Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

v. Góthay Ákos: Memoár töredék a Híradó Iskolán eltöltött éveim idejéből

Nyíregyháza, 1942. Festik a fehér keresztet — az új felségjelet - a HeinkelHe.70-esre. (Szerzőgyűjteményéből.)

püléssel szemben — hiszen jóformán csak repülőgéppel közlekedtem akkoriban — megrendült a bizalmam a sínekben . . . Ezután minden gyors fékezéskor önkéntelenül vártam a bumm-ot ... A közlekedés órákon át állt, időben jelentkezni nem tudtam, máris megkaptam az első fejmosást.

Ez volt a kezdet. Szerencsénk volt. Első osztályparancsnokunk Győrffy Gyula őrnagy, igazi repülőtiszt volt. Szervezés egyelőre három században:

— Az első század a hajózó távirászokat és iránymérőket képezte ki, parancsnok Góthay Ákos főhadnagy.

— A második század feladata ugyanaz, parancsnok Halmossy Simon hadnagy.

— A harmadik század képezte ki az ellátó- és műszaki személyzetet, parancsnoka Lévay József főhadnagy.

A századok létszáma 100-100 fő növendék A kiképzés bevonulás után azonnal megindul. Elhelyezés a legénységi épületben és három Sorg barakkban, 10-10 fős szobákkal. Tanterem a hajózó századok részére erre a célra jól berendezett két-két Sorg barakkban, egyenként 50 fős befogadóképességgel. A kiképzési terv

1942. március 1-én záruló első lépésében megállapodtunk. Ezután következett az addigi, és a most odahelyezett kiváló távirász- és műszaki oktatók századonkénti elosztása. Az első választás jogát az új parancsnoknak, Halmossy Simonnak adtuk. A régi, kezdeti időktől fogva velünk lévő Körösi György őrmester, nemzetközi vizsgával rensdelkező hajózó távirászt választotta. Ezután én Skriba Ferenc hadnagyot, ugyancsak nemzetközi vizsgás távirászt, mint volt állandó helyettesemet vettem magam mellé, majd osztoztunk tovább. A bevonult távirászjelölt növendékeket az azonos alakulatoktól érkezettek egybentartásával az első, vagy a második századhoz helyeztük. A kiképzés a két századnál azonos volt, így az egyes alakulatoktól vezényeltek együtt maradtak. A 3. század a reptéren kívül nyert elhelyezést. Ritkán jártam ott, foglalkozásban is távol estek a leendő hajózó részlegtől, nagyon keveset tudok róluk, jó tájékoztatást nem tudnék adni.

Miután parancsnokunkkal mindent teljes összhangban megszerveztünk, megindult az oktatás a jól bevált sóstói rendszer szerint. Kötve voltunk az időhöz : márciusra kellettek a repülőgépek. Győrffy őrnagy parancsnokommal a reptér egyetlen, 80 LE-s 1-161 lajstromjelű Bückerével fel-fel jártunk a LEPSÁG-ra gépet szerezni. Szinte — katonai nyelven — függelemsértésig

, menő vita után, márciusban beérkezett három db. Heinkel He.70-es gép az iskola részére. Ekkor már biztos voltam abban, hogy lesz folytatás. Győztünk ! Lesznek jól képzett hajózó távirászok.

A három db. He.70-eshez rövidesen kaptunk további kettőt, ezután két db. FW.58-ast, két db. WM.21 Sólymot és két db. Caproni Ca.l35-öst. Végre minden lehetőségünk megvolt ahhoz, hogy az iskolát végzett távirászok azonnal teljesértékű hajózók legyenek. A repülő orvosi vizsgát Győrffy — ha jól emlékszem akkor már — alezredes parancsnokunk a ROVI-nál is elintézte A ROVI kijött Nyíregyházára oxigénpalackokkal, légzőkészülékekkel, nyomászabályozókkal. Öt-öt távirászjelöltet vizsgáltak meg egyidőben, két nap alatt jelenlétünkben. A vizsgálat a vártnál sokkal jobb eredménnyel zárult. Gépeink — a B-522-es Ca. 135-ös kivételével — állandóan üzemképesek voltak, a pilóták a He.70-eseket a típus kiváló repülőtulajdonságainak megfelelően, rövid idő alatt megszerették.

A B-522-es jelű Ca.l35-ös történetét igyekszem rövidre fogni, bár oldalakat írhatnék erről. A motorok kifogástalanul működtek. Azonban, amikor felszállás után a gép elérte a 160 km/óra sebességet, rezgésbejött, s ez a rezgés a sebesség növekedésével arányban egyre erősödött, 250 km/óra-nál már tűrhetetlenné vált. A debreceni javítóműhely sikertelen kísérletei után Dóczy utasítására — 150 km/óra sebességgel — átrepültem a gépet a RKI- hez. Két hét múlva — a RKI utasítására, mivel ők sem tudták javítani — vissza a géppel Debrecenbe. Felmásztam vele 3000 m-re minimális sebességgel, irány Debrecen. A célnál visszavettem a két gázkart. Nem történt semmi, a motorok az útra beállított fordulatszámmal pörögtek tovább. Tologathattam a gázt kibe, a két motor makacsul tartotta az állandó fordulatszámot. Szerencsére a gyújtás kikapcsolására a két motor leállt. Ezután futót ki, s szép lassan levitorláztunk. A reptér közepén a gép végre megállt. Itt elköszöntem a B-522-estől. A műhely nem tudta rendbehozni. Soha többé a debreceni hangáron kívül nem láttam. Ezután levontam a konzekvenciát az alakulatról, amelyik részünkre ezt a repülő csodaroncsot átadta.

A másik, a B-541-es jelű Ca.l35-ös lett a leghasznosabb, állandóan üzemelő kiképző gép, szinte mindig én repültem vele, bár a Nyíregyházán ragadt három egykori CR-32-es vadászpilótát is egy-egy óra alatt átképeztem. Már rég levontam a tanulságot: aki nem típust vezet, az bármilyen gépen tud repülni. Lassacskán az összes nyíregyházi pilóta minden típushoz hozzászokott.

Elérkezett június vége, a vizsga ideje. Egy Messerschmitt Bf. 108-as 'Taifun"-nal az iskolák ezredparancsnoka, a LEPSÁG híradás vezetője és egy bombázó ezredparancsnok érkezett meg. Parancsnokunk tájékoztatta a vendégeket a különböző fokú kiképzésben részesültek számáról, a magas, baleset nélkül repült óraszámról, stb., stb. Ezután ünnepi ebéd, az 1941/42-es sikeres tanév zárása.

Az 1942/43-as tanévről hiányos emlékeim vannak. Júliusaugusztusban — hogy az idő ne múljék feleslegesen — az iskolaszünet alatt. Skriba Ferit és Győrffy segédtisztjét. Somogyit, az öreg 80 LE-s Bückeren szabályosan, hivatalosan, símán és gyorsan elsőfokon pilótává kiképeztem. Volt két 100 LE-s Bückerünk is. Aki akart, hetenként egyszer-kétszer műrepülhetett délutánonként. Szeptember 25-én, amint a gépet hátonrepülésből felfelé kinyomtam, erős benzinszagot éreztem. Azonnal kikapcsoltam. A benzinmutató mellől — mint egy permetezőgépből — szállt hátra az üzemanyag, míg földet nem értem. Másnap magas lázam lett, a doki tüdőgyulladásra gyanakodott, majd kb. egy hét leforgása alatt teljesen lebénultam : két hónapig szinte járni sem tudtam. Ez után napi három injekció és masszázs.

105