Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)
Inokai: Három hónap orosz hadműveleti területen Caproni 135-ös bombázón
tanácsos andalogni benne, mert állítólag a partizánok több helyen aláaknázták. Az erdő szegélye cikk-cakkos vonalban húzódik észak-déli irányba és sűrű, bozótos csalittal megy át közepes szálerdőbe. Móni ide rejtette el a Capronikat. Az erdő déli szegélyén dűlőút vezet kelet-nyugati irányba. Itt áll messze minden lármától - Pista bátyám kalyibája az erdő szélén. Közvetlenül a kalyiba mellett tér le északnak egy bakhátas erdei út, melyet elrejtenek a fák összeboruló koronái. Ez az út egy kis tisztásra vezet, ahol a 4/1 század harcálláspontja, vagyis a mi kalyibánk van elrejtve. Az erdei úttól Jobbra - balra építették fel a tisztek két harmincszemélyes sátrát, majd alig kődobásnyira a tiszthelyettesek és tisztesek két harmincszemélyes sátrát. A munkásszázad felpadlózta a sátrakat és kitéglázott utakkal kötötte azokat össze. A tábori villanyvilágítást is bevezették. Minden sátor mellett gallyakkal befedett árok az óvóhely. Elhelyezésünk kényelmes. Kalyibánk előtti tágas tisztás a riadóhely. Itt tartom a kihallgatást, parancskihirdetést; innen indulnak bevetésre a rajok és itt Jelentkeznek visszatérés után. Ez egyben a sportpályánk is. Osztályunk két légvédelmi gépágyús szakasza a repülőtér déli és északi szegélyén ásta be magát a földbe. Jó elhelyezésünknek csupán egy hátránya van: nincs ivóvizünk. Lajtkocsi hordja a vizet. Mosdóvizünk van bőven. Móni nagy gondot fordított gépeink rejtésére, mert ezt a repülőteret az oroszok is használták és vadászok számára készítették elő. Visszavonulásuk előtt felégették hevenyészett szállásaikat. A repülőtér északi részére települt Csiky Lajos mérnök százados Javító műhelye. Július 28-án elfogytak olasz 250 kg-os bombáink és a 100 kg-osok is fogytán vannak. Móni szerint a németek zsákmányoltak több orosz bombaraktárt, és a Repülő csopoprt parancsnokság tárgyal már használható bombák beszerzéséről. Főleg 50 kg-os pillanatgyújtós repeszhatású és 100 kg-os aknahatású bombákról van szó. A bombák kezelése teljesen veszélytelen, mert légcsavar-pörgettyűs biztosításuk van. [A bombáról csak a gép elhagyása után pörög le a biztosító légcsavar, s akkor válik élessé.) Használatukat elrendelte a Repülő csoport parancsnokság. Tűzszerész tisztünk szerint az 50 kg-os bombák gyújtói rendkívül érzékenyek! (Caproni gépeken sűrített levegővel működik a bombakioldó, ami sohasem lehet olyan megbízható, mint az elektromos kioldás.) Egyelőre csak sorozatokban oldhatunk, mert ellenőriznünk kell, hogy robbannak -e a bombák becsapódás után? Július 30-án Tiha kap parancsot: "Mérjen egy rajjal tűzcsapást Storosevoje-vel szemben, a Don partján települt aknavetők tüzelőállásaira.'' Tiha a céltól Jóval délebbre repült át a Don felett, ahonnan megfigyelte az aknavetők torkolatfüzét, aztán támadott! Szokatlanul erős légvédelmi tüzet kaptak. Július 31-én Németh vezérkari alezredes úr vezetett egy bombatámadást. Róna János gépén, a 3. rajjal repült. Az ő naplójából idézek részletet a támadásról: ". . . kb. a Don előtt 20 km-re értük el a 2,100 méter magasságot. Három rárepülést végeztünk; az első rárepülésnél mindhárom gép ledobta az általam kiadott parancsnak megfelelően a bombamenynyiség felét. A második rárepülésnél az én gépem nem dobott, csak a másik kettő. Oka ennek az volt, hogy a rárepülés közben egy hármas üteget fedeztünk fel Jobbra - és időm már nem volt rárepülni, ezért új kört írtunk le, úgy dobtuk bombáinkat a tüzelő ütegre. (8 db. 50 kg-os orosz bomba.)" "Mindhárom gép találatai nagyon szépen feküdtek. A támadás mintegy 20 percig tartott. Ez alatt az idő alatt leghevesebb légvédelmi ágyútűzben voltunk, anélkül, hogy a gépekben csak egy találat is lett volna. ... A támadást öt vadászgép biztosította .. . Indulás: 17:05 órakor, bombázás: 17:28-tól 17:48 -ig, leszállás: 18:10-kor. . ." Augusztus 1-én rossz idő volt. Szokásos napirendünket nem zavarta meg semmi. Augusztus 2-án megérkezett Marót Béla vezérkari százados. (Eredetileg a 4. önálló bombázó osztályhoz vonult be, de kérte Mocsáry őrnagy urat, hogy részt vehessen a 4/1 század bevetésein.) így került hozzánk, s most velünk lesz Jóban- rosszban. Zsül (Marót Béla) három hetet fog tölteni a századnál. Mint pilótát sajnos nem használhatom, ezért azt ajánlottam neki, hogy ismerje meg alaposan a bombacélzókészülék kezelését, mert akkor aktívan is részt vehet a harcokban, mint megfigyelő tiszt. Zsül hamar beleélte magát a tábor életébe. Teljesen rábíztam, hogy mikor és melyik géppel repül. Azt akartam, hogy megismerje századom katonáit mind a földön, mind a levegőben. Közvetlenül kalyibánk mellett verte föl sátrát. Közel kétméteres alakja alig-alig fér el benne, de azért "összehajtogatja" magát valahogy éjszakára. Augusztus 3-án felhős időre ébredünk. Az én rajom van készültségben. Persze, unalmas és fárasztó dolog a folytonos várakozás. Többnyire kártyajátékok - bridge, tarokk -, ping-pong és labdarúgás , amivel időnket elütjük. Naponta délelőtt és délután van helyzetismertetés térkép alapján. A tisztikar nemcsak a levegőben, de a földön is összetart a legénységgel. Együtt sakkoznak, rúgják a labdát, vagy ping-pongoznak. (Tihával mindig volt gondunk arra, hogy szórakoztassuk - azaz "foglalkoztassuk. - hajózóinkat.) A légifegyelem szigorú betartásával rendben volt a fegyelem minden vonalon. A bevetési eligazítások, a visszatérés utáni Jelentkezések, a parancskihirdetések katonásan, zárt rendben folytak le. [A Magyar Szárnyak 1984 évi (XIII. évfolyam) számában megjelent a századomról egy fényképfelvétel a 45-ik oldalon: "Gyalogsági gyakorlatok. . . ." címmel. Ez tévedés. Ilyen nem volt. Ez a felvétel 1942 június 28-án készült, amikor körüljártam hajózóimmal repülőterünk határait.] Bevetési parancsot kapok: "Támadja meg három géppel Trojzkoje nyugaton a kifli formájú erdőparcellát. Fogolybemondás szerint 2 - 3 zászlóalj gyülekezik ott." Ez a falu a Don egyik holtága mellett, erdős, bokros vidéken fekszik. Az időjárás Javult ke-20-