Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Gaál: Egyedül a végtelen égbolton

őket a biztonság felé. Örökkévalóságnak érződött, de a légiharc 29-ik percében végre megjelent a láthatáron a Don. Ez újabb lendületet adott az üldözőknek, akik egyre hevesebben csaptak rá a magányos gépre. Viszont a Don meglátása a magyarokat ÚJ reménnyel töltötte el, a távolság egyre kisebb lett és lehetségesnek látszott a saját, portyázó vadászok megjelenése is. Cseh törzsőrmester enyhén süllyedve nyomta a gépet; a sebességmérő mutatója 400 km/óra körül mozgott. A derűlátást elhomályosította a Jobb oldalról hallható erős reccsenés: gépágyútalálatot kapott a Jobb motor, erősen folyt belőle az olaj. Majd az olajnyomásmérő nullát mutatott. Más választás nem maradt, le kellett állítani a motort, mielőtt a dugattyúk berágódnak.

A támadók észlelték, hogy valami történt: büszkeségük sem bírta ki, hogy hatan - pláne, kezdetben nyolcán - nem tudnak egy "bicegő" gépet ennyi harc után lelőni. Megállt a Jobb motor légcsavarja, ami még Jobban feltüzelte őket. Ádázul támadtak, vadul kelepeltek a géppuskák és a gépágyúk, a He. 111-es nyelte a lövéseket, de a lövészek már tudták, hogy a Don csupán három percnyire van előttük. Most már nem csak a kegyelemdöfést próbálták géppuskáikkal halasztani, most már haza akarták vinni a gépet. Még két perc. . . . Kintről és bentről villogtak a torkolattüzek, a nyomjelzők vörös csíkjai cikáztak a levegőben. Cseh törzsőrmester emberfeletti erővel tartotta a levegőben az alig kormányozható gépet. A legjobb kilátással rendelkező Koczka őrmester rekedten üvöltötte az egymásközöttibe, hogy három ellenséges vadász visszafordult. Valóban: nyugati irányból egy kilencgépes alakulat tűnt fel, - német vadászok!. . . . Amint a felderítő átrepülte a folyót, a szovjet támadók már egyre kisebbedő pontokká váltak a keleti látóhatáron.

A bevetés kétségtelenül veszélyesebb része most már mögöttük volt, de Cseh törzsőrmester részére a feladat még nem ért véget. A futómű-kieresztő szerkezet nem működött. Sikerült ugyan a kézi fogantyúval félig kihajtani, de félúton megállt: se ki, se be. Sok idejük ezzel bajlódni nem volt, mert a

Kelemen százados (jobbról) és Németh főhadnagy a He.lll-esben.

bal motor js rohamosan vesztette az olajat, s így motor nélkül kellett a leszállást végehajtani. A kiváló Cseh törzsőrmester 100 méteren leállította a bal motort és a gépet símán hasratette az ilovszkojei repülőtéren. Rövid csúszás után a gép megállt. A hirtelen beállott csönd megdöbbentő volt.

Egy pillanat alatt megelevenedett a repülőtér, ki kocsin, ki gyalog rohant a leszállómező közepén nyugvó "roncshoz". A gépen 13 gépágyútalálatot számoltak meg, a gépuskalövedékek által okozott lukak mennyiségének a megállapítása azonban reménytelen kísérletnek látszott; megbízható szemtanuk ezt a számot 200-on felülire becsülték. Deme őrmester gépágyúszilánktól az arcán sebesült és fagyási sebeket szenvedett. Ugyanis az egyik géppuskájában akadály lépett fel, s hogy azt megjavítsa, kénytelen volt lehúzni vastag kesztyűjét. 7,000 méteren - ahol télen-nyáron -35 és -50 fok Celsius között mozog a hőmérséklet - kesztyű nélkül folytatta a harcot, s kezei megfagytak. Isteni csoda, hogy személyi sebesülés ezen kívül nem volt. Feladatukat végrehajtották, s ennek során egy 38 perces légiharcban nyolc támadó szovjet vadász közül kettőt lelőttek. Németh főhadnagy és Koczka őrmester - három győztes légiharcban résztvéve - nyolc légigyőzelmet arattak, míg Cseh törzsőrmester és Lőrincz szakaszvezető öt légigyőzelmükkel az "ász"-ok sorába léptek. (311

Az F-703-as Jelű He.lll-es kiesésével a gépállomány háromra csökkent. Az egyetlen bevethető Do.215-ös augusztus 20-án Povorino fölött légvédelmi telitalálatot kapott, de Péterdi főhadnagy pilóta és személyzetének szerencséjére a lövedék nem robbant, csupán átütötte a törzset és elszakította a magassági kiegyenlítőlap kábelját. Megfelelő Javítás után a gép pár napon belül folytatta bevetéseit.

Néha a szerencsés véletlen is segítette a távolfelderítőket. Augusztus 25-én Hegedűs László főhadnagy megfigyelő Balasovnál, feladatuk utolsó állomása fölött bekapcsolta a sorozatfelvevő fényképezőgépeket. A repülőtérre rárepülve a személyzet Jól látta, amint hat vadászgép emelkedett a levegőbe. A pilótán kívül a személyzet minden tagja a közeledő ellenséget figyelte. Péterdi főhadnagy tovább repült kelet felé a Szamojlovka - Szaratov-i vasútvonal fölött - a Nap irányába - hogy ílymódon üldözőiket lerázzák. Mintegy 10 perc után a gép délnek fordult, de a vadászok tovább emelkedtek keleti irányba és a szembesütő Nap miatt elvesztették a magányos gépet. Ekkor Jutott Hegedűs eszébe, hogy a sorozatfelvevő kamarákat még nem kapcsolta ki. Nem sokkal a leszállás után a kiértékelő század közölte velük, hogy a felvételek két - eddig ismeretlen - repülőteret mutatnak Balasovtól 40 kilométerre keletre a vasút mellett, harmincon felüli kétmotoros géppel megrakva. Ez a kis "feledékenység" az ellenségnek néhány repülőgépébe került.

Szeptemberben az alakulat "félhivatalosan" kapott még egy He.lll-est, de ez sem fegyverzettel, sem fényképező berendezéssel nem rendelkezett, s csupán futár feladatokra, valamint a szabadságos-36-