Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)
Lévay: A vadászbombázók (csatarepülők) rövid története
A VADÁSZBOMBÁZÓK (CSATAREPÜLŐK) RÖVID TÖRTÉNETE. Irta: Lévay Győző. BEVEZETÉS. Mielőtt a történet leírásába kezdenék, szeretnék pár dolgot előrebocsátani! Véleményem szerint a vadászbombázó elnevezés csalóka. Ha egy laikus azt a szót hallja, vagy olvassa, hogy "vadász", mindjárt légiharcokra, dicsőséges légigyőzelmekre gondol és ezt el is várja a "vadászbombázóktól". Ez azonban tévedés! A vadászbombázó nem más, mint egy "közönséges vagy mezei" bombázó pilóta, aki bombáit egy vadászgépen hordozza. A vadászbombázó első és legfontosabb feladata, hogy bombáit a kitűzött célok fölé vigye, és azokat a célokra dobja! Majd - ha lehetséges -, a földi csapatok harcait alacsonytámadással támogassa! Ezért a légiharcot lehetőleg el kell kerülnie, hogy elsődleges célját végrehajthassa. Légiharcba csak elkerülhetetlen esetekben bocsátkozhat, önvédelemből. így, a vadászbombázó a vadásszal szemben elveszti a kezdeményezés és a meglepetés harcbani előnyeit, és hátrányban van a támadóval szemben. Ugyancsak hátrányossá teszi a vadászbombázó harcát az is, hogy - bár gépe gyors és fordulékony - a felfüggesztett bombák, a fegyverzet és a bombafelfüggesztő készülék a gép aerodinamikai tulajdonságait hátrányosan befolyásolják. Teljes terheléssel a Focke Wulf FW. 190-es gép majdnem 100 km-es óránkénti sebességet veszít 5000 méter magasságban. A bombák kiojdása után is még cca. 50 km/óra a sebességvesztés. így a vadászbombázó az elkerülhetetlen légiharcban is hátrányt szenved. Szerintem a "csatarepülő" elnevezés sokkal megfelelőbb! A második dolog, amire írásomban ki kell térjek az, hogy ezzel a munkámmal "senki vitorlájából a szelet kifogni" nincs szándékomban! Ez az írás kizárólag a 102. zuhanóbombázó és a 102. bombázó század történetével foglalkozik. Ebből a két századból alakult meg 1944. novemberében a 102. vadászbombázó osztály, melyet a későbbiek folyamán csatarepülő osztály-ra kereszteltek át. Nem ez volt az egyetlen magyar repülő alakulat, amely vadász-, vagy zuhanóbombázóként működött. Ha jól emlékszem, 1943. évben az 5/1. vadász század Messerschmitt Bf.l09-es gépekkel vadászbombázóként működött. Ugyanebben az évben a 4/1 (Boszorkány! bombázó század, majd annak utóda, a 102. bombázó század Junkers Ju. 88-as gépekkel, később a 102. zuhanóbombázó század által Krakowban leadott Junkers Ju. 87.D5-ÖS gépekkel zuhanóbombázó feladatokat hajtott végre a keleti hadszíntéren. 1944- ben a 102. gyorsbombázó osztály is gyakran hajtott végre zuhanóbombázó feladatokat. A harmadik dolog az, hogy ezt az írást minden okmány, vagy hivatalos adat nélkül, emlékezetből állítottam össze. Ennek okát olvasóim a történet folytán láthatják majd. 41 év távlatából, 72 éves fejjel nehéz mindenre pontosan visszaemlékezni. Az agysejtek már nem fiatalok! Igyekeztem azonban a legjobb tudásom szerint, a legőszintébben papírra vetni emlékeimet. Ha az olvasók közül valaki hibát, vagy tévedést fedezne fel, szívesen fogadnám a helyreigazítást! Ugyancsak itt köszönöm meg Fehér Endrének, Bogáthy Péternek, és Banai Sándornak, hogy nevekkel és fényképekkel segítettek a már vénülő memóriámat felfrissíteni. AZ OSZTÁLY TÖRTÉNETE. A 102/2. zuhanóbombázó század - most már 102/1 vadászbombázó századra "átkeresztelve" - hosszú vasúti szállítás után Sárospatakra érkezett, hogy ott a Focke Wulf FW. 190-es típusra való átképzésben részesüljön. Hosszú és unalmas utazásunk alatt a hadihelyzet nagy változásokon ment át. A szovjet erők már mélyen betörtek Erdélybe és, a kiugrott román csapatokkal megerősítve, 1944. szeptember-48-
