Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

Kenyeres Dénes: Az Osztrák-Magyar Monarchia pilóta és megfigyelő jelvényei

A huszadik század elején tért hódító repülés iránt a Monarchia és annak katonai vezetése is érdeklődni kezdett. Felismerték an­nak katonai jelentőségét. Az 1910-es évek elején a hadsereg felső vezetése már foglalkozott a repülőgépek katonai felhasználhatósá­gának jelentőségével, bár addig anyagiakat még nem áldoztak erre a célra. Időnként egyes kísérleti gépeket használtak hadi cé­lokra, hogy a repülőgépről végzett felderítés lehetőségét tanulmá­nyozzák, s az eredményt kiértékeljék. (1) Tapasztalatszerzésre kiválóan alkalmas volt — 191 l-től kezdő­­dőleg — az évi hadgyakorlatokon repülőgépekkel való részvétel. A hadgyakorlatokon — azokat rendszerint vezetve — maga Fe­renc József császár és király is résztvett. Az 1911. évi záró hadgyakorlatot szeptember 4-e és 6-a között tartották Komárom környékén. Itt már résztvett néhány osztrák­magyar pilóta, közöttük Székely Mihály is, aki a gyakorlat során kapott feladatokat oly sikerrel oldotta meg, hogy felderítő tevé­kenységét a hadvezetés is méltányolta. Ezért — a magyarok közül elsőként — a nemrégiben alapíttott tábori pilótajelvényt adományozták neki. Valamivel később a Wienemeustadt-ban szolgálatot teljesítő Petróczy István szigorított feltételekkel egy Lohner kétfedelű gé­pen 100 km-es utat berepülve másodikként kapta meg a tábori pilótajelvényt. (2) 1914-ben, a mozgósításkor az osztrák-magyar hadseregben 85 katonai pilóta és 39 hadicélra használható igen gyenge minőségű repülőgép állt a hadvezetés rendelkezésére. A mozgósítás befeje­zésekor a gépek száma elérte a 65-öt. Oroszország hadbalépésekor a Monarchiának már 15 repülő százada volt. (3) A századok szá­ma folyamatosan növekedett, s a háború végén a Monarchiának 74 repülőszázada volt. 1917-től az olasz Caproni gépek és léghajók éjszakai támadása­inak viszonzására a Monarchia is beszerzett többmotoros éjszakai bombázó repülőgépeket és ezeket öt "G" (Grossflugzeug = nagy repülőgép) századba — G-101 / G-105 hadrendi számmal — osz­totta, melyeknek személyzetei tapasztalt hajózókból álltak, akik a nehéz éjszakai bombázó feladatokaat végre tudták hajtani. (4) Az Osztrák-Magyar Monarchia hadirepülő századai kiválóan ol­dották meg feladataikat, még a viszonylag elavult gépállomány­nyal is. A pilóták 1911-től kezdve sokféle repülő jelvényt viseltek a sapkájukon és az egyenruhájukon. Ezek a jelvények mutatták, hogy viselőik mely fegyver- (csapat) nemnél teljesítettek szolgá­latot. A jelvényeken — szimbólumként — különböző formájú madarakat (sast, sirályt), légcsavart, repülőgép-formát viseltek. A katonai pilóták számára, a repülő teljesítmények elismeré­sére, 1912. szeptember 11-én (5), más fonások szerint 1911-ben (6) tábori pilótajelvényt alapított az uralkodó. Az alapítást 1913. június 28-án hirdették ki, de szerintem a kihirdetés és az alapítás közötti időszakban már történt adományozás. A tábori pilóta jelvény adományozását a következő feltételek­hez kötötték: ”... Tíz eredményes ellenség feletti repülés egyenként leg­alább kétórai időtartammal annak feltételezésével, hogy a repülés távolsága az ellenséges tüzérségi vonalakon túl terjed. Az indu­lásnak és leszállásnak símán kell történnie. E feltételektől elté­résnek csak abban az esetben van helye, ha a repülés kimagasló eredményekkel járt." (Légigyőzelem, bombatámadás, eredményes felderítés, stb.) (7) A tábori pilótajelvényt az arra jogosultak a katonai egyenruha­zubbony jobb zsebének közepén viselték. A jelvény adományo­zására a javaslatot "a katonai léghajósosztály" parancsnoka ter­jesztette fel. A jelvény ”... az összes tényleges és nem tényle­ges állományú (repülő) egyének részére adományoztatik, kik az időnként megállapított feltételeknek megfelelnek." (8) Az első világháború kezdetén a jelvény viselését, illetve az el­nyerés feltételeit módosították, rögzítették. A felsorolt feltételek kielégítése esetén a tábori pilótajelvényt egy évi időtartamra le­hetett elnyerni. Ha három egymásutáni háborús esztendőben a pilóta kiérdemelte a jelvény viselésének a jogát, akkor azt vég­legesen megkapta. (9) A tábori pilótajelvények kiérdemlése — mint látjuk — nem volt könnyű, annak adományozása szigorú feltételekhez volt kötve. 1917-ben módosították, illetve kiegészítették az alapszabályo­kat. E szerint a tábori pilóta havi szolgálati pótdíjra volt jogo­sult, tisztek havi 150 koronára, legénységi állományúak havi 120 koronára. A jelvények alakja és kivitelezése többször is változott nem­csak az adományozás folyamán, hanem az uralkodó változás (I. Ferenc József - IV. Károly) alkalmával is. Eddigi kutatásaim alapján az alábbi típusú, azonosított tábori pilótajelvényeket ismerjük: 1. ábra. Mérete : 61 mm x 63 mm. Zöld zománcozású, ovális alakú tölgykoszorúra erősített, szemből nézve jobbra néző, kiterjesztett szárnyú sas. A koszorú felső részén középen a zománcozott oszt­rák császári korona, alsó középső részén fehér zománcozott paj­zson Ferenc József vörös monogramja látható : "FJI". Ez a ki­tüntető teljesítményjelvény nagyon ritka, szinte hozzáférhetetlen. (10) A koronát és a monogramot összekötő fém pánt egyúttal a jelvény feltűzését is szolgálta. 127

Next

/
Thumbnails
Contents