Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Gaál: Egyedül a végtelen égbolton

Visszatérve a távolfelderítő osztály megalakulására, 1938 október 1-én a légierő hadrendjében megjelentek az eddig titkos alakulatok új elnevezései. Decemberben elhatározták a repülő fegyvernem légierő néven való önállósítását 1939 Január 1-i hatállyal. Az 1936-ban megrendelt 18 darab Heinkel He.70K mintájú gép 1937 végén és 1938 első hónapjaiban megérkezett. E típus teljesítményei világviszonylatban a legjobbakkal vetekedtek, viszont voltak hibái és kedvezőtlen tulajdonságai is. Az egy - két műszaki hibát hamarosan kiküszöbölték, de a gépből való rossz kilátás és látószög, a háromtagú személyzet zsúfoltsága, az aránylag rövid hatótávolság és a gyúlékony anyagból épült gép tűzveszélyessége kellemetlen problémákat okoztak. Egyedüli előnye nagy gyorsaságában nyilvánult meg, amivel maga mögött hagyta a kisantant légierőinek vadászgépeit. (71 Az állomány már 1938-ban kettővel csökkent, 1939-ben egy, majd 1940-ben kér újabb He.70-es veszett el. (8j

Az eseményeknek kissé elébe vágva, 1939 júliusában Háry László ezredes, a Légierők parancsnoka, Javaslatot terjesztett fel a légierő gépállományának az egységesítéséről, amiben a bombázó és távolfelderítő alakulatokat Junkers, Ju.88-as típusú gépekkel kívánta felszerelni. (91 A két hónapon belül kitört második világháború, valamint a közben kiélesedett magyar - román viszony miatt ez csupán terv maradt - egészen 1943-ig. A magyar kormány 1939-ben ugyancsak rendelt 20 darab Heinkel, Не.Ш-Р2 mintájú repülőgépet Németországból, de ezt a mennyiséget - hasonló okok miatt - sohasem szállították le. Két darab érkezett 1940 késő nyarán, s további négy darab 1942 tavaszán. (10)

A Légi Fényképező és Kiértékelő Csoport (LFKCs) szintén 1938-ban alakult meg Keksz őrnagy kezdeményezésére. Ez a hadrendben nem szereplő, kezdetben két felderítésre átépített Junkers Ju. 86-ossal rendelkező alakulat különleges feladatok végrehajtására lett felállítva. Többek között a gépek fényképező, felderítő és röpcédulaszóró repüléseket végeztek a Felvidék, Erdély, a Délvidék és a Szovjetunió fölött. Ezek az illegális feladatok veszélyes vállalkozások voltak és könnyen nemzetközi bonyodalmakat okozhattak volna. A németek által leszállított első két Heinkel, He.lll-es 1940 őszén a LFKCs állományába került. (11) Ezekkel a gépekkel a repülési idő 9 órára növekedett. A légi rész parancsnoka Mersich Adorján százados, a kiértékelő részlegé pedig Tarajossy Sándor százados volt. A katonai hírszerzés mellett a bel- és külországok feletti repülések fontos és állandó feladata a térképezés volt a Térképészeti Intézet részére. (12)

A Csehszlovákiával való határincidensek idején, 1938 őszén, a távolfelderítő osztály számos felderítő repülést végzett és jelen volt az első bécsi döntés alkalmával visszatért magyarlakta felvidéki területekre való bevonuláson is. (13)

Az 1938 novemberében Kecskemétre települt osztályt 1939 március 16-án riasztották. Innen több felderítő és röpcédula-dobó bevetésen vettek részt

Kárpátalja fölött. Ezt a hétnapos magyar-szlovák ellenségeskedés követte, melynek során a szlovák légierő először március 23-án vetette be gépeit a magyar csapatok ellen. Magyar részről e napon csupán a távolfelderítők jártak Szlovákia légterében. A szlovákokkal való megegyezés után a magyar- román viszony ismét elmérgesedett. A diplomáciai húzások és a határ két oldalán összevont katonai erőkkel való manőverezések egy rendkívül ideges és robbanékony légkört teremtettek és így az Erdély fölötti felderítések tovább folytatódtak. (14) Végül 1940 nyarán komolyra fordult a helyzet, s ekkor mind a He. 70-esek, mind pedig a LFKCs gépei végeztek repüléseket, miközben a mozgósított magyar és román hadsereg farkasszemet nézett egymással. A magyar csapatok támadása augusztus 28-ra volt kitűzve. Azonban az utolsó pillanatban, a mindkét oldal által elfogadott második bécsi döntéssel sikerült elkerülni a háborút és Észak-Erdély visszakerült az anyaországhoz.

Az olaszok részére sikertelen görögországi invázió és az angol segítség, valamint a Jugoszláv államcsíny Németország beavatkozásához vezetett, aminek során a német hadsereg lerohanta Jugoszláviát és Görögországot. Horvátország kikiáltotta önállóságát, ami alkalmat adott a Délvidék visszafoglalására. A LFKCs-tól 1941 április 12-én Kelemen Antal főhadnagy és személyzete, másnap pedig Dákay Ferenc hadnagy és személyzete repült harci felderítést. (15! A távolfelderítő osztály már a fegyveres beavatkozás előtt végzett felderítéseket a Délvidék felett, de hivatalosan április 11-én, nagypéntek reggel indult az első He.70-es Bácska fölé, amit bizonyos időközökben újabbak követtek. Ezek a gépek a hadvezetést pontos helyzetjelentésekkel látták el a honvéd csapatok előnyomulásának üteméről és a Jugoszláv erők visszavonulásáról. Ezek a repülések április 16-ig folytatódtak. (16)

így tehát a trianoni békeparancs részbeni felszámolása alatt, 1938 ősze és 1941 áprilisa között zajlott le a magyar légierő főpróbája a kisantant ellen. Természetesen ez nem volt egy teljes értékű próba, mert az európai súlypontváltozás, a változó politikai és hadiesemények ezt kedvezően befolyásolták. Egyedül a szlovák légierővel csapott össze; a délvidéki támadás alatt ellenséggel a levegőben nem találkozott. Igaz, hogy egy román vadász géppuskatűzzel megrongált egy magyar bombázót Debrecen közelében, és egy magyar közelfelderítő megbombázta a szatmárnémeti repülőteret 1940 augusztusában, de harcra nem került sor. Egyedül a túlerőben lévő román légierővel való összecsapás szolgálhatott volna útmutatással. Az összegezés nem volt kimondottan megnyugtató, de a távolfelderítő osztály megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy az akkor rendszeresen Erdély fölé küldött gépei közül csupán Odry Pál hadnagy gépét vették üldözőbe a román vadászok, azonban a He.70-es gyorsaságával nem tudtak versenyezni. (17) Az viszont kétségen kívül kiderült, hogy rövid üzemideje miatt ez a típus nem alkalmas távolfelderítésre. Ezen kívül a tetőan-29-