Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)
Szmolnik: Üzenet a csüggedőkhöz
ÜZENET A CSÜGGEDŐKHÖZ. Szmolnik Lajostól. Az Úrnak 1986-lk évében. Szent László ünnepén, július 27-én, a magyar hősök napján írom Hozzátok e sorokat. Folyó évi június hónap 10-én keltezett és a bajtársak felé kipostázott körlevélben elszomorító statisztikai adatokat állapítottam meg, ahogy a szavazatok megoszlanak a múzeumi anyag elszállítását illetőleg. Ez külön megdöbbentő ama bajtársak felé, akik semmi formában nem reagáltak az első körlevélre. Ennél szomorúbb meglepetés nem Is érhetett I volna bennünket. Főleg azokat a bajtársakaf érintette ez fájdalmasan, akik a mai napig is kéz a kézben nem Ismernek fáradtságot, áldozatot, hogy ébren tartsák bennünk a repülő bajtársi szellemet és egyben a Hazánk Iránt érzett mélységes szeretetetl Tudunk egymásról mint egy nagy család, hogy hol élünk szétszórtan a nagyvilágban és azt Is, hogy mikor utolsó bevetésre és felszállásra kapunk parancsot a legfelsőbb Hadúrtól, hol fognak sírjaink domborulni e kerek világon. Bajtársak! Ne csüggedjetek a kitartásban, mert ha feladjuk harcunkat, eláruljuk azokat a bajtársainkat, akik hősies magatartásukkal becsülettel helytálltak és meghaltak, nemcsak a Hazáért, hanem helyettünk is. Ml túléltük a háború borzalmait, a szörnyű sok szenvedést, menekült táborokat, a szibériai hadifogságot és a megaláztatásokat. Összetörtünk, hogy újra kiegyenesedjünk. Még Itt vagyunk! Ahol semmi gátló körülmény nem akadályozza elveink megtartását. Nekünk kötelességünk utolsó pillanatig állni a vártán! Tudjuk nagyon Jól, hogy emlgráclós éveink kikezdték idegeinket. Érzékenyebbé váltunk, s nemcsak fizikailag lettünk fáradtabbak, hanem lelkűnkben Is. Elérkeztünk oda, hogy nagyon hamar ritkulnak soraink, de ez minden múló generációnál egyszer bekövetkezik. Gondoljunk vissza és emlékezzünkl Emlékezzünk azokra a drága bajtársakra, akik oly fiatalon, bátran, félelmet nem Ismerve szálltak szembe a magyar égen a százszoros túlerővel hazájuk védelmében. S ezt a hazaszeretetei melengették szívükben az utolsó dobbanásig. Bennünket meg a Jólétben közöny és nemtörődömség érzése önt el. Bajtársakl Az eskü halálotok órájáig kötelez. Nemzeti öntudatunknak és hitünknek köszönhető, hogy még 41 év után Is ápolni tudjuk és ébren tartjuk hőseink szellemét. Ha a déli harangszót hallom bárhol a nagyvilágban, a nándorfehérvári hősök szelleme kisért. A magyarságot évszázadok óta nem fizikai ereje és területi egysége tartotta meg, hanem nemzeti öntudata, hazája iránti szeretető és Istenbe vetett rendíthetetlen hite Rákóczi Ferenc és bújdosó társai Is kitartottak. A nagy fejedelem 1735 április 8-án örökre lehunyta szemét Rodostóban. 1906- ban, halála után 171 évvel, hazaszállították Kassára, hogy szeretett városának dómjában helyezzék örök nyugalomra. De hazakerült! Adjon nekünk - és főleg a csüggedőknek ez a példa további erőt és hitet. A huszonnégy bajtársnak - akik a múzeumi anyag közvetlen hazaszállítására szavaztak - üzenem, hogy az én szívem is azt dobogja reggel, délben, este, amit Ti szeretnétek, de ez időszerűtlen mégl Halott bajtársak hideg sírok mélyéről üzennek felénk, hogy még tartsunk ki és Őrizzük tovább hagyományainkat, emlékeinket az utókor számára. "Akkor lelkesedni és bízni, amikor a szerencse felénk hajol, nem nagy dolog; de amikor elkövetkezik a megpróbáltatás ideje, a tizenkettedik órában minden erőnket összeszedni, nem ingadozni, bátorítani és bátornak lenni, menni a nehéz úton: így teszünk eleget eskünknek: A Hazáért mindhalálig!" Ezek voltak vitéz Molnár László főhadnagy utolsó levelének a szavai, amelyeket édesapja felolvasott abból az alkalomból, hogy átvette a fiatal magyar hősnek, egyetlen fiának adományozott Magyar Tiszti Arany Vitézségi érmet.-26-
