Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)
Lévay: A vadászbombázók (csatarepülők) rövid története
10-én már a Gyalui Havasokat is elérték, sót, az arcvonal nyugati oldalán már Aradot fenyegették. A Kolozsvár irányába támadó szovjet és román csapatokat a 2. magyar hadsereg hősiesen harcoló katonáinak még sikerült Tordától délre visszavernie, azonban nem látszott valószínűnek, hogy a gyengén felfegyverzett magyar erők sokáig tudnák tartani az arcvonalat. így nem csodálkoztam, amikor Sárospatakon új parancs várt ránk, miszerint továbbra is a szerelvényen kell maradjunk, míg újabb irányítást nem kapunk. Még Lengyelországban, bevagonírozásunk előtt Jelentkezett nálam Kázár László főhadnagy, akit a 102. repülő dandárparancsnokság a fronton szenvedett veszteségek pótlására a századhoz helyezett át elsőtiszti beosztásba. Ez a rendelkezés Molnár Vilmos főhadnagynak szemmelláthatólag rosszul esett. Molnár, aki kiváló elsőtisztnek bizonyult, és harmincon felüli bevetést repült már mint rajparancsnok, degradálásnak vette ezt az intézkedést. Ennek a sértődöttségnek a visszhatását későbben látjuk majd. Az új parancs szerint a századnak a börgöndi repülőtér közelében fekvő Seregélyesre kellett áttelepülnie, ahova szeptember vége felé érkezett meg. A század hajózói a seregélyesi Hadik kastélyban, a század többi része pedig a községben nyertek elhelyezést. Gróf Hadik Béla, a kastély tulajdonosa, katonai szolgálatot teljesített mint tartalékos tiszt. Felesége, gyermekei, valamint sógornője, Kende bárónő, kedvesen fogadtak bennünket és a fél kastélyt rendelkezésünkre bocsátották. Volt a kastélynak egy másik lakója is, gróf Hadik anyósa, az amerikai milliomos Vanderbilt család egyik tagja, Vanderbilt Gladys, akit viszont egyáltalán nem lehetett barátságosnak nevezni. Származása révén a németeket és azok szövetségeseit ellenségnek tekintette. Viszont a kastélyban való tartózkodása valóságos 'életbiztosításnak" bizonyult az amerikai légitámadások alkalmával. Úgy látszott, az amerikai pilóták parancsot kaphattak, hogy a kastélyt ne támadják meg. Mikor a börgöndi repülőtér ellen október 10-én az amerikaiak alacsonytámadást intéztek, több Lockheed P.38-as Lightning vadászgép egészen alacsonyan ismételten rácsapott a kastélyra, de géppuskázás helyett csak a szárnyaikat billegették. Vanderbilt Gladys Jelenléte többet ért, mint egy légvédelmi üteg! Szeptember végétől október elejéig a század berendezkedett. A börgöndi repülőtéren várt ránk egy német összekötő tiszt és egy lovagkeresztes német törzsőrmester, mint oktatók. A kiképzést még nem kezdhettük meg, mert a FW.190-es gépek még nem érkeztek meg. Október 10-én, mint már említettem, P.38-as Lightning gépek támadták a börgöndi repülőteret, az ott állomásozó gépekben nagy kárt téve. Október 11-én a magyar gépek részére meglepetészszerű repülési tilalmat rendeltek el, mert a német vezetőség rájött arra, hogy két magyar repülőgép átrepült a Szövetségesekhez. Sejteni lehetett, hogy "valami lógott a levegőben", de még mindig nem tudtuk, hogy mi? Október 13-án US. bombázók támadták a székesfehérvári vasútállomást, majd a rákövetkező éjszakán a R.A.F. éjjeli bombázói látogatták meg a várost. Október 15-én aztán megtudtuk, hogy "mi lógott a levegőben". Vasárnap lévén, a század teljes pihenőben volt. Ebéd után a Hadik család társalgójában beszélgettem a grófnéval és Kende bárónővel. Valami műszaki hiba miatt a faluban, és így a kastélyban is, megszakadt az elektromos áramszolgáltatás, így egy öreg detektoros rádión hallgattuk a híreket. Ha Jól emlékszem, úgy egy óra körül hallottam meg a Kormányzó proklamációját a fegyverszünettel kapcsolatban. Óriási meglepetést okozott! Se nyelni, se köpni nem tudtam! Éreztem, hogy a kormányzói proklamáció katonai pályafutásom legnagyobb és legnehezebb elhatározása elé állított. Mint egy önálló század parancsnoka egy "német tenger" közepén találtam magam, távol az arcvonalaktól és felettes parancsnokságomtól, súlyos felelősséggel a vállamon. Tudtam, hogy az én elhatározásomtól függ embereim jövője. Arról, hogy az oroszokhoz átrepüljünk, szó sem lehetett. Először is még nem is voltak gépeink. Az oroszokhoz való átállástól mindig viszolyogtam, és ha lettek volna is gépeink, az átállás csak a hajózok részére lett volna megoldás. Mi történt volna a század többi személyzetével, a földi résszel? Az olaszok kiugrása után volt alkalmam megfigyelni, hogy a németek miként bántak a keleti hadszíntéren rekedt olasz katonákkal. Hadifogolytáborokba terelték őket és úgy bántak velük mint az állatokkal. Az én derék magyar katonáim Jobb sorsot érdemelnek! Ami a saját személyemet illette: már eleve elhatároztam, hogy a harcot tovább folytatom, még akkor is, ha ez a Kormányzóra tett eskümmel ellenkezik. A Szolgálati Szabályzat is ad lehetőséget a parancs megtagadására, vagy nem teljesítésére, ha a parancs az egyén lelkiismerefével nem egyeztethető össze. Úgy éreztem, hogy ez a paragrafus most rám is vonatkozik. De vajon van-e Jogom az én elhatározásomat az embereimre rákényszeríteni? Riadóztattam a századot és a kastély udvarán felsorakozott embereimmel ismertettem a Kormányzó kiáltványát, majd a következőket mondtam: "Emberek! Én a magam részéről úgy határoztam, hogy a fegyvert nem teszem le és tovább harcolok. Úgy érzem azonban, hogy az én elhatározásomat nincs Jogom rátok kényszeríteni. Legtöbben közületek a Szovjetunióban töltött idő alatt láthatták, hogy mit Jelent a szovjet életforma és életszínvonal. Azt az én gyomrom nem venné be. Ez befolyásolta az én elhatározásomat. Sokan közületek a már szovjet megszállás alatt lévő Erdélyből származtok, ugyancsak sokatok szülőfaluja vagy szülővárosa is már a szovjet csapatok kezére került. Ezért úgy határoztam, hogy a választást rátok bízom. Egy óra múlva újra sorakozni fog a század, addig döntenetek kell, hogy mit akartok! Aki úgy érzi, hogy nem akar tovább har-49-
