Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Platthy: Másodvirágzás

A szerző meg jegyzései:

A Dunai Repgépgyár Messerschmitt Me.210-es és Bf. 109-es berepülői:

Eszenyi Dénes szolgálatonkívüli százados, a berepülő csoport vezetője;

Pongrácz László szolgálatonkívüli százados (kényszerleszállásnál súlyosan sérült);

Szilas Tibor okleveles mérnök;

Csóka István tartalékos zászlós;

Lugosi Mihály tartalékos zászlós.

Becslésem szerint a Dunai Gyár kb. 200 db. Me. 210-est és 15 db. Bf.l09-est gyártott három év alatt. Mint berepülő kb.900 órát repültem e gépeken.

MASODVIRAGZAS.

írta: Platthy Árpád.

golódtak.

Szegény Doki! De kár volna sajnálkozni, a Doki nagyon Jól érezte magát a vidám fiatalok között (vagy 10 évvel lehetett idősebb náluk). Tetszett neki a "fi"délis" élet, visszafiatalodott, még elegáns hófehér nyári uniformist is "szabatott" (az angyalát neki).

Azon a bizonyos napon a Doki "tartozott" valamiért néhány hadapród komájának. Mi vártuk az esti autóbuszt, hogy a városba szállítson bennünket, de az valamiért késett. Pedig a fiatalok siettek volna, mert valamelyik lányos háznál kerti mulatság készült, melyre persze ők is, a Doki is, hivatalosak voltak.

Elöljáróban, a tájékozatlanoknak meg kell magyarázni, hogy "mi" is az a hadapródőrmester, röviden: hadapród.

A hadapród egy olyan emberformájú lény, amelyből 1, azaz egy fő egy és ugyanazon alakulatnál már több a kelleténél. Ebből következik, hogy kettő már túlságosan sok belőlük. Ezekből a hadapródokból a mi kis repülőterünkön tíz és még egynéhány akadt.

Elképzelhető, hogy sohasem unatkoztunk, mert vidám fickók voltak ezek a hadapródok, az biztos. így aztán zajlott, de még mennyire hogy zajlott az élet. Annyira zajlott, hogy különböző felsőbb parancsnokságok több ízben is felfigyeltek reánk, de valahogy igy, vagy úgy, sikerült elsimítani a dolgokat egy "jó tempóban végrehajtott elvágással", vagyis a szombat éjszakai eseményeket már a vasárnap délelőtti külön kihallgatáson sikerült elintézni a "vétkes" fiatalúrral. Ez az eljárás régi, de legtöbb esetben jól bevált trükk volt (Lásd: M.SZ. 1982-es szám 55. oldalán található cikk első hasábjának utolsó bekezdését).

Hát kérem szeretettel úgy kezdődött a dolog, hogy "ismét" mozgósítottunk és bevonult hozzánk egy tartalékos orvos zászlós: legényember, autóval; nem éppen meseautóval, de egy ügyes kis csukott kocsival.

Tehát bevonult az orvos az autójával és ahogy az néha-néha megtörtént, hogy valaki aki a fatornyos hazájában a polgári életben józan gondolkozásé megállapodott polgár, a helyi notabilitások asztaltársaságának is oszlopos tagja, de mikor felölti az "angyalbőrt", félrecsapja a csákóját, nagyot kurjant, hogy: "sose halunk meg, sej-haj" és mint azt Komáromi János írná, "fidélis" életet kezd.

Pontosan ez történt a mi Dokinkkal is. Senki se vessen követ rá, hiszen még fiatal legényember volt (bár egy kis pocakot fel lehetett rajta fedezni). A mi kedves kis városunk pedig tele volt gyönyörűbbnél gyönyörűbb fiatal eladó lányokkal. Nem csoda hát, hogy a mi orvosunk is ezeknek a bűvkörébe került és ezzel együtt a hadapródok vidám társaságába, akik persze szintén a lányok körül forAz autóbusz még mindig nem Jött, de egyszer csak dudálva a Doki áll meg az autójával és kiint a kocsiból Jelezve: Jöhet, aki akar. Hárman gyorsan be is ugrottak az autóba és vidáman elporzottak.

Eddig a szemtanú beszámolója. A későbbiekről csak napok múltával tudtuk meg ezt-azt. De a tiszta igazság sohasem derült ki.

Talán valahogy így történt: a hadapródok elporzottak a Doki kocsijában. A város szélénél eszébe Jutott a Doktornak, hogy a közeli falucskában néhányperces dolga van. De hát az nem baj, mert a falu bejáratánál ott az a kis kocsma, ahova máskor is kiruccantak már. Szálljanak csak ki egy pohár sörre, míg ő befut a faluba, néhány perc múltával már vissza is lesz.

Itt megáll az ember esze: hogy történt, mint történt, még most is, több mint negyven év távlatából sem lehet megmagyarázni, de való az, hogy ezek a minden hájjal megkent fickók - akik tudták, hogy a Doki "tartozik" nekik és hogy fizetni fog - valamiképpen mégis beugrottak. Kiszálltak a kocsiból egy pohár sörre.

A Doki pedig - amint azt megígérte - néhány perc elteltével már Jött is vissza a faluból, messziről dudált, majd a kocsma előtt várakozó komáinak barátságosan integetve, elporzott az orruk előtt a város felé.

Rövid fél óra elteltével Dokink frissen borotválkozva, hófehér nyári uniformisában vidáman megjelent a kerti mulatságon és ártatlan képpel három barátja nevében sajnálkozva bocsánatot kért, hogy nagyon fájlalják, de önhibájukon kívüli okokból megkésnek.

Nagyon szégyelhetfék a dolgot a hadapródok, hallgattak, mint hal a vízben. Pontos részletek sohasem derültek ki (a leánykák is hallgattak). De embervér nem folyt, sőt, a barátság is zavartalanul virágzott, legalábbis úgy látszott.....

A Doki autója most is ott "parkolt" az orvosi rendelő ablakával szemben, az átellenben lévő épület előtt. Csendes, békés nyári délután volt.

Hirtelen nagy zaj törte meg az álmos csendet: mindenfelől emberek futkostak, kiabáltak: "Tűz!.... Vigyázz, robbanhat!....Mindenki félre!....", meg még tudja Isten mi mindent lehetett hallani.

A nagy zajra Dokink is kinézett az ablakon, s megdöbbenve látta, hogy az ő kocsija "ég", illetve a-69-