Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
dr. Pusztaszeri László: Kilencven éve született Jánosy István
erők egyenruhájában harcolták végig a második világháborút. Czigány Endre Pécsett él és a kecskemeéti 3/1 Közelfelderítő Század "Bel Ami” Focke Wulf FW.189-es pilótájaként számos sikeres felderítésnek volt a résztvevője. Tevékenységét magas kitüntetésekkel honorálták. (20) Faludi Károly a "Puma" vadászosztály — később ezred — tagjaként harcolt, megsebesült, több légigyőzelmet aratott. Több kitüntetés tulajdonosa. Ma az Egyesült Államokban él. (21) A háború után a kis Bückerek már nem rótták iskolaköreiket a Makárhegy melletti repülőtér felett. Megszűnt a repülőkiképzés, azonban a városban lakó volt repülők — Tóth Kázmér és társai — az ország nyugati részein fellelt géproncsokat Pécsre szállították, ahol a MÁVAUT műhelyében Molnár István főszereid irányításával összeállítottak egy Bückert. Ezzel a géppel szerették volna a repülést megkezdeni. Sajnos erre nem került sor, mert az 1948. nyarára elkészült kékszínű Bücker Jungmannt — mely a HA-LCQ jelet kapta — Bánhidi Antal a pécsi berpülés után felsőbb utasításra Algyőre repülte. (21) Pécs felett ekkor emelkedett a magasba utoljára Bücker Jungmann, amit nemsokára az öreg sárga villamosok felszámolása követett. A város két érdekes színfolttal lett szegényebb ... Pécs, 1991. februárjában. Szerző felhívása : Kérem mindazokat, akik a fenti tanulmányt adatokkal ki tudják egészíteni, illetve helyesbíteni, lépjenek összeköttetésbe velem az alábbi címen * Dr. Pagáts Pál Szalai u. 10/b. H-7622 Pécs Források. (1) Magyar Szárnyak, 1939. november. (2) Czigány Endre volt növendék, pécsi lakos közlése. (3) Magyar Szárnyak, 1939. október. (4) Életünk. Irodalmi folyóirat, 1984/3. (5) Czigány Endre repülési naplója. (6) Magyar Szárnyak, Oshawa, 1987-es szám, 97. oldal. (7) Magyar Szárnyak, 1940. november 15. (8) Pécsi Napló, 1941. április 8. (9) Faludi Károly növendék 1990. dec. 21 -i levele. (10) Fölkér István volt növendék, pécsi lakos közlése. (11) Magyar Szárnyak, 1941. László István : "Amíg az újságíróból repülő lesz" c. cikksorozata. (12) Dunántúl, 1942. március 29-i száma. (13) dr. Bezzegh László 1990. április 25-i levele. (14) Szabó István volt növendék, pécsi lakos közlése. (15) dr. Bezzegh László levele. (16) Mánássy Ferenc 1990. október 26-i levele. (17) dr. Bezzegh László levele. (18) Veress D. Csaba : A Dunántúl hadi krónikája 1944-1945. (19) dr. Szabó Lajos pécsi lakos visszaemlékezése. (20) Magyar Szárnyak, Oshawa, 1987-es szám. (21) "Join up" c. hivatalos orgánuma a "Combat PUots Association International"-nak. (Harci Püóták Nemzetközi Szövetsége.) (22) Dunántúli Napló, 1948. augusztus. "Tanuld meg, hogy az okok világából a legcsekélyebb igyekezet sem tűnhet el, legyen az jó, vagy rossz irányú. Nyomtalanul még az elszálló füst sem veszhet el." (Tibeti Aranyszabályok könyvéből fordította Körösi Csorna Sándor.) A trianoni békeszerződés katonai rendelkezései szerint, Magyarországnak, — egyéb fegyvernemek mellett — le kellett szerelnie az első világháború alatt ígéretesen fejlődő légierejét is. Ezért, a tiltó rendelkezések feloldásáig különös jelentőséget kapott a magyar repülés ügyének magánkezdeményezések által történő felkarolása. Ez utóbbinak volt egyik jeles úttörője Jánosy István, aki 1901. július 14-én született a berecki havasok tövében, Zabolán. Ez a sokoldalú székely fiú tizenegy éves korában ismerkedett a brassói méheskertek mellett egy kezdetleges repülőgéppel, amellyel alkotója bemutatót tartott a nagyközönség előtt. Szemtanúja volt tehát a csodának, hogy az ember gépével a levegőbe emelkedett, s ez az élmény egész további életét meghatározta. Tizenkilenc évesen indította útjára Ezermester című ifjúsági lapját, amely nagyobb terjedelemben foglalkozott a repüléssel, mint a témában az idő szerint érdekelt szaklapok. A kis ifjúsági lap érettebb folytatásaként, 1934-ben Repülés Haladás címmel indított újabb lapot. Hamarosan a hazai repülésügy egyik közismert szorgalmazójaként tartották számon. Amikor pedig sor került а IV. Cserkész Világtalálkozó megrendezésére Gödöllőn, a repülés altábor vezető tisztje lett, Horthy István altábor parancsnok oldalán. A Magyar Szárnyak című, közismert és méltán népszerű, 1941 közepétől havonta már két ízben megjelenő szaklapját 1938-ban alapította. Ezt követte 1941-ben az Ifjú Repülő, majd 1942-ben a Repülés Tudomány c. kiadványa, s vezetésével alakult meg a repülő sajtótevékenységet összehangoló, az akkori legfőbb légügyi hatóság irányítása mellett működő Magyar Repülő Sajtó Vállalat Jánosy István, a repülés szerelmese, emellett több könyvet is írt e férfias szenvedélyről, s élete rövid negyvennégy esztendejéből huszonötöt áldozott a magyar repülésügy szolgálatára. Munkásságára a mély hazaszeretet, a tapasztalati hitelesség, a világos mérték és a tárgyiasult tudás volt jellemző. Ez emelte eredetivé és tette igazi alkotóvá. Szilárd meggyőződése volt, hogy a repülésügy fejlesztése nemzetünk elsőrendű érdeke. Ugyanakkor ennek az igaz magyar, a lelkiismeret és felsőbbrendű erkölcs parancsait követő embernek írói, szerkesztői, laptulajdonosi tevékenységére minden ízében a székely lélek nyomta rá a bélyegét. A repülés szolgálata mellett rövid életének minden hagyománya a székelységhez kötötte. Negyedszázados munkássága megteremtette hazánkban a vitorlázó- és motoros repülés, valamint a repülő-modellezés iránt érdeklődők irodalmi és propaganda bázisát, amelynek nemzetközi elismerést is szerzett. Barátai, munkatársai, tisztelői között a magyar repüléstudomány és irodalom olyan kiválóságait találjuk, mint Bánhidi Antal, Baróti Géza, Bisits Tibor, Bognár István, Endresz György, Hangay Sándor, Hefty Frigyes, Horthy István, Nagy Ernő, Rotter Lajos, Stefi Tibor, Svachulay Sándor, Dr. Walter Tibor és sokan mások. A magyar katonai és polgári repülésügy újabb korszakait már nem érhette meg, mert 1945. január 24-én, családjával együtt egy bombatámadás áldozata lett Budapesten. 143 Dr. Pusztaszeri László történész
