Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Inokai: Három hónap orosz hadműveleti területen Caproni 135-ös bombázón

hogy Mocsáry őrnagy urat nem találta a repülőtéren. Mikor kalyibánk elé kiléptünk, Tihamér engedélyt kért, hogy szerény harcálláspontunkon tett látogatását fényképen megörökíthessük. (Ez a fotó körüljárta már a világot!! Mindjárt maga köré vont bennünket. A társalgás tovább folyt, Tiha fényképezett. Persze hajózóim hamar neszét vették a magas látogatásnak és kemény tisztelgések közben megjelentek a tisztás szélén, fényképezőgépeikkel. Jelentettem ő Főméltóságának, hogy ezek mind pilóták és lövészek. Van közöttük, akinek légigyőzelme is van. (Farády őrmester.) Magához intette őket: "Csak egy fényképezzen, a többi meg álljon ide közénk, ha már itt állok, mint valami sztár!" (Saját szavai.) Tovább társalogva módot adott, hogy kedvükre fényképezzenek.

Elbúcsúztunk. Megköszöntük kitüntető látogatását abban reménykedve, hogy máskor is eljön majd közénk. Mielőtt gépkocsija elindult, leengedte az ajtóablakot és hangosan kiszólt, úgy, hogy a tisztáson mindenki halhassa: "Köszönöm a szíveslátást! A levegőben találkozunk, remélem még a földön is. Jó leszállást! . . ."

Késő délután parancsot kaptam rádión, hogy a FW.58-ason repüljek át Stary Oskol-ba Pista bátyámért. Most láttam először ezt az aránylag nagy repülőteret. Épületek nincsenek rajta. Jelenleg az 1/1 "Dongó" vadászszázad repül itt Szabó Mátyás százados parancsnoksága alatt.

Pista sajnálta, hogy épen ma nem volt itthon a repülőtéren. Visszarepülés közben kipróbáltuk az irányadót. QTE-vel (az iránymérő állomástól mért földrajzi irányszög) pompásan vezetett bennünket a vasbányák fölött. Hej, ha ilyen megbízható rádiónk lenne gépeinken! . . . Pista részletesen tájékoztatott. Lényeg: az osztályt már rég előre kellett volna telepíteni; elvesztett gépeink és hajózó személyzetünk pótlásával sem most, sem később nem számolhatunk; András alezredes úr teljes megértéssel bírálta el a 3. raj kalandját. Persze ezt Pistának köszönhetjük.

Este négy üzemképes gépet Jelentettünk.

(Az olvasó megismerte eddigi bevetéseinkből parancsnokaimat, a rajok parancsnokait, sőt, egyes gépek személyzeteinek teljesítményeit, kalandjait is. A továbbiakban bevetési parancsokat, adatokat sorolok fel, és csak fontosabb eseményeknél térek ki részletek leírására. ... Itt említem meg: a szeleprugó törések főleg a forró kipufogó szelepeknél voltak gyakoriak. A hengerfej szakadások, vagy repedések oka is - többnyire - a szelepszárak besülése volt. Ezek a zavarok anyaghibára vezethetők vissza!)

Július 18-án 01:30 órakor olvasom zseblámpám fénye mellett: "04:00 órakor egyszeri rárepüléssel támadja a Trojzkoje község nyugati szélén beásott nehéz üteget. Számoljon azzal, hogy 03:30 órakor ugyanerre a célra egy Stuka század is tűzcsapást mér!" Ezt a célt Róna János bombázta már egyszer. Nyilván újabb ütegről van szó, mely innen támogatja az uryvi hídfőben harcoló szovjet csapatokat. Töksötétben gurulok ki négy géppel, de csak három indul el. Mindkét motorom túlpereg. Egész úton mechanikus légcsavarállítással repülök. Gépemen egy haditudósító ül, aki tágult szemekkel figyeli a szokásos hajnali tűzijátékot a cél légterében. Figyelmeztettem, hogy a Stukákat figyelje. Ilyen színházat nem lát minden nap! Meglepetésemre, a tüzesapásra besorolt negyedik gépem is. Egyik kereke belesüppedt a talajba, ezért késett el. A falu egy romhalmaz . . .egy ütegért! Ezeket a falvakat már régen kiürítették az oroszok.

Július 19-én Tihát 02:00 órakor riasztották. 05:00 óra óta volt készültségben és 10:00 órakaor kapott csak parancsot: "Bombázza Korotojak északon Szadonszkij községet és az erdőparcellákat. Számoljon erős légvédelmi gépágyú- és ágyútűzzel." A célt jól látták és vadászbiztosításuk is volt. Öt gép repült. Pista bátyám hirei az eligazításról: csapataink sikeres támadást indítottak az uryvi hídfő ellen. Sok harckocsit semmisítettek meg, de tért nem nyertek!... Az orosz hídfő szívósan tartja magát!

Július 20án elindultak sebesültjeink a FW.58-ason Kievbe. Búcsúzásnál ott volt a század apraja-nagy- Ja.

Július 21-én tért vissza FW.58-as gépünk és Jelentette, hogy sebesültjeink július 22-én sebesültszállító vonattal útbaindulnak Budapestre. Pista bátyám megszervezett mindent . . . Értesítést kaptunk, hogy Rákosi altábornagy úr - a Légierők parancsnoka Kieven keresztül Stary Oskolba érkezik. A 4. önálló bombázó osztályt is megszemléli.

Július 22-én és 23-án előkészületek a szemlére és légifelvételek kiértékelése voltak napirenden.

Július 24-én távmondat Jön: a Légierők parancsnoka Heinkel He.lll-es gépen megérkezett Stary Oskolba. Gépe "hasraszállt", mert a futóműve nem Jött ki. (A gép pilótája Mersich Adorján százados volt.) Felharsan kint a repülőtéren a "Vigyázz”, majd a ’Díszjel", melyet trombitásunk fújt. Pista bátyám fogadta szemlélőnket, aki alaposan tájékozódott feladataink és harceljárásunk felől, valamint műszaki helyzetünkről. Búcsúzáskor egyenként vett búcsút mindenkitől és katonaszerencsét kívánt minden gépszemélyzetnek, utána átadta vitéz Jány Gusztáv vezérezredes úr elismerését, különösen kiemelve az osztály hatásos tűzcsapásait a Tim-i áttörésnél és az üldözés folyamán . . .

Megkaptuk a parancsot az áttelepülésre. Két raj egész idő alatt tartson készültséget. Három lépcsőben települünk át. Első: műszaki anyagunk, bomba- és lőszerjavadalmazásunk és az üzemi század személyzetének zöme. Második: légi rész 9 géppel, teljes bombaterheléssel. Harmadik: a gépek kiszolgálására itt visszamaradt személyzet.

Július 27-én végre leszálltunk Stary Oskolban. Pista bátyám tájékoztat: a Repülő csoporttal még nincs távbeszélő kapcsolatunk; erről a repülőtérről hoszszabb ideig fogunk működni, mert csapataink általában már elérték a Don vonalát és berendezkedtek folyamvédelemre Voronyezstől Pavlovszkig; repülőterünk fedőneve: Mocsáry-Szállás.

A repülőtér fennsíkon fekszik. Az aránylag tágas leszállómező keleti oldalán cserfaerdő zöldéi. Nem-19-