Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Csóka István: Az 1942-es évfolyam rövid története
nal bevitt minket a sorozó bizottság elé és minden orvosi vizsgálat nélkül a Légierökhöz soroztak be bennünket. A háromhavi kiképzés során mindössze kétszer voltunk vasárnapi kimenőn Győrben. Szeptember vége felé kaptunk két nap szabadságot, hogy hozzuk el a civil ruhánkat a leszereléshez. Aki messze lakott, az postán küldette el a ruháját. így került hozzánk a kétnapi szabadság tartamára Kaszás Imre, aki a délvidéki Adáról való volt és a nagy távolság miatt nem tudott hazamenni. Záróvizsgánk szeptember 30-án volt a kisbajcsi szükségrepülötéren. A szombathelyi REGVI-től jött ki egy küldöttség. Kamay Ernő hadnaggyal repültem, aki később a REGVI 11/3 századnál oktatónk volt. Meg volt elégedve repülő tudományommal. A vizsga után felsorakoztunk és közölték velünk, hogy mindenki megfelelt, várhatjuk a behívót Szombathelyre. A tábort teherautókra pakoltuk, beszállítottuk Győrbe, majd elbúcsúztunk egymástól a mielőbbi szombathelyi viszontlátás reményében. A szombathelyi REGVI-nél lefolyó újonckiképzésről az előttem szólók már beszámoltak. Ernői az időszakról az alábbi emlékek maradtak vissza bennem : A sok kitolás és katonaládaemelés, békaügetés, "díszebéd", szobarend gyakorlását némileg enyhítették a repülési napok. De megtanultunk riadó alkalmával éjjel gyorsan felöltözni és futás az udvarra — az utolsó köztünk megnézhette magát, mert annak extra kitolás dukált. Megtanultuk, hogy mi a menetöltözet, de azt is, hogy mi a kifordított menetöltözet. Az újonckiképzés befejeztéig — mely a december 4-én tartott ünnepélyes eskütétellel záródott be — nem mehettünk ki a városba. A más fegyvernemek újoncaival együtt, a szombathelyi Szent-Szombathely, 1943. őszén, újonckiképzés idején. Kaszás Imre (balról) és Táncos Antal "kifordított menetöltözetben". (Szerző gyűjteményéből.) Szombathely, 1943. június, REGVI П/3 századnál. Felső sor (balról) : Bene Ferenc, Urbán József, Zolcsák István, Csikós Jenő, Gábor Lajos. Alsó sor ■ Táncos Antal, Csóka István, Kérges László, Gyarmati János, Kiss Ferenc, Tassi Mihály, Cserpán János, Eszéki János. (Szerző gyűjteményéből.) háromság téren megtartott ünnepélyen mi díszmeneteltünk a legszebben, amiért parancsban megdicsértek bennünket. December 6-án sikeres, igen hangulatos Mikulás-ünnepséget tartottunk. Decemberben megkezdődött a tisztesiskola, de azért a tél folyamán is repültünk néha-néha. Emlékszem, februárban egyszer vándorrepülésre küldtek a Ják-Körmend-Sümeg-Celldömölk- Szombathely útvonalon. Az előírt magasság 400 m volt. Kíváncsiságból feljebb emelkedtem és belerepültem egy nagyobb felhőbe, de meg is bántam, mert a nyitott Bückerben jó nedves lettem, majd lógva kicsúsztam a felhőből. A februári ROVI vizsgán majdnem letiltottak a szemem miatt, de azután — Szarukán főhadnagy közbenjárására — mégis tovább repülhettem, azonban szemüveget kellett használnom. így lettem pápaszemes pilóta. A tisztesiskola sikeres befejezése után megkezdődött kiképzésünk az Ar.96-oson. Mennyivel más volt ez a gép, mint a Bücker ! Zárt kabin, behúzható futómű, állítható légcsavar, fék- és réseit szárny, modem, gazdag műszerezés, erős motor, nagy sebesség ! Feladataink is sokkal érdekesebbek voltak, mint a Bückerrel, a műrepülés végrehajtása pedig egy külön élmény volt. A műszerrepülés alapjait is gyakoroltuk az Aradoval. Az első ülésben helyet foglaló növendék a levegőben befüggönyözte a szélvédőt és az oktató utasításait követte. Egy ilyen alkalommal Balázs Ferenc törzsőrmester oktatómmal annyira belemelegedtünk, hogy elfelejtkeztünk az előírt légtér betartásáról. Egyszer csak erősebb motorzúgásra figyeltem fel, egyidejűleg egy árnyék suhant el gépünk felett. Később kiderült, hogy egy másik — hasonlóképpen műszerrepülést gyakorló — géppel kis híján öszszeütköztünk. Sem mi, sem a másik gép személyzete nem ügyeltünk a légtér betartására. Május közepén súlyos baleset történt az "A" repülőtéren : két oktatótiszt és két akadémikus növendék Bü.l31-es gépekkel követési gyakorlat közben a töltésnek ütköztek és felrobbantak. 1943. júniusa a vándorrepülések és műrepülés jegyében telt el. A repülő fegyelem megszigorítására, vándorrepülések előtt a gép törzsébe barográfot szereltek be, amit az váltott ki, hogy vándorrepülések alkalmával a fiúk — motorhibát színlelve — itt-ott leszálltak, a helybeliekkel jól megvendégeltették magukat: ettek, ittak, aztán "megjavították" a gépet és újból elstartoltak. Egyszer 154
