Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Gaál: Egyedül a végtelen égbolton

He inkel, He.IIIP.2-es-, Budaörs, 1941. tevékenység és a magyar egységek több bevetést végeztek a 2. hadsereg arcvonala előtti szakaszon. A távolfelderítők a Bobrovka - Povorino közötti va­sútvonal forgalmát derítették fel. Ez másnap is foly­tatódott. Ekkor pusztult el a szállító raj második és utolsó Ju.86-osa. Újvári százados a felszállás után azonnal leszállni kényszerült, de a gép kigyulladt és elégett. Sebesülés nem történt. (241 Németh főhadnagy és kipróbált személyzete újabb légiharcba keveredett augusztus 13-án. Gé­pét a Balashov - Povorino - Talovaja - Szvoboda va­sútvonal, valamint a környező közútak és repülőte­rek felderítésére küldték ki. Povorino hatalmas va­súti központ volt, s - mint a fényképek mutatták - erős földi és légi védelemmel; csupán a légvédelmi lövegek száma 44 volt. Hajnali 5:00 óra előtt szállt fel a gép. Még saját területen 7,000 méterre emelkedtek, majd a célte­rület felé vették az irányt. Először a másodlagos cél­pontokat Járták le, majd a vasútvonalat követték, hogy sorozatfelvételek készítésével a forgalmat és az anyagszállítás faját megállapítsák. Rövidesen a zsúfolt povorinoi pályaudvar tűnt fel előttük. Már a megközelítés alatt megszólaltak a légvédelmi ütegek. Cseh törzsőrmester kis, időnkénti irányvál­toztatásokkal repült rá a célra. (Persze sokat kanya­rogni nem lehetett, nehogy a cél kicsússzon a fény­képmezőből.I Koczka őrmester hamarosan Jelentet­te, hogy két vadászgép szállt fel a Povorino védel­mére berendezett két repülőtér egyikéről. Nem volt választás, le kellett fényképezni a pályaudvart a vadászokkal való találkozás előtt. Németh főhad­nagy a legnagyobb fedésre (legrövidebb expozíci­ós időközi kapcsolta a sorozatfelvevő kamarákat, majd a He.lll-es belerepült a legsűrűbb légvédelmi tűzbe. Felvillanó fények, robbanó gránátok és a re­­peszdarabok csattogása közben végezte vesszőfu­tását a rázkódó, bukdácsoló felderítő gép. Koczka Jelentette, hogy a vadászok mintegy 1,000 méterre vannak alattuk. Amint a felvételek elkészültek, a légvédelem is elhallgatott: a gép kirepült azok ható­­távjából. Ugyanekkor a vadászok elérték a He.lll-es magasságát. Az első máris beérte a felderítőt és lő­ni kezdett. A lövészek sem maradtak tétlenek. Egye­lőre Cseh az északi irányt tartotta, mert a hazafelé vezető - nyugati -- úton a lövészeknek a Nappal szembe kellett volna tüzelniök. A leglényegesebb fedélzeti fegyver, a farokba beépített merev gép­puska felmondta a szolgálatot. Most Lőrincz sza­kaszvezető közölte alulról, hogy még három gép van felszállóban. Nem kimondottan kellemes helyzet, mintegy 300 kilométerre az ellenséges vonalak mögött. Az első vadász újra támadott, vakmerőén megközelítve a He.lll-est. Hirtelen a távirász és a fényképész diadalordítása hallatszott az egymás­közti telefonban: ''Füstöl!"- Majd: "Kigyulladt!"­Lángok törtek elő a vöröscsillagos gép törzséből és az fáklyaként zuhant a mélybe. Németh széles kö­ríven nyugat felé irányította a pilótát, majd a vadá­szokra összpontosította figyelmét. Ezek tapasztal­tabbnak látszottak mint azok, akikkel eddig a gép­személyzetnek dolga volt. Az egyik elölről fölfelé, a másik hátulról támadott. A lövészek fegyverei is szüntelenül működtek. A He.lll-est több találat érte, de eddig ez nem akadályozta a repülésben. A törzsben füst kavargott, a hátsó páncéllemezen gépágyúlövedék robbant. A vadászok ismételten, határozott szándékkal támadtak. Ismét ketten for­dultak rá a magányos felderítőre. Koczka tüzet nyi­tott, s ugyanakkor átkiáltott Deme őrmester fényké­pésznek, hogy jöjjön át a baloldali géppuskához. Deme odaugrott, s máris megszólalt a fegyvere. Kat­togás, lőporfüst, süketítő zajok. "Kifordult! .... Füstöl!" üvöltötte Lőrnincz szakaszvezető, az alsó lövész. "Ég! Ég!"- ordította Koczka - "Már zuhan . . . ."A hang­zavartól semmit sem lehetett érteni. Pillanatnyi csend, majd kissé nyugodtabb hangon: "A másikat is lelőttük, zuhan. ..." Ezt Lőrincz szakaszvezető rövid nekrológja követte: "Az erdő szélén felrobbant. . . A megkönnyebbülés keltette öröm azonban azon­nal megszűnt a gépben, mert a vadászok megújult dühhel ismét támadtak: gépágyútalálatok robban­tak a törzsön. A sérült He.lll-es most már egyenesen nyugatnak fordulva igyekezett az első vonalak felé. Újabb három vadász tűnt fel mögöttük, gyorsan köze­lítve. Koczka Őrmester adta az állandó helyzetjelen­tést. Az egyik annyira közel merészkedett, hogy Né­meth főhadnagy egy pillanatra a szovjet pilótával nézett farkasszemet, amint annak vöröscsillagos gé­pe mintegy 45 méterre húzott el mellettük. A gép­puskák csaknem állandóan szóltak, amint a személy­zet igyekezett a megmaradt hat támadót távoltar­tani az alaposan összelőtt He.lll-estől. Az arcvonal még mindig 200 kilométerre volt! .... A vadászok makacsul és vakmerőén csaptak rá újra és újra a távolfelderítőre, s az élet-halál harcukat vívó lövé­szek pedig ismételten megakadályozták az ellen­ség szándékát. Mint várható volt, Deme őrmester Jelentette, hogy kifogyott a lőszerből. Németh fő­hadnagy hátrakúszott és a saját lőszerét adta át neki. A törzsön kopogtak a géppuskalövések, a gép­ben gomolygó lőszerfüst egyre sűrűsödött. Jobbról és balról egy - egy vadász kísérte őket, míg a másik négy felváltva támadott. A kétségbeesett helyzet­ben - amikor egy másodperc egy percnek tűnt az időért folyt a küzdelem, ami egyre közelebb vitte-35-

Next

/
Thumbnails
Contents