május hava. vitéz Ghyczy Tihamér szkv. repülő százados Születtem Egerben 1909. június 20-án. Az iskola elvégzése után, 17 éves koromban katonai pályára jelentkeztem. Gyalogos, majd műszaki kiképzésben részesültem. 1930-ban lehetett repü­lőgépvezető kiképzésre jelentkezni. A sikeres orvosi vizsga után Szombathelyre, a REGVI-2-höz osztottak be. Iskolaparancsno­kom Forró Jenő főhadnagy volt, kiképző oktatóm vitéz Hadverő János főtörzsőrmester. Az iskola elvégzése után éjjeli bombázó Fent: Grottaglia. 1938. Romeo 41-es. Benke Lajos oktató és egyik növendéke. Lent: az olasz pilóták társaságában (jobbról a harmadik). (Benke Lajos gyűjteményéből.) iskolára küldtek, ahol Caproni Ca.l01-es, majd Junkers Ju.86-os bombázó gépekkel repültem. 1938-ban a Dél-Olaszország-i repülőgépvezető iskolára — Grottagliába — vezényeltek mint oktatót, több oktatótársammal együtt. Olaszországi kiküldetésünk előtt többen nősülési kér­vényt adtunk be, de választ kérvényünkre nem kaptunk. Több­ször érdeklődtünk parancsnokunknál, Czapáry Zoltán őrnagy úrnál, akitől azt a választ kaptuk, hogy kérvényünk folyamatban van. Szolgálati ügyben Budapestre utaztam. Megragadtam az alkal­mat : kihallgatásra jelentkeztem vitéz Háry László ezredes úrnál és elmondtam problémámat. Azonnal magához kérte kérvénye­met. Másnap már kezemben volt az engedély. Vissza — Szom­bathelyre — már mint ifjú férj utaztam feleségemmel együtt. így nászútunk Olaszországba vitt bennünket. Több oktató bajtársam is megkapta a nősülési engedélyt és így lettünk Krasznai (Kiss) Tónival kölcsönösen keresztszülők. Szabadidőnkben sokat ki­rándultunk az olasz emlékhelyekre. Felejtehtetlen élmény volt számunkra vándorrepüléseink sorozata az Adriai és Földközi ten-168

Next

/
Thumbnails
Contents