Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Gaál: Egyedül a végtelen égbolton

A He inkel, He,70-es típusú távolfelderítő gép műszerfala.

télén fordulóval Kelemennek sikerült lerázni üldözőit. A pillanatnyi tűzcser.d alatt adta I® Tóth őrmester a helyzetjelentést, ami rosszabb már nem igen lehetett: a Jobbszárny füstöl, a tartálybós ömlik a benzin! Kovács tizedes ezt azzal tetézte, hogy a feje fölött ellőtték az olajvezetéket, s ezért nem lát az arcába csöpögő olajtól.

Sikerült egérutat nyerni, s a füstölgés is megszűnt a szárnyban. De ismét megjelent az első l-17-es, fölényes sebességével száguldva utánuk és már 200 méterről négy csőből küldte feléjük a sorozatokat. Csupán egy megoldás látszott ésszerűnek: lelőni az ellenséges vadászt! Kelemen figyelmeztette a két lövészt, hogy hirtelen bal fordulóba fog menni - legyenek készen. Lekapta a gázt, balra döntötte gépét - , mire az szinte megtorpant a levegőben. A vadász egy másodperc alatt rajtuk volt. Az összeütközést elkerülendő, felrántotta gépét és ezzel hasát a lövész felé mutatta. Egyszerre szólalt meg a két géppuska: az l-17-es megbillent, füst, majd hatalmas lángnyelvek csaptak ki belőle, s pörögve tűnt el a mélységben. Két társa egyszerűen eltűnt. Megkönnyebbülten változtatta az irányt Kelemen főhadnagy hazafelé. Bár a benzin aggasztóan fogyott, a sérült gépnek sikerült minden további nélkül elérni az ungvári repülőteret. (22) Az F -401-es Jelű He.70-est és Kelemen He.lll-esét 3-3 vadász támadta meg. De ezzel minden más hasonlóság megszűnt. Lehet, hogy az utóbbinak szerencséje is volt, de a komoly sérülések ellenére is sikerült a személyzetet megmenteni és a felderítés eredményét hazavinni. Az elektronfém (aluminium-magnézium ötvözet) törzsű He.70-es valószínűleg az első találatokra kigyulladt volna.

Az év hátralévő részét erős ütemű, alapos kiképzés töltötte ki - remélve, hogy a megrendelt He.lllesek végre megérkeznek. A pilóták a MALERT tulajdonában lévő Link Traineren és - 1942 tavaszán - egy német Junkers W.34-esen kaptak alapos kiképzést a "Zielflug, Fisher és BAKKE" eljárások elsajátítására. Ennek befejezése után az osztály a legjobban kiképzett műszerrepülő személyzettel rendelkezett a légierőben. 1942 elején végre újabb négy He. 111-es került leszállításra, ami ugyan jóval alatta volt a megrendelésnek, de Jobb volt, mint semmi. A LFKCs tapasztalt személyzetét és a másik két He.Illést is az osztályhoz helyezték.

1942 késő tavaszán a keleti arcvonalra küldendő 2. magyar hadsereg kötelékében szerepelt az 1. repülő csoport (nevét később 2. repülő dandárra változtatták) András Sándor vezérkari alezredes parancsnoksága alatt. A csoport vezérkari főnöke Németh János vezérkari alezredes lett. Ez az egység egy kétszázados vadász osztályból, egy egy hajózó százados bombázó-, egy ugyancsak egy hajózószázados távolfelderítő osztályból, egy közelfelderítő századból, és egy futár- és szállító rajból állt. Az 1. önálló távolfelderítő osztály parancsnoka még mindig Keksz Edgár alezredes volt. Az 1/1 (hajózó) századot Hollós János százados, az 1/2 századot (földi rész) Bocsor Elemér és az 1/3 századot (fényképkiértékelő egység) Tarajossy Sándor százados vezette. Ide tartozott még egy szállító és futár raj is (nem összetévesztendő a repülő csoport állományába tartozó hasonlónevű egységgel) Újvári László tartalékos százados (MALERT főpilóta) parancsnoksága alatt. Az 1/1 század állományába beletartozott mind a hat He.lll-es. A futár-szállító raj két Junkers, Ju.8Ó-osból, egy Focke Wulf, FW.58-asból és egy Bücker,Bü.l31-esből állt. Néhány héttel a hadszíntérre való kiindulás előtt azonban a Légierők parancsnoksága két He.lll-esf visszatartott magának. így a harci részleg csupán négy He.lll-est számlált. A Luftwaffe ugyan beleegyezett abba, hogyaz osztályt ellássa hadműveleti területen megfelelő gépekkel, de senki sem tudta, hogy erre mikor kerül sor.

A földi részleg 1942 május 31-én hagyta el az országot, míg a légi rész június 12-én indult el és még aznap Konotopban szállt le. Itt várakoztak néhány napig, majd 15-én a Kurszktól délre, mintegy 30 kilométerre lévő Amaszovkára települtek. (23) Ezt ugyan némi túlzással tábori repülőtérnek nevezték, de valójában nem volt más, mint egy rozstábla egy erdő szomszédságában. Itt viszont a földiek már kész szállásokkal fogadták a hajózókat.

A rendelkezésre álló töredékekből úgy tűnik, mintha a század az érkezés napján kapta volna első feladatát, hogy végezzen fényképfelderítést Timtől északra és délre 6-8 kilométer mélységben, de ezt a kedvezőtlen időjárás miatt Hollós János és Láng Andor századosok személyzete csupán Június 22-én hajtotta végre. (24) Eszerint az említett helyeken tábori erődítéseket észleltek. Feltehetően azért kapta a század ezt a parancsot, mert ekkor a közelfelderítők még úton voltak. Egy más adat szerint a bevetések június 20-án indultak meg. (251 Felderítési területük Scsigri - Kasztornoje - Voronyezs - Osztrogoszk - Volokonovka térsége volt. Egyheti munkával a magyar hadsereg előtti területsávról, az utakról és vasútforgalomról készítettek felvételeket. Ezeket-31-