Magyar Szárnyak, 1991 (20. évfolyam, 20. szám)

v. Góthay Ákos: Memoár töredék a Híradó Iskolán eltöltött éveim idejéből

vagyok — gondoltam — le is szállók. A gép a talajhoz viszonyítva nagyon gyorsan mozgott, habár a sebességmérő az előírt siklási sebességet mutatta. Csak nem a gép hossztengelyének irányában haladtunk, hanem a bal szárny felé oldalazva. A gép szépen leült. Símán gurult vagy öt métert, majd lassan, szinte óvatosan átvágódott. Semmi bajom nem történt. Átvizsgálták a gépet. Csak a futóművet és a légcsavart kellett kicserélni. A repülést Sasváry József százados vezette. Dicséretet nem kaptam, csupán annyit, hogy egy normális pilóta nem száll le hátoldalszélben, különösen akkor, ha látja hogy kiteszik a leszállási tilalmi jelet, a "keresztet".

Augusztusban befejeztük az első évet, miközben előléptünk "légügyi segéd"-i rangból "légügyi mester"-i rangba.

Hatheti szabadság után, 1933. október 1-én bevonultunk a hűvösvölgyi Akadémiára. Gyorsan múltak a napok, hónapok, sőt az évek is. Évfolyamunkat 1936. augusztus 20-án avatták hadnaggyá — tizenötünket. Egy jelölt a tiszti iskolán maradt el, a második egy gyerekes fegyelmi miatt az első évet ismételte, a harmadiknak kevés volt az ideje összebarátkozni a Heinkel HD-22-essel, ezért gépkocsizónak avatták, szintén 1936-ban.

Nagyon megszerettem az Akadémiát, a sok tanulás, a kellemes sport, sőt még a gyalogsági gyakorlatok ellenére is. Az akadémiai "100 napos vacsora" (ennyi nap volt még hátra az avatásig) előtt be kellett jelenteni, hogy ki milyen alakulathoz szeretne kerülni. A szombathelyi bombázókhoz kértem magam. Kérésemet elfogadták: a 2/4-es bombázó századhoz kerültem. Ezredparancsnok : Modory József alezredes, osztályparancsnok Torontály Imre őrnagy, századparancsnok Gersy János százados, elsőtiszt Telbisz Imre, majd Inokai András főhadnagy.

Megérkezésem, jelentkezésem után Buday Lajos százados, parancsnok helyettestől szinte azonnal kezembe kaptam a páncélszekrény kulcsot és az azzal járó megbízatást: az iroda tisztséget, parancsnokomtól pedig az újonc szakasz kiképzését. Az újoncvizsga alkalmával nem volt sikerem. Gersy százados megkérdezte, hogyan tudtam ennyire gyenge eredményt elérni ? Őszintén válaszoltam : szememben az alaki kiképzés felnőtt emberek gyerekes katonásdi játéka. Mivel bombázó századnál szolgáltam, nem lepett meg a hatás, amit válaszom Gersyból kiváltott: azzal együtt, amit én kaptam, robbanásszerű volt. A "romeltakarítás" után minden rendbe jött, a falak álltak újra. Gersy János volt a legjobban megbecsült, tisztelt, szeretett parancsnokom, akitől nagyon sokat tanultam mind a felnőtté válásban, mind a repülésben.

A 2/4-es századnál töltött két évem életem legszebb emléke.

Sajnos, volt bénult kezemmel nehezen megy az írás, így e két évnek csak néhány epizódjára térek ki.

1937 december elején fényképésztiszti tanfolyamra vezényeltek Székesfehérvár-Sóstóra. Visszatérésem után — sikeresen szerzett tudással — első igazi megbízásom egy 30 négyzetméteres területen a hangártoldatban az egész ezred részére alkalmas fotólaboratórium létesítése volt. Elkészítettem a rajzokat, a város alkalmas mestereivel megbeszéltem a költségvetést, a felszerelést kiegészítettem nagyító- és szárítókészülékkel, vegyszerekkel. Gersy százados mindent rendben talált. Megindult a munka. Az asztalos-, bádogos-, víz-, villanyszerelés tervszerűen és jól elkészült. Ezalatt a század Heinkel HD-22-esére, majd Fokker FCVD-jére, az ügyes szerelőgárdával felszereltettem a megfigyelő ülésekbe, illetőleg a gépek oldalára egy-egy 25 cm-es kis légcsavart, ami jól hajtotta a sorozat- és területfényképezésre használt olasz gyártmányú Nistri kamerát. Minden jól működött. Sokan, főleg a tartalékos tisztek, megtanulták az egyes-, sztereo- és sorozatfelvételek készítését és kidolgozását. Többször fényképeztem én is, Gersyvel, vagy Galamb Bandi mérnökkel, század műszaki tisztünkkel mint pilótákkal. Úgy repültek, hogy a térképen vonalzóval sem lehetett volna egyenesebbet húzni mint az általuk berepült útvonal.

1938 kora tavaszán velem együtt három, az Akadémián csak másodfokú kiképzést nyert 1936-os avatású hadnagyot vezényeltek a REGVI-hez. Itt a Fokker FCVD-t — a harmadfokú iskolagépet — repültük. Repülni azért a századnál tanultam meg Gersytől, Telbisz Imitől és Inokai Banditól. Éltük egy Ju.86-os bombázó század változatos, szép életét. Beosztásom : a századparancsnoki B-301-es jelű gép megfigyelője. A Ju.86-os kivételével a századnál lévő többi géppel mint pilóta sokat repültem. A cseh események miatt először Ászárra, majd innen Kenyéribe települtünk át 1938 őszén. Itt kézbesítették az eme írásom első mondatában említett rendeletet. Soha olyan jól nem éreztem magamat, mint a 2/4-es bombázó század összeforrott közösségében. Ezt természetesen egy íróasztallal és tanteremmel felcserélni nem írom le, hogy mit éreztem, a papír nem bírná el.

És most a kezdet. Celldömölk vasútállomás. Az épület előtti pádon egy repülő százados, szintén vonatra vár. Bemutatkoztam. Maga mellett helyet kínált. Kérdezte honnan jövök, hova megyek ? Elmondtam : egy kiváló bombázó századtól, a vezérmegfigyelő ülésből egy íróasztal mögé, ahonnan igyekezni fogok minél hamarabb megszabadulni vissza századomhoz.

Mosolyogva közölte, hogy ennek az iskolának 6 lesz a parancsnoka, reméli meg fogjuk érteni egymást. Ádám Imre volt. így kezdődött.

A szakiskolák Sóstón egyidőben alakultak meg, 1938. október 1-én:

— Tiszthelyettesképző iskola, parancsnoka Liscsinszky István (Bócsa) százados, beosztott tiszt Nyífő Sándor (Sasa) hadnagy.

— Repülőgépszerelő iskola, parancsnoka May Alajos (Dóri) mérnök százados, beosztott tiszt Zellman (Zentay) András hadnagy.

—Fegyver- és bombaiskola, parancsnoka Hódy József (Tata) őrnagy.

— Fényképész iskola, parancsnoka Tarajossy Sándor százados, beosztott tiszt Kablay Lajos főhadnagy.

— Időjelző iskola, parancsnoka dr. Bognár Kálmán főhadnagy.

— Híradó kiképző iskola, parancsnoka Ádám Imre százados, beosztott tiszt Góthay Ákos hadnagy, Skriba Ferenc zászlós.

Az első tanév 1939. június 30-án fejeződött be. Növendéklétszámunk 40 fő volt, a többi iskoláknál is hasonló, kivéve az időjelző iskolát, melynek csak 12 hallgatója volt. Elhelyezés és tantermek a Sóstó-i reptéren. Tantárgyak : készülékismeret, forgalmi szolgálat, levelezés, hangolvasás, a repülésnél használatos rövidítések, az u. n. Q-kódex három betűcsoportos rövidítéseinek elsajátítása, iránymérés és katonai jellegű tárgyak, pl. Szolgálati Szabályzat.

Oktatókkal jól el voltunk látva. Ugyanis a növendékek különböző alakulatoktól érkeztek, az iskolához vezényelve a tanfolyam tartamára, közöttük egy-egy tisztessel, szakaszvezetővel. Ezek mint segédoktatók később önállóan is megbízható előadóvá, biztos segítségévé váltak a kiképzésnek.

összeütlünk megbeszélni, ki és mit fog tanítani. Ádám százados iskolaparancsnok katonai tárgyakat, Szolgálati Szabályzatot, stb., Skriba zászlós forgalmi szolgálatot, levelezést, Góthay hadnagy elektro- és rádióelméletet, az alakulat tisztesei pedig — kellő felkészülés után — hangolvasást, "Q" jeleket, készülékismeretet és kezelést tanítottak. Úgy döntöttünk, hogy az első félévben állandó heti órarend szerint tanítunk, a másodikban pedig három elméleti napot három gyakorlati követ. A tanítás zökkenőmentesen — mint egy évek óta működő iskolában — heti órarend szerint pontosan beindult. A Légierők parancsnokságának (LEPSÁG) hiradásvezetője minden kérésünket, kívánságunkat teljesítette. Az iskola így feladatának megfelelt.

És most a tantárgyaimról. Négy elemit végzetteknek elektrotechnikát és rádió elméletet tanítani igen is lehet, de csak úgy,

101