Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Gaál: Egyedül a végtelen égbolton

első vonalak mögé, s onnan sebesülteket hozott viszsza. A felszállásnál a gép mindkét motorja ismeretlen okokból leállt,-Stifter János főhadnagy pilóta a mocsaras területen kényszerleszállást hajtott végre; a Ju. 86-os kigyulladt és egy sebesült bentégett. (241 Remete Miklós hadnagy megfigyelő a karját, Rózsa Mihály szakaszvezető rádiótávirász - aki nem tudta idejében elhagyni a gép törzséből félig kilógó rádiós ülést - mindkét lábát törte.

A gépállomány három He.lll-esre csökkent, melyekből az egyik csaknem mindig Javítás alatt volt. Ezzel szemben a bevetési terület egyre bővült. Július 5-én már a hírhedt Povoríno is a felderítési területbe tartozott. 6-án este csupán egy gép volt üzemképes. (24| Néha egy-egy gép három bevetést végzett egy nap, de az átlag kettő volt naponként. Ezek négy - öt óra hosszat tartottak. Az első gép rendszerint hajnali 2:30 órakor szállt fel, hogy napfelkeltekor már a célterület fölött legyen. A feladatok nagyrésze út- és vasútvonalakra, repülőterekre, hidakra és közlekedési célpontokra irányult. A hajózok hamarosan kitapasztalták a felderítési terület érzékenyebb pontjait. Az ellenséges légvédelem meglehetősen jól működött és vadászokkal is kellett számolni. Bar az utóbbiaknál nem hiányzott a rámenősség, ezek általában nem sok kárt tettek a magányos gépekben - legalábbis eddig. A hajózok a célterületeken őrködő légvédelmet veszélyesebbnek tartották. Gyakran a Nap felől, lefojtott motorral - szaknyelven: "papucsban" - rárepülve érkeztek a cél fölé. Ezzel a módszerrel a legtöbbször sikerült kijátszani a tüzérek éberségét. Júliusban az alakulat számára kijelölt területet Kasztornoje - Jelec- Micsurinszk- Tambov- Boriszoglebszk- Urjupinszk - Bogucsar határolta. Jellemző a "háromgépes osztály" kiterjedt tevékenységére, hogy a felderítések és a kiértékelő század eredményeit elsősorban a németek használták fel.(24) Kétségtelen, hogy a Luftwaffe nagy tapasztalattal rendelkező egységei eredményesen végezték feladataikat, de ugyanekkor a német repülő hadtest felfigyelt a magyar alakulat értékes munkájára is.Ez később számos német kitüntetés adományozásában is megnyilvánult.

A földi csapatok előnyomulása folytán július közepétől a magyar Heinkel, He.46-osokkal felszerelt közelfelderítő század a támaszpontjáról hatásosan működni már nem tudott, s így a Korotojak - Pavlovszk szakaszon a távolfelderítők vették át munkájukat, különös tekintettel az alkalmasnak látszó doni átkelőhelyek szemmeltartására. A bevetések száma július 14-e és 17-e között valamit csökkent. A július 20-án történt szakértői szemrevételezés eredményeképpen az llovszkoje melletti repülőtereket találták a legmegfelelőbbnek a repülő csoport alakulatai számára. András vezérkari alezredes július 22-én parancsot adott a távol- és közelfelderítő, valamint a vadász egységek llovszkojéra való áttelepülésére. (241

A hadműveleti területen tartózkodó légi alakulatok megszemlélésére július 23-án Amaszovkára érkezett Rákosi Béla altábornagy, a Légierők parancs-A LFKCs "magja" (jobbról): Láng, Mer sich századosok, Halmai őrmester, Koczka, Tóth, Kovács és Hajdufy szakaszvezetok.

пока. Ezen a napon ismét eredményes légiharcot Jelentett Bánhidy főhadnagy és személyzete, akik Voronyezstől északkeletre két támadó szovjet vadász közül egyet lelőttek. (271

A tapasztalt Kelemen és Bándy századosokat, valamint Halmai őrmestert leváltották, aminek folytán a gépszemélyzetek összeállítása valamellyest megváltozott: Németh főhadnagy mint gépparancsnok Cseh Lajos törzsőrmestert kapta pilótának és Lőrincz szakaszvezetőt hajózó szerelőnek. Ez azonban mit sem változtatott a személyzet által elfogadott "tradíción". Augusztus 4-én 15:30 órakor Németh főhadnagy Jelentést dobott le felderítésének eredményéről és újabb győzelmes légiharcról. Ez a bevetés csaknem a július 2-án végrehajtott repülés eseményeinek a megismétlése volt. A He.lll-est ez alkalommal nyolc vadász támadta meg, amiből a személyzetnek a 35 perces légiharc során ismét hármat sikerült lelőnie. (28! A gép személyzetének három tagja (Németh, Hajdufy, Koczkal elérte az "ász" (асе) státust. (291

Július végén a század három Dornier, Do.215-ös mintájú gépet kapott a németektől. Valamivel gyorsabb volt a He.lll-esnél, Jól páncélozott és jó repülőtulajdonságokkal rendelkező gép volt. Ot géppuskájából csupán kettő szolgált védelmi célokat, de ezzel a típussal a személyzetek sohasem kerültek légiharcba. (301 Az llovszkojéra való áttelepülés után a Do.215-ösök közül az egyik leszáljásnál, a másik kényszerleszállásnál ment tönkre. így valójában csak egy Do.215-ös került bevetésre. Augusztus 13-án Németh főhadnagy He.lll-ese tért haza bevetésről összelőve, a pilóta kénytelen volt hasratenni a gépet. Ezután a század csupán két He.lll-es és egy Do.215-ös bevethető géppel rendelkezett.

Augusztus 5-én az osztály a Fliegerkorps l-től kapott feladatot, amiből az következtethető, hogy a 4. német légiflotta (Luftflotte 4) a magyar csoportot ezen hadtest alá helyezte. (241 A távolfelderítők augusztus 8-án települtek llovszkojéba, ahol a repülőteret szegélyező erdőben építették meg a szállásokat. (251 A nap folyamán megélénkült a légi-34-