Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)
Bally János: Végcél: Magyarország
Bally János : Végcél : Magyarország Egykori ellenfelek együttesen döntik meg a Brisbane—London közötti repülő rekordot. A szerző 1939-ben, fiatal hadnagy korában. (Szerző gyűjteményéből.) A szerzőt hatvan esztendeje ismerem. Együtt koptattuk vele a kőszegi "Hunyadi Mátyás" m. kir. honvéd reáliskolai nevelőintézet, majd a m. kir. honvéd Ludovika Akadémia II. főcsoport padjait. Sok közös problémára, de sok közös kedves emlékre is tekinthetünk vissza. Egyik ilyen epizód — nem tudom János emlékszik-e rá — 1935 szeptember elejéről való. Akkor kezdtük meg az utolsó — nyolcadik — évet a katonaiskolában. A felsőbb osztályokat elvitték a Vértes hegységben tartott őszi hadgyakorlatok megtekintésére. A tatai laktanyában voltunk elszállásolva, s első közös problémánk ott a poloskák elképzelhetetlen sokaságában mutatkozott. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de érdekesség kedvéért megemlítem: Elöljáróink és nevelőink is tisztában voltak a "veszedelem" méreteivel. Mikor a hadgyakorlatok befejezése után indultunk vissza Kőszegre, vonatra szállás előtt a vásártérre meneteltünk, ahol minden ruhadarabot, pokrócot, stb. alaposan át kellett vizsgálni és kirázni. De ez nem volt elegendő. Kőszegre való viszszaérkezésünk után senkit sem engedtek be az épületbe, hanem osztályonként (kb. 40 fő) a fürdőbe mentünk, lezuhanyoztunk és minden holminkat otthagyva — amit aztán fertőtlenítettek — a nekünk kiosztott lepedőkben felmentünk körletünkbe felöltözni. Ezután kaptunk csak vacsorát. A poloskátlanítási hadjárat teljes sikerrel végződött. Visszatérve a hadgyakorlatokra: A zárógyakorlat napján — késő délután — egy jó kilátást nyújtó domboldalban üldögéltünk, nem messze a gyakorlatot szemlélő előkelőségektől, magasrangú katonáktól, katonai attaséktól, stb. A Kormányzó úr is ott volt. Gömbös Gyula, az akkori miniszterelnök odajött hozzánk — 1943januárjában a Donnál hősi halált halt Gyula fia osztálytársunk volt —, elvegyült közénk és beszélgetett velünk. Rövidesen megjelent két kilencgépes kötelék : egy Budapest század és egy HAT CR-20-as század. Néhány enyhe rácsapást hajtottak végre, amit mi megbűvölve csodáltunk. Ekkor Gömbös megszólalt: — "Ki pályázik repülőnek közületek, az álljon föl!" Hárman álltunk fel, Palló Iván, Bally János és én. Iván, vékony sasorrával igen markáns benyomást keltett. Gömbös végignézett rajtunk, majd Ivánra mutatva így szólt: — "Belőled biztos pilóta lesz, olyan pilóta profilod van." Nem tudom János mit érezhetett, de én nagyon le voltam törve : ha már a miniszterelnök eldöntötte, hogy ki lesz pilóta, akkor nekem nincs sok reményem. Gömbös elfordult, valaki mással beszélgetni, mi pedig Jánossal szép csendben leültünk a fűre. Iván nem, őt úgy meghatotta Gömbös jóslata, hogy csak mereven állt tovább vigyázz-ban. Egy idő múlva Gömbös visszafordult, s meglátta Ivánt még mindig — mint egy szobor — állni. így szólt hozá: — "Hát te miért nem ülsz le ? Talán szobrot akarsz faragtatni magadról ? Szoborra csak ministerelnök korában pályázik az ember." A "minister"-t "s"sel mondta, nem "sz"-szel. Bizony ő is megkapta a szobrot, ami azonban rövidéletű volt. A sors — mi hármunk ügyében — másképpen döntött. János és én repülők lettünk, Iván — szeme miatt — nem. Élete szomorúan, hamar ért véget. Jánosunk pedig, aki most szólni fog az olvasókhoz, roppant gazdag és eseményekben dús repülő karriert futott be. Annak egyik igen érdekes, izgalmas eseményét írja le. Az alábbiakban színesen ecsetelt rekorddöntő repülésben társa volt egykori háborús ellenfelének, aki — mielőtt a RAF kötelékében repült volna — mint önkéntes harcolt a finn légierőben a Szovjetunió ellen, akárcsak Békássy Vilmos és Pirity Mátyás. A sors útjai kifürkészhetetlenek. Ki gondolta volna akkoriban, hogy két volt ellenség — tudását a közös cél érdekében latba vetve — ily nagyszerű teljesítményt fog felmutatni ? Átadom a szót a szerzőnek. 117 Szerkesztő Egy esős téli délutánon váratlan látogatóm érkezett. Meglepetve ismertem fel Denys Daltont, amint beállított egy üveg borral a kezében. Influenzával ágyban feküdtem, de udvariasságból felkeltem, hogy üdvözölhessem. Látogatásának célja hamarosan kiderült : felkért arra, hogy legyek gépének másodpilótája tervezett Ausztrália-London távolsági repülésén. Régi vágya volt, hogy a fennálló rekordot megdöntse. Látva habozásomat, megemlítette, hogy a repülés alkalmat nyújtana Magyarországon élő Szüleim — akiket 1945 óta nem láttam — meglátogatására. Ajánlata túl jó volt ahhoz, hogy viszszautasítsam. Influenziából való felgyógyulásom csodálatosan gyors volt. Hasonló repülő múltunk és tapasztalatunk azt éreztette velünk, hogy ez a kettős kombináció eredményesen tudja abszolválni a rekord-döntő kísérletet.
