Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)
Bajsa: Emlékezetes dátum
sűrű füsttől nem is látszik a kis autó. Az összecsődült katonák tisztes távolságból tehetetlenül nézték a ’tragédiát". De ekkor a bámészkodók sorait keresztül törve nyolc-tíz hadapród - a hű barátok - , nem törődve a veszéllyel, halált megvető bátorsággal, haboltó készülékekkel a kezükben a kocsihoz futottak, s eloltották a "tüzet". A Doki is sietett volna autójához, de neki meg kellett kerülnie a fél épületet, mert a bejárat a túlsó oldalon volt és - mint azt már előbb is említettük - a Dokinak már kis pocakja is ereszkedett, úgyhogy mikorra a színhelyre ért, az autó már nem égett és a "tejszínhabos" kocsi alól már alig szivárgott elő egy kevéske füst. Midőn a Doki körülnézett, minden üres volt, egyetlen egy lelket sem látott a közelben. Mindenki eltűnt. Hogy ki, mikor és hogyan tisztította meg a Doki autóját a nyálkás, tapadó habtól, és hogy milyen szavakkal mondott a Doki köszönetét bátor, önfeláldozó hadapród barátainak, arról nem szól a krónika, de elvégre is a barátság tovább virult. Azután leszereltünk, elmúltak a "szép napok", hazafelé ballagtak a tartalékosok, csendes, üres lett nélkülük a repülőtér. Hiányoztak a jó barátok és talán legjobban a Doki. 2:1 a Doki Javára: másodvirágzásán sem sikerült "bekötni a fejét". EMLÉKEZETES DÄTUM: 1943. május 27. Bajsa Andor visszaemlékezése. A szerző 1943-ban... .és most A szovjetorosz légvédelem ezen a napon szedte le gépünket. Röviden az előzmények: 1943 tavaszán a Junkers, Ju.88-as típusra történt kéthónapos lstres-i (Franciaország) átképzés után érkezett vissza századunk (4/1 "Boszorkány") a keleti hadszíntérre. Elsőtisztünk Ghyczy Tiha már részletesen beszámolt a "Magyar Szárnyakéban századunk kalandos átképzéséről a Caproni, Ca.l35-ösről a Heinkel, He.lll-esen keresztül a Junkers, Ju.88-ig.Magam részéről csak annyit tennék hozzá, hogy új géptípusunkkal valamennyien tökéletesen meg voltunk elégedve. A Ju.88 A4-es típus az öreg Caproni után olyan volt, mint egy álom! Mielőtt kijelölt hadirepülőterünkre áttelepültünk volna, Kalinowka repülőterén kötöttünk ki; átvétel után ide repültük át új gépeinket és itt végeztük gyakorló repüléseinket. A repülőtér csak egy 800 méter hosszú betonpályával rendelkezett, ami az lstres-i végét-hosszát nem érő kavicspálya után egy kis "átállítást" követelt, ezt azonban mindnyájan megoldottuk. így a szoktatórepülések után századunk teljes gépállománnyal (12 gép! települt át május 20-a körül a Charkow-Osnova-i repülőtérre. Századunk itt a magyar repülő dandár kötelékébe (parancsnok Illy Sándor vezérkari ezredes, a Repülő Akadémia volt parancsnoka), a német Luftflotte 4. alárandeltségébe került (parancsnok Wolfram von Richthofen tábornok). A repülő dandár és a hozzánk beosztott német összekötő tiszt tájékoztatása alapján tudtuk meg, hogy velünk szemben rendkívül erős vadász- és légvédelmi erők állnak. Ez bizony nagy meglepetés volt számunkra, akik 1942-ben végrehajtott bevetéseink alkalmával orosz vadászokkal csak ritkán találkoztunk; a légvédelemre vonatkozólag is meg voltak a saját tapasztalataink. Az első veszteségekről is értesültünk; engem különösen érintett régi bombaiskolai oktatóm, Jakab Zoltán százados - aki távolfelderitő bevetésről 1943 május 12-én nem tért vissza - és Székely Laci főhadnagy elvesztése, aki mint közelfelderítő tűnt el személyzetével együtt. Még akkor nem tudtam, hogy hamarosan viszontlátjuk egymást. Első bevetésünk hat géppel történt: zuhanótámadás gyülekező páncélosokra, szép időben, minden probléma nélkül. Május 27-én ismét bevetési parancsot kaptunk. Feladat:Valujki és Kupjansk közötti vasútvonalon szovjet páncélvonat felderítése és leküzdése. Felhőalap a célterületen 200-300 méter között, tehát alacsonytámadás, robbanó- és repeszbombák, felfüggesztve a törzs bombatárában. A Jelzett vasútvonal kb. 80-100 km-el a front mögött, a két város közti berepülendő útvonal kb. 60 km. Valujkinál erős légvédelem, "a várost elkerülni"- szólt a parancs. Az uralkodó időjárási viszonyok miatt csak vakrepülésben teljesen kiképzett személyzetek indultak bevetésre, 10-15 perces időközökben. Sorrend: Madarász törzsőrmester, Jómagam, Pajtás Laci főhadnagy, Ghyczy Tiha százados, összesen négy gép. Személyzetemben indulás előtt változás történt, régi rádiósom, Damniczky Ernő őrmester beteget Jelentett, helyette egy fiatal rádiós, Czeglédi szakaszvezető ugrott be önkéntesen. A személyzet többi tagjai, Pataky Béla főhadnagy megfigyelő és Juhász szakaszvezető szerelő-lövész már az egész lstres-i átképzés alatt velem együtt repültek. Madarászék után 15 perccel mi is elstartoltunk. Még meg kell Jegyeznem, hogy magamat rendszerint csak a derékhevederrel kötöttem be; ennek-70-
