Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Inokai: Három hónap orosz hadműveleti területen Caproni 135-ös bombázón

roncsot: "Uryvtól keletre az ellenség szívósan védi a hídfőt. Jelenleg kis és közepes harckocsikkal támad. Uryvtól északra a domb mögött harckocsik gyülekeznek. Utánpótlás esőzés miatt lemaradt, csapatainknál átmeneti lőszerhiány van. Szórja szét a gyülekező harckocsikat, akadályozza meg a támadás kifejlődését, támadja meg az uryvi hídfőt is."

Az 1. és 2. raj Van soron. Tihát az uryvi hídfő ellen küldöm, de öt darab 100 kg-os bombájával támogassa majd az én tüzesapásomat is. Uryvot 2,000 m-ről pillantjuk meg. Tiha Uryv keletre indul a hídfőhöz, én északra, a páncélosok fölé. Mindkét raj oszlop egyesével repül és bombáit egyenként célozva veti. Fari Jelenti, hogy Tihamér rajából hiányzik a harmadik gép! . . . Megtámadjuk a harckocsikat. A domb mögött, elbújva felvonult harckocsik között hallatlan kavarodás keletkezik első bombáink nyomán. Magasságomat 1,000 méterre csökkentem. Rejtőzni nem tudnak, mert a kopasz domboldalon még bokor sincs! Menekülnek szanaszét, ki merre lát, de főleg az Uryvtól északra fekvő erdő felé.

Tihamér támadja a hídfőt. Látom jól két gépét a híd légterében, de Jóval fölöttünk. Gépágyútűzben repülnek. A híd fölött füst, vagy porfelhő száll. Mi három egymás mellett mozgó páncélosra dobunk. Csaknem eltaláltuk az egyiket. Jobboldali lánctalpa nyilván elszakadt, mert körbe forogva túrja a földet. Fari helyszíni közvetítése, Dezsőnek címezve: "Pompás, hadnagy úri . . . Megkergült a kolléga!" nevetnek. A páncélos jól látható ma is légifelvételemen.

A csapat légvédelem egyre tüzel. Utolsó bombánkat az erdőszélre vetjük. Ekkor érkezik meg Tihamér két gépe. Harckocsit nem lát már a nyílt terepen, így 100 kg-os bombái máris az erdőszélen robbannak. Fekete füst száll az erdő fölött. Ott nyilván olaj éghet. Meglepődve látom: 22 perce vagyunk a légtérben. Vadászbiztosításunk nincs. Gépemmel jelt adok a gyülekezésre. Dezső Jelentése szerint három harckocsi maradt a porondon. Ezek nyilván megsérülhettek.

Visszatérőben távmondatot küldtem a repülőtérre Pista bátyámnak: "A páncélos gyülekezést szétszórtuk. A harckocsi támadás közvetlen veszélye megszűnt. A tűzcsapást meg kellene ismételni egy rajjal.”

Sebességemet csökkentve várom kísérőimet, de nem Jönnek. Végre besorol egy gép: Tihamér int hozzám nevetve. Az eső kezd szemeregni. Leszorulunk 50 méterre, a felhők alá. A célterület fölött Jobb az időjárás, mint nálunk a repülőtéren, bár mostanában ott is esős volt. Zuhogó záporok tették járhatatlanná a földutakat. Sztálin beton! Leszállás után nevetve kérdeztem Tihát: "Hol hagytad a rajodat?" Visszavágott: "De nehezeket tudsz kérdezni! . . . Megjegyzem, ezt én is kérdezhetném tőled. Csupán azt tudom, hogy Oboján elhagyása után a Bánkuti gép lemaradt!" Közben megérkezik Guszti, Mády Csöpi hadapród pilótával. (Mády hadapród 192 cm magas volt, s éppen ezért becézgették CsöpinekJ Jelentik, hogy Rozsda gépe a tüzesapás után kényszerleszállt saját területen egy út mellett. Mivel a terepet alkalmasnak találták, leszálltak melléjük, átadták tartalék élelem adagjaikat és géppisztoly lőszerüket. A gép sértetlen. Az egyik motoron hengerfejrepedés van. Új motor kell a gépbe. Megdicsértem őket, mert a bajtársiasságból vállalt kockázatoknak nem lehet határt szabni. Közben leszállt Tihamér Jobbkisérő gépe is. Hat gépünk közül csak négy tért vissza.

A németektől is Jött parancs az uryvi célok bombázására. A gépek feltöltése után Róna János 11:00 órakor elindult négy géppel, mert Móni is csatlakozott hozzájuk.

Ezzel megkezdődött a 3. raj Odisszeája! . . . Nemhiába van ma 13-a.

Esik az eső, a látás rossz. A négy gépből csak kettő tér vissza. Móni szerint a tüzesapást négy géppel eredményesen végrehajtották. Egy bomba eltalálta az uryvi hidat is. A tüzesapás után azonnal magasságot veszítettek, mert tudták, hogy a repülőtér fölött alacsonyan lógnak a felhők. A hibát - szerintem - ott követték el, hogy az alattuk elterülő bányavidéken alacsonyan iránytű után repültek! . . . Észrevétlenül nyugatról északra fordította őket az iránytű a támpontszegény vidék fölött; a szomszédos sávban harcoló német csapatok fölé kerültek, akik azonnal tüzet nyitottak rájuk. Három gép mindjárt visszafordult, Mónival az élen. Rövidesen megérkezik Ónutz hadapród őrmester és Jelenti, hogy Szekeres hadnagy kezét és lábát átlőtték, ezért Kurszkba repült vele, ahol Vattay Franci gondjaira bízta őt. A még hiányzó két gépről nem tud semmit.

Pista engedélyével elküldöm Tihát a FW.58-as gépen, hogy keresse meg Oboján környékén lemaradt gépét. Megtalálta őket és leszállt melléjük. Alig 80 méter magasról, teljes bombaterheléssel "hasraszálltak" A gép teljesen tönkrement, bombái szanaszét hevernek a földön. Bánkuti zászlós karját törte a kényszerleszállásnál. Még szerencse, hogy nem verték agyon magukat! Mind ott maradhattak volna! Tihamér azonnal Kurszkba vitte Bánkuti zászlóst és átadta őt a magyar tábori kórháznak.

Róna János és Asztalos Franci gépéről semmi hír! Július 14-ére virradó éjjel értesítettek bennünket a németek, hogy Róna János és személyzete sértetlen, de gépük elégett.

Sebesültjeink kérnek bennünket, hogy hozzuk haza őket a kórházból, mert az éjszakát túlzsúfolt pincében töltötték az orosz bombatámadások miatt. Pista bátyám személyesen repült át értük és hazahozta őket.

Asztalosékról nem kaptunk hírt. Tihával együtt lóg az orrunk! Egyik meglepetés a másik után. Pista bátyám vigasztal bennünket: "Mit akartok? . . . hiszen éjjel-nappal repültök, ilyen pocsék időben is mint ma, 50 - 60 méteren lógó felhőkben, esőben, rossz látással, rádió nélkül, megbízhatatlan iránytűkkel, ez nem csoda! . . ." Egyetlen szóval sem tesz szemrehányást, minden szolgálati gondot igyekszik levenni válunkról.

Július 15-én Asztalos Feri gépe is megkerült. A-16-