Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Bajtársi levelek
Pali "Dugó" és Nagy Bandi is, "Itzig a snájdig világfi", továbbá Radocsay Laci "Sinbad". Laci egy pár nappal később vonult be olyan tengerésztiszti egyenruhában és karddal! Az őrség fegyverbe állt és Bereczky főhadnagy úr percekig hebegett, mire a helyzet tisztázódott. Majd Amaczy Viktor szakaszvezető meg Dürr Károly hadnagy úr játszották el Sinbadnak a repülő indulót! Valószínű Benke Pista, a "Pohos" sem él már, pedig 1001 történet van agyamba vésve róla. De hol van már a tavalyi hó ??? Meghalt Shaál Zoli, az első egyedülrepülő, hősi halált halt Szimon Laci, a "Szemtelen Szúnyog", elköltözött Telepy Karcsi "Zuhany" és Walter-Vámagy Gyurka "Totó" is. Dr. Ruggany Gyuri a tiszti iskolán Novotny Tonyónak arra a kérdésére, hogy mi a háború, a választ így fogalmazta meg : "Egy olyan állapot, amikor felfegyverzik a békés civileket, hogy megvédjék a HADSEREGET I“— Tonyó elfehéredett kissé kreolos bőre alatt és Gyurit csak egy váratlan esemény mentette meg. A tanterem ablakai a székesfehérvári lőszerraktár felé nyílónak, ahol mi adtunk őrséget csendőr egyenruhában. Fent az égből egy FIAT CR-20-as vadászgép zuhant a föld felé, majd menthetetlenül bevágódott és a dráma véget ért. Kepp főhadnagy, vadászpilóta repülő halált halt. Emlékszem, Orsich Nándi állt éjfélig a roncs mellett. Másnap 6 mesélte el a balesetet, mint egy kísértet-történetet. A CR-20-as üzemanyagának alkoholos keveréke mámorítólag hatott Nándikám fantáziájára ! — De rég is volt! Talán igaz sem volt ?! — Meghalt Kenéz Bandi is. Micsoda nagyszerű bajtárs és kedves, finom gyerek ! Most még a szintén elhúnyt Szabó Bandit, a "Bikát" kell említenem, mint 21-iket és utoljára magammal zárom le a 22-es létszámot Majd lassan én is jelentkezem valahol a PEARLY GATE-nél. Kopogtatnak egy napon. Hát én itt leadtam Neked egy nagy "rablódumát", lévén hű a ferencvárosi múltamhoz ! Áldjon meg a jó Isten azért a kiváló munkáért, amit a MSZ-nál végzel. Nem is tudom, hogy bírod lelkileg, az anyagiakat nem is számítva ! Bajtársi szeretettel ölellek (Stifter) Miklós U. i.: Ne haragudj, hogy elkalandoztam, de úgy érzem megértesz és levelem ad Neked egy pontot, vagy egy képet, hogy a MSZ mit is jelent nekünk, a Repülő Család tagjainak. Természetesen ezek a pillanatképek csak "Stardust” egy szerkesztő életében. Csak jól esett Neked tudtul adni egy-két porszemet, olyan köszönetféleként!! A fenti levél kiáltó példája annak, hogy érdemes "mindent beleadni" a MSZ szerkesztésébe. Stifter bajtársunknak ezúton is hálásan köszönöm gyöngynek beillő "porszemeit". Szerkesztő 1990. december 15-én. Most kaptam kézhez rehabilitációm okmányát, ennek egy fotókópiáját elküldöm Neked. Ezt — ha érdemesnek tartod — a jövőévi Magyar Számyak-ban lehozhatod, mint első fecskét a külföldön élő volt politikai foglyok rehabilitálásával kapcsolatban. Ezzel a közléssel két célom van: (1) Tán ez az első eset, hogy külföldön élő repülőt ilyen módon rehabilitáltak és ugyanakkor elő is léptették. (2) Nem szeretnék úgy járni, mint szegény jó barátom és évfolyamtársam, Hennyei Imre, aki hosszú ideig volt Magyarországon alezredes és a halála után úgy hozták le a Magyar Számyakban mint századost. Miért nem ismerik el a régen kivándorolt magyarok a minden nyugati állam által elismert kormány előléptetéseit — csupán a katonaságnál ? Ez jogtalan ! De ugyanakkor elismerik más vonalon, pl. a gyermekek előmenetelét. Az 6 gondolkozásuk megállt 1945-ben. Pl. Nemes Bandi leánykája 1945-ben csak diák volt, közben elvégezte a jogot és jelenleg ügyvéd Budapesten. Ilyen előmenetelt elismernek, de a katonai előléptetéseket nem. Csak azért, mert ők megmaradtak rangjuknál. Viszont már az én új rendfokozatomat — az alezredesit — nem a kommunista rezsim adta, ezt tehát még a szolgálaton kívüliek sem vonhatják kétségbe. Egyszer már vitáztam a szolgálaton kívüli titulus használatáról. Tanultam jogot is. Ezek szerint senki nem teheti magát önhatalmúlag szolgálaton kívüli viszonyba. Ezt csak egy hatóság teheti, a mi viszonyunkban tehát a Honvédelmi Minisztérium. Senki a neve elé nem teheti a "szolgálaton kívüli" jelzőt, ha őt a Honvédelmi Minisztérium nem helyezte abba az állományba. Szerkesztő megjegyzése: Homér Imre "ht. rep. alezredes" Homér bajtársunk kérésének eleget téve közlöm a rehabilitációs okmány másolatát. Néhai Hennyei Imre bajtársunk rendfokozatának téves feltüntetésével kapcsolatban engem terhel a felelősség. Igaz ugyan, hogy csupán szóban értesítettek Hennyei bajtársunk elhúnytáról két nappal lapzárta előtt. így nem volt időm az adatokat felkutatni, s fogalmam sem volt arról, hogy Hennyei bajtársunk szolgált a háború után is, mint alezredes. A háború-végi rendfokozatát tüntettem fel. A háború-utáni előléptetésekkel kapcsolatban a vélemények megoszlanak. Kérdés : elismerjük-e azokat az előléptetéseket, amelyek a legsötétebb Rákosi érában láttak napvilágot ? Nehéz választóvonalat húzni. A rehabilitációkkal kapcsolatban véleményem az, hogy a rangfosztást egy törvénytelen rendszer — mely nem volt jogutódja a a törvényes magyar kormánynak, mert orosz szuronyok segítségével jutott hatalomra és nem szabad választás útján — szervei törvénytelen módon hajtották végre Tehát a jogsérelem orvoslása a jelenlegi kormány — mely viszont jogutódja az előzőnek — kötelessége volna, azt nem kellene külön kérvényezni, mint jelen esetben. Mint ahogy azt Sági László bajtársunk frappánsan fejezte ki egyik hozzám írt levelében : " . . .Azt hiszem megmaradok a 'honvéd' rendfokozatomnál. Annak idején személyesen meghívtak rendfokozatom 'megvonása'-nak aktusára, most nem tudom miért nem hív meg személyesen az új demokratikus Honvédség a rehabilitálás céljából ? Aliért kellene azt nekem kezdeményeznem 7” Érthető azonban, hogy azok a bajtársaink, akiket a rangfosztáson kívül még meg is hurcoltak és be is börtönöztek, a rehabilitációért folyamodnak, mert annak birtokában nyugdíjuk lényegesen magasabb lesz. Ez pedig — tekintve a hazai siralmas megélhetési viszonyokat — létfontosságú tényező. A szolgálaton kívüli viszony meghatározásával kapcsolatban hasonló az álláspontom ahhoz, amit a rehabilitációt illetően kifejtettem : nem kértem, elbocsátásomat, sem nyugdíjazásomat. Nem bocsátottak el, nem is nyugdíjaztak. Homér bajtársunk véleménye szerint a "volt" jelzőt kellene rangom elé tennem. Lehet, hogy igaza van, de a kifejezés nagyon általános, magában foglalja a nyugdíjast, a szolgálaton kívülit, sőt a lefokozottat is. Engedtessék meg nekünk, volt "Horthysta reakciós" katonáknak, hogy használjuk a "szolgálaton kívüli" titulust — aki ezt úgy látja helyénvalónak. Homér bajtársunk rehabilitációs okmányának másolata a túloldalon látható. 165
