Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Pétery Miklós: "Repülő történészek és szakértők"
.Jogosult az alábbi géptypusok repülésére : Gyártmány Májgi 6LjA)JcrfiJleAs $ÍUvÁa*>'J W'.M. W.M. TJ-^y Idíj, Ф rj C-t.i'j b;.c, Hl •УоликрЫ. il, *7S Gyártmány Géptypus У e /с e 51 1i~ I </ I A bev. aláírása jQrj^ 4? ' ■ ' Géptypus A bev. aláírása ■AAtt 'h/ M /о и*1 löknek megmutami a szétroncsolt gépekből kiszedett, elégett testű fiaik tetemeit... Csekme Béla őrnagy a börgöndi repülőtérparancsnokot jött helyettesíteni néhány hétre. Akkor az 1. vadászkiképző század parancsnoka Kovács "Juszuf' százados, a felderítő kiképző század parancsnoka pedig Szilágyi "Janó" százados volt. Az Akadémiáról ide özönlöttek a "titánok" harckiképzésre. Csekme Béla őrnagy fegyelmet követelt és tartott; minimum géptörés és lehetőleg semmi baleset — volt a célja. Szeretném látni azt a nagyképű irodabubus irkászt, aki ezt meg tudná tenni 80-100 szilaj csikó pilótával ! Csekme ezt megtette ! Én már csak tudom, hiszen rajtam is pattant az ostor ! Csekme Béla őrnagy ezzel megmentette az életemet. Hogy kegyetlen parancsnok lett volna ? 1943. késő őszére járt már az idő. Borongós nap volt, s borongós volt a közérzetünk is, mert messze volt még a várva-várt karácsonyi szabadság. így aztán sűrűn írtam haza a szerelmes leveleket. Dehogyis mentem én be Fehérvárra a lányokra vadászni, gondolataim messze Délvidéken jártak, nevezetesen Bajsa környékén, ahol menyasszonyom kedvenc nagybácsijánál, Győry főjegyzőéknél, nyilván falusi ficsúrokkal körülvéve "nyaralgat" (ősszel ?), míg én itt poshadok szombat-vasárnaponként, Fehérvártól 10 km-re, Börgönd kies repülőterén ... — Akarsz-e repülni fiam ? — kérdezte érces hangján iskolaparancsnokom, Csekme Béla őrnagy. Hogy akarok-e ?! Sohasem tudtam eldönteni, hogy mit-kit szeretek jobban : a repülést, vagy a lányokat ? Előbb-utóbb a repülésnél kötöttem ki. Hiszen a lányok úgyis megmaradtak. — A hét végén a székesfehérvár-sóstói önálló műhelyből egy CR.42-es vadászgépet kell lerepülni Újvidékre. Onnét úgy jössz majd vissza, ahogy tudsz. A szolnoki repülőtéren majd töltened kell egyszer. Ezt az utat még egy hülye is megteszi, szembekötve ! — mondta Csekme, tömény bajusza alatt nevetve. (Aha ! Ugye, hogy durva volt!) Rohantam azonnal a felszerelésemért. Azután térképemen pontosan berajzoltam az utat. Bajsa nagyközség pontosan a repülővonalam alatt feküdt ! Azt hittem, kiugróm a bőrömből; vigyázz, Bajsa, jövök ! Csekme őrnagy másnap korán átrepített Áradó 96-osával a Sóstó-i repülőtérre. Ott várt a Fiat CR. 42-es dörgő motorral. Úgy kilenc óra után indultam el, irány Szolnok, majd utána — persze menyasszonyom Bajsán —, estére pedig az újvidéki repülőtér. Emy leírásából úgy emlékeztem, hogy Bajsán van egy nagy templom, s előtte valahol egy nagy, sárgafalú főjegyzői lak. No majd megmutatom azoknak a vidéki ficsúroknak ! Szolnok után borús időben érkeztem Bajsa fölé. Alacsonyan közelítettem meg, majd a széles főutca fölött (teljes gázzal bedübörgetve csillagmotoromat) fölhúztam a főjegyzői lak fölé. Azaz hogy azt hittem, hogy a főjegyzői lak fölé, benne rég nem látott menyasszonyommal. Ki is gondolta volna, hogy az volt a csendőrlaktanya ? Végre megláttam a nagy sárga sarokházat, s ráfordultam, hogy megsturcoljam, és kis ejtőernyővel ellátott leveles csomagomat ledobhassam. Nagy meglepetésemre gépem elé került a templom tornya ! Kitérni már nem lehetett, tehát "élire" vágtam a gépet, s átpréseltem (!) magam a torony mellett. Ekkorra már kint volt az utcán az egész falu. Kezek emelkedtek az égnek — hogy üdvözöltek-e, vagy az öklüket rázták felém, bizony, nem tudom. Csomagomat ledobtam a sárga házra, még egy-kettőt sturcoltam, hogy biztos beleremegett Győry főjegyző W.MAO £#.32. CK Ъо• Ш;,-: Ич)н- AVa. Hl, / vur-úf", 96’ Р;ЫА± / / * 1Ze~ - lsrí>. d,-4L. 137
