Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Csóka István: Az 1942-es évfolyam rövid története

1944-ben

A szerző

1991-ben.

Középiskoláim elvégzése után kilátástalan helyzetbe kerültem : sem munkára, sem pedig továbbtanulásra nem volt kilátás. Mint fiatal, levente kiképzésre jártam. Itt közölték velem barátaim, hogy modellező-vitorlázó szakasz alakul. Hamar összejöttünk vagy húszán, szakaszparancsnokunk és oktatónk Szűcs Lajos repülő tiszthelyettes volt. 1939. telén elméleti oktatás és modellezés folyt. 1940. tavaszán az esztergomi AERO EVERT sportrepülő egyesület tagjai lettünk. A nyár folyamán egyhetes táborozáson vettünk részt, melyen oktatónk a híres repülőgéptervező, Rubik Ernő bácsi volt, aki láthatólag szeretett bennünket. Az általa tervezett és a gyárban készített gépeket korán reggel felvittük a Strázsahegyre és kilőttük őket. Utána Ernő bácsi vezetésével a Déli lejtőn gumiköteleztünk. Az év végére sikerült az "A" vizsgát letennem.

Minden fiúnak járt a "Magyar Szárnyak" repülő folyóirat, abból értesültünk a jobbnál jobb eredményekről, a technika ugrásszerű fejlődéséről. Ebben a lapban megjelent a felhívás a HMNRA-ba való jelentkezésre. A sok irat beszerzése után 1940-ben mintegy hatan-nyolcan beküldtük kérelmünket a Szövetségnek. 1941. januárjában került sor a felvételi orvosi vizsgára Mátyásföldön, mely után türelmetlenül vártuk az értesítést, ami március közepén meg is érkezett. Csupán két fiút vettek fel közülünk, a többiek jelentkezhettek szerelő-, vagy rádiós kiképzésre.

A visszaküldött okmányokat a következő évben újra benyújtottuk Preizler Antal barátommal együtt. A felvételi vizsga ezúttal rövid volt: alkalmasak voltunk. Megtudtuk azt is, hogy előző évben túljelentkezés miatt utasítottak el bennünket.

Mi, a szerencsések, július 2-án kézhez kaptuk a "behívót" háromhavi motoros kiképzésre a HMNRA keretekhez. Erről a kiképzési időszakról csak azokat a — számomra — kiemelkedőbb eseményeket említem meg, melyekről előttem szóló bajtársaim : Nagy József "Skonti" és Hallgass-Sárvári Péter "Öredzsem" nem számoltak be.

Sokan voltak köztünk olyanok, akik addig repülőgépet csak a levegőben láttak, de voltak komoly vitorlázórepülő múlttal rendelkezők is. Benke Mihály barátunk pl. — akit "ékes" beszédmódja miatt "Hantás Misi"-nek hívtunk — egy hármashatárhegyi vitorlázó baleset emlékét őrizve sántított.

Mi, Preizler Toncsival a győri kerethez kerültünk. Körletünk a győri Iparcsatoma partján állt, kiváló fürdési lehetőséggel a csatorna vízében. Az első reggeli eligazításnál Endes Gábor főoktató közölte velünk, hogy a kiképzést nem a repülőtéren fogjuk megtartani, hanem kitelepülünk a Duna partjára Kisbajcs és Vének községek mellé. Ugyanis a Messerschmitt vadászgépek gyártására felkészülő repülőgépgyár a repteret bővítette, beton kifutópályát épített, ami nem engedte meg a mi kiképzésünket ott.

Új repülőterünkön felhúztuk a sátrakat a három Bücker gép és a növendékek befogadására. Mindjárt első éjjel egy olyan vihar vonult el felettünk, mely után 10 cm magasan állt a víz sátrainkban. Másnap Endes főoktató elintézte a kisbajcsi főjegyzővel, hogy az iskolában kapjunk szállást.

A repülőtéren problémát okozott a leszállási irányok megválasztása. Nyugat felől egy mocsaras kis tó szegélyezte a repteret, észak felől a Duna ártöltése és az országút, kelet felől egy dülőút, magas akácfákkal szegélyezve, egyedül dél felől nem volt probléma a leszálláshoz való besiklás. Hogy minden szélirányban el tudjunk startolni és le tudjunk szállni, kb. 20-25 db. akácfát ki kellett vágni a keleti szegélyen. Ez a fakivágás jó fegyelmező eszköz volt a főoktató kezében, mert a legkisebb fegyelmezetlenségért egy-két db. akácfa kivágása és feldarabolása volt a büntetés.

Megkezdtük a repülést, oktatóm Salamon Lajos volt. Először berepültünk egy nagyobb területet, hogy ismerkedjünk a környékkel, majd érzékeltük az iskolakör nagyságát és a gyakorló légterek fekvését.

Endes főoktató és Balogh József főhadnagy itt repülték be a MÁVAG gyárban kijavított, illetve legyártott Ar.96-os, WM.21 "Sólyom", Fiat CR-42-es, Ju.86-os és FW.58-as gépeket.

Egy oktatóra hat növendék jutott. Kora reggeltől repültünk, s a repülést déli pihenő után folytattuk, sokszor még vasárnaponként is. Minden repülésre alkalmas napot kiképzésre fordítottunk. A gépápolás utáni ritka pihenők alatt — miután meggyőződött úszási képességeinkről — Endes főoktató felügyeletem mellett (a Tatabányai Sport Club vizipólózója voltam) megengedte a Dunában való fürdést.

Gyakran jöttek felfelé a Dunán német Vöröskeresztes hajók. Mókából háncskötényt csináltunk magunknak, fejünkre gazból font koszorút tettünk, besároztuk magunkat és a rakott tüzmáglya körül vadembertáncot jártunk a sebesült német katonák ámulatára. Mindnyájan a hajó felénk eső oldalára tódultak.

Augusztus közepén Preizler Toncsi nővére és nevelőanyám — a tilalom ellenére — meglátogattak bennünket. Győrtől Kisbajcsig gyalog tették megy a 8-10 km-es utat. Leültek az országút melletti töltésen. Mi Toncsival észrevettük őket, de odanézni se mertünk. Egy idő múlva Török oktató odament a hölgyekhez, majd mikor visszajött, átadta nekünk hozzátartozóink üdvözletét. Közben Endes főoktató feleségét oktatta egy Levente gépen. Mikor leszállás után begurult a starthelyre, kiszállt gépéből, beült székébe és csak annyit mondott : akiknek látogatóik voltak, fejenként két db. akácfát vágnak ki és darabolnak fel büntetésként. — Még csomagot se nagyon kaphattunk, mert nem mehettünk be érte a postára, onnan meg nem hozták ki.

Augusztus 23-án életem legboldogabb napja volt : oktatóm "lejelentett" Endes főoktatónak. Másnap reggel szorongva vártam, hogy sorra kerüljek. Minden símán ment, begurulás után Endes egyedülrepülőnek nyílvánított, de felhívta figyelmemet egypár hibára, amit ki kell küszöbölnöm. Megtörtént "felavatásom" is, melyet főként fenekem sínylett meg. Az egyedül repült iskolakörök után különböző feladatok gyakorlása, majd műrepülés következett.

Szeptember 1-én — az iskolaév kezdete előtt — kiürítettük az iskolát és a kiképzés hátralévő időszakára a falusi gazdák házaiban szállásoltak el bennünket kettesével-hármasával.

Szeptember 8-án Preizler Toncsival Bicskére mentünk sorozásra az Alap-i kimenő ruhánkban. Ott egy repülő főhadnagy azon-153