Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Helyesbítések

és besoroltam Gödölle Rudi (főhadnagyi növendé­kei közé. "Te vagy a Kaja öccse?" - fogadott spontá­nul védelmébe - "akkor nem sok probléma lesz ve­led. Gyerünk, hadd lássam!"' Mintegy 20 kör, tehát kb. két hét múlva "lejelentett". Forró Jenő százados­sal három felszállást kellett csinálnom és ezzel min­den rendben volt. Az átlagnál valamivel korábban büszke egyedülrepülő lettem. Gödölle Rudi kétségtelenül a fiatal gárda egyik legjobbkezű pilótája és a szükséges psychologiával rendelkező oktatója volt. Ezt később az "Éjjeli repü­lő posta csoportnál" (Éjjelibombázó osztály) is bebizonyította, ahol 1935-től 1937-ig magam is szol­gáltam: a hárommotoros Caproni Ca.l01-es géppel földközelben műrepülő "bemutatókat” rögtönzött, tö­kéletes optikai és hangerő-beli hatással, amivel hogy ne is mondjam - elöljárói mérsékelt lelkese­dését váltotta ki... Megrendítő fátumként hatott mindannyiunkra, amikor 1937 nyarán egy HEINKEL HD.22-es géppel iskolakörön, növendékével az "A" repülőtér melletti kukoricásba zuhant. A kivizsgáló bizottság, melynek magam is tagja voltam, semminemű műszaki vagy egyéb okot sem talált a tragikus baleset magyarázatához. 1936-ban, a Caproni Ca.lOl-esre való átképzés során lényegében megismétlődött az elsőfokú ki­képzés kálváriája. Oktatónk Vághelyi Gyula ("Cim­bora") főhadnagy volt. "Áldozatai" közül már csak Gersy főhadnagyra ("Sporgersi") és Mocsáry Jessi hadnagyra emlékszem. Mindegyikünk napi 3 - 3 is­kolakört repült a rekkenő nyári hőségben. A közép­ső motor [ricinus (!) olajjal üzemeltetve] infernális bűzt terjesztett az egész törzsben, de különösen an­nak hátsó részében, ahol a sorra következő átkép­­zendők vártak eléggé kilátástalan sorsukra. Mert nemcsak hogy Cimbora volt kérlelhetetlenül szőr­szálhasogató, hanem az égett ricinus bűze hátul las­san mindenkit akcióképtelenné is tett. Magam 1935-ben életveszélyes sárgaságon estem át, ami odáig fokozta érzékenységemet, hogy 10 - 12 iskola­kor után, amikor végre sorrakerültem, szinte lethar­­gikus állapotban másztam előre a bal pilótaülésbe. Néhány hét múlva "Öregem ne csüggedj, én is csak Jó száz kör után lettem egyedülrepülő" - volt Cimbo­ra inkább fenyegetésként hangzó vigasztalása. Ez nálam "betette a kulcsot". Rezignáltam... Mig aztán egy bombázó gyakorlatnál mint Forró Jenő századparancsnok megfigyelője (már megint ez az "aranyember!") oldottam ki a bombákat Vát mellett. A találatok nagy megelégedésére szolgál­tak és inkább jó hangulatától indítva, vállamra vert és átordított hozzám (a három motor "abesszíniái" ro­bajjal dolgozott) : "Van kedved leszállni?" Hogy ne lett volna, s így - kölcsönös meglepetésünkre - ki­fogástalan stílusban leszálltam a Vát-i repülőhelyre. Kigurulás közben Jött a kérdés: "Hogy lehet ez? Tud­tommal a bal ülésben folyik átképzésetek. Gyere cseréljünk!" így most a captain helyén kellett két kört repülnöm, ami valóban Jobban megfelelt az ed­digi (abbahagyott) trainingnek. Eredmény: Forró azzal hagyott magamra, hogy: "Repülj haza Szombathelyre. Én egy másik géppel Jö­vök." Tehát - hál" Istennek - nem kellett beállítanom Cimbora kör-rekordját. Ha jól emléksem, 30 - 35 felszállás volt mögöttem a Ca.l01-es "traktoron". A szerző mint "egyedülrepülő" egy HUNGÁRIÁBAN Szombathelyen, 1932 májusában. HELYESBÍTÉSEK. MlndennemO helyesbítési hálásan veszünk. Szerkesztő. Múlt évi számunkba - nem szándékosan - néhány olyan információ csúszott be, melyet helyesbíteni kí­vánunk. Ezek:- 2. oldal, Jobb oszlop, alulról a negyedik bekez­dés: "Megjegyzendő, hogy a mindenkori tisztikar elnöke, a gondnok és a pénztáros tagjai az igazga­tóságnak is." - helytelen, az Alapszabályokkal ellenkezik. (Csak az idei Közgyűlés szavazott meg egy Alapszabály válltoztatási Javaslatot, mely sze­rint a tisztikar elnöke, mint ügyvezető igazgató, tag­ja az igazgatóságnak is.)- 6. oldal, Jobb felső kép felirata Heppes Aladár­ról: "llovszkoje, 1943. Január. A körülzárt támaszpont utolsó parancsnoka, a kitörés vezetője."- Nemes Endre szerint a felírás helytelen. Heppes Aladár nem a támaszpont parancsnoka és a kitörés veze­tője volt, hanem a támaszpont parancsnoka csak Csukás Kálmán eleste után lett. A kitörést sem ő vezette, hanem az utóvéd "utóvédjének” a parancsnoka volt, ugyancsak Csukás Kálmán eleste után. A Szerkesztő sajnálja a "pongyola" fogalma­zást, mentsége az, hogy tömörségre törekedett.- 59. oldal, első bekezdés: Eszenyi Dénes nem a 4/2 bombázó század kikülönített részleg parancsno­ka, hanem a 2. raj parancsnoka volt, s azé a gépé, mely a nikolajevi hidat bombájával kettészakította.- 59. oldal, második bekezdés: Eszenyi Dénes nem egy nemzetközi hegymászó kongresszuson nyerte el az "OLD MAN OF THE MOUNTAINS" címet, hanem a Portland (Oregon), MAZAMA hegymászó egyesület az USA legrégibb hegymászó egyesülete, amely 2700 tagot számlál - tüntette őt ki ezzel.-47-

Next

/
Thumbnails
Contents