Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)
Bánhidi: Kávévetés
let felé. A légvédelem erősen lőtt, de rosszul. Szabó Mátyás parancsnoksága alatt öt vadászgép kisért és kitartott mellettünk. Ez volt az első alkalom, hogy rajom 50 kg-os és 100 kg-os orosz zsákmánybombákat dobott. Mikor szétnyíltak a bombaajtók, betódult a kinti friss levegő - 220 km-es sebességgel. Pillanatok alatt leforgatta a pilótaülés alatt vízszintesen felfüggesztett 4 db. 100 kg-os bombáról a légcsavar biztosításokat. A bombák kiélesedtek alattunk! Leszállás után Jelentettem írásban: orosz bombák használatánál "összvetést" nem dobhatunk, mert fennáll a veszély, hogy két - még felfüggesztett - bomba összeütődik és felrobban. A Jövőben csak sorozatvetéssel támadhatunk, minimum 2/10 másodperces oldáskülönbséggel. (Ez a földön kb. 11-12 méter robbanási távolságot Jelent 210-220 km/óra sebességnél.) Augusztus 5-én délelőtt 4 db. 50 kg-os bombát szórt a repülőtér mellé egy orosz bombázó. Tihamér parancsot kap: 'Egy rajjal támadja meg és rombolja el Ssredne-lkorez nyugaton az útkereszteződést. Számoljon erős légvédelmi és vadász elhárítással. A cél közelében vadászrepülőtér van. Saját vadászainkat 14:45 órakor llovskoje légterében vegye fel." Tiháék elrombolták az útkereszteződést. A falu több helyen ég. Elrepültek a vadászrepülőtér fölé és légifelvételeket készítettek. A repülőtér nincs megszállva. (Itt, Stary Oskolban a rajok mindig kötelékben indulnak és szállnak le, hogy időt takarítsunk és gyorsan rejtőzhessünk.) Augusztus 6-án egy raj repült Uryv térségében. Augusztus 7-én három raj járt bevetésen. Az első rajjal SpaszinszkiJ falucska közelében ütegállást bombáztam. A második raj csapatgyülekezést szórt szét a falu közelében. A rossz időjárás miatt 1,700 méterről vetettünk. Annyi új cél mutatkozott, hogy a harmadik raj is bombázott ezen a területen. Itt építettek az oroszok egy gyalogbürüt is a Donon. Róna János gépén hazatérésnél, alig 100 méter magasan repülve, az egyik motorról elrepült a légcsavar! A motor besült. (Ennek többnyire olajcső repedés, vagy törés az oka.) Anyaghiba. Kényszerleszállás lett a vége. A gép sértetlen, de új motor kell bele. Augusztus 8-án Zsülnek - aki megérkezése óta részt vett minden bevetésünkön, s már mint megfigyelő repül - érdekes kalandja volt. Róna János gépén és rajával repült. Csonka rajjal indultak el, mert egyik gépük a földön rekedt. Zsül kétszer is rárepült a célra Petropavlovszkoje északon, mikor egy ellenséges kötelék Jelent meg fölöttük, de a Don nyugati oldalán. Hat bombázó és három vadász! Zárt kötelékben repültek. A tűzcsapás után Zsül azonnal 1,000 méterre siklott, hogy a túlerővel szemben elkerülje a légiharcot. Az oroszok nem zavartatták magukat, vagy nem látták a Capronikat? . . . Korotojakot bombázták. így adódott, hogy a két ellenséges kötelék a Don két partján párhuzamosan repülve bombázott, s utána békésen hazarepült. A mi rajunknak nem volt vadász biztosítása. (Az oroszok gyakran bombázták csapatainkat, de nem 3-4 géppel, mint mi, hanem 18 - 20 géppel! Naplóm gyakran emlékezik meg ezekről a hírekről, melyeket a napi eligazításokon tudtam meg. Alacsonytámadásaikkal gyakran érzékeny veszteségeket okoztak csapatainknak.) Délután műszaki pihenőnk volt, amit sportra fordítottunk az Oskol patak partján, persze Pista bátyámmal az élen! Folytatása következik. Mocsáry őrnagy és osztálya tábori istentiszteleten. (Vasváry József gyűjteményéből.1-21-Kávévetés. A háború kitörtével megszűnt a kávébehozatal. De csak a kereskedelem részére, Mert a MALERT repülőgépei továbbra is jártak Bukarestbe. Ott pedig továbbra is lehetett szemeskávét kapni. Itthon azonban a kávé hazahozatalát vámszabályok nehezítették. A repülőgép azonban nem mindennapi gép, akadt abban vámosok által nem egykönnyen felfedhető rejtekhely a kávé számára. Jó hátul, a farokkerék táján, nehogy áhított illata a kabinban érezhető legyen. Talán csomagolási hiba volt az oka, hogy a Budaörsre megérkező gép végéből a begurulás alatt, mint egy jól működő vetőgépből, szép, szabályos egymásutánban, hosszú sorban kihulló kávészemek rémítették meg - a vámosokat: most aztán mit csináljanak? Leleplezzék a "kávécsempészt"? Büntessék meg a pilótát? De hiszen a kávét ők is szeretik! A szívükre hallgattak. Gyorsan megfordultak, s mintha mitsem láttak volna, besiettek az irodájukba. Biztosan valami sürgős dolguk akadt ott. Az "elvetett" kávé a mi éghajlatunk alatt akkor sem kelt ki, már csak azért sem, mert azt a betonról a takarítónő gyorsan összeseperte. (Történt 1939-ben.) Bánhidi Antal gyűjteményéből.
