Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Lévay: A vadászbombázók (csatarepülők) rövid története

A 102/J csatarepülő század Focke Wulf FW. 190-es gépei Kemenesszentpéteren , 1945. januárjában. IBanai Sándor gyűjteményéből, Fehér Endre adománya.1

osztályt. Bár szigorúbb lettem volna hozzá! Boucek József hadnagy erről a bevetésről nem tért vissza. Szemtanúk szerint a bombatámadás után alacsonytámadást hajtott végre, miközben a szovjet légvédelem lelőtte. Még szomorúbbá tette Boucek hősi halálát az, hogy Jóska fiatal házas volt és felesége - aki az osztály családtagjaival együtt Páliban tartózkodott - kisbabát várt. Feleségem próbálta Boucek özvegyét vigasztalni. De hogy lehetne egy fiatal házas és várandós asszonyt megvigasztalni, aki férjét és gyermeke apját vesztette el? Azt a férfit, akibe már gyermekkora óta szerelmes volt. Még most is, 41 év után, lelkiismeretfurdalást érzek, miért nem voltam szigorúbb hozzá azon a napon! Talán még ma is élne. Boucek József hadnagy a repülés fanatikusa volt. Mindene volt a repülés. Emlékszem, hogy 1944 -ben, mielőtt a frontra mentünk volna, minden javított gépet ő akart berepülni. Nem tudtam neki annyi repülő feladatot adni, amennyit megelégelt volna. Sportrepülő lévén, nemcsak a századnál repült, hanem a szamosfalvi sportrepülő egyesületnél is kunyerált ki magának repülési lehetőséget. Közismerten rámenős pilóta volt, csak a levegőben érezte magát jól. Ott is fejezte be fiatal életét.

Január hónap folyamán látogatott meg Kemenesszentpéteren Horváth Kálmán százados, aki - a Légierők Parancsnokságának tervei szerint - a Jövőben felállítandó 3. század parancsnoka lett volna. Ennek a századnak a felállításából azonban semmi sem lett, az csupán terv maradt.

Ugyancsak Januárban történt, hogy Kázár László főhadnagy felszállás közben lecsúszott. Gépe kigyulladt, ő maga oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy kórházba kellett szállítani. A kórházból nem tért vissza az osztályhoz, mert áthelyezték a csatarepülő kiképző századhoz, századparancsnoki minőségben. A 102/1 század parancsnokságát Molnár Vilmos főhadnagy vette át.

Január 26-án - hála szerelőink fáradhatatlan és önfeláldozó munkájának - a 2. század gépeivel együtt 18 üzemképes gépünk volt. Ezen a napon az Esztergom térségében harcoló szovjet erők ellen mentünk támadásra. Végre megint alkalmam nyílt az osztály élén repülni. A bevetés alatt erős légvédelmi tüzet kaptunk. Timler Ferenc szakaszvezető a bevetésről nem tért vissza. Senki sem tudott felvilágosítást adni, hogy mi történt vele, így eltűntnek nyilvánítottuk. Valószínűleg a légvédelem lőtte le őt.-58-