Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Inokai: Három hónap orosz hadműveleti területen Caproni 135-ös bombázón

500 kg-os (romboló) bomba beszerelése a Caproni Ca. 135-ös gépbe. (Szakonyi István felvétele.)

be a gázt. A hosszú kipufogólángok zöldes-lila fényét vibrálva verik vissza a forgó háromágú légcsavarok. Ez a kísérteties fény bevilágít fedélzetünkre, arcunk olyan színt kap tőle, mint a többnapos halottaké. . . Zsül szokott flegmájával ül mellettem. Méltatlankodik, mert nem lát semmit a töksötétben. (Zsül is pilóta, de Capronin és éjjel még nem repült.) Kísérőim besorolnak gépünk helyzetlámpáira, mert ez az egyetlen fényforrás a támpontjuk! Bámulom, milyen szépen állják a sarat fiatal pilótáim. Iránytűnk skálája úgy forog, mintha valami komisz kölyök játszana vele, pedig csak a láthatatlan, mágneses erővonalak kuszálódnak össze itt a légtérben. A felhőzet lassan felszakadozik. Feltűnik néhány ragyogó csillag a keleti égbolt alján. A Jó Castor csillagra repülök, mert Pollux társaságában csaknem irányszögemre esik. Itt fenn, 3,000 méteren, lassan pirkad már, habár a föld még tintasötét alattunk. Stary Oskol fölé érünk. A vasútállomás lángokban áll. Most lépjük át az első vonalakat. Jól megfigyelhető a tüzérség párviadala. A becsapódások szinte ütemesen villannak fel mindkét oldalon. Balkisérőm kioldja bombáit és eltűnik alattunk. Vajon mi baja? Ez a Bajsa gép. Kivételesen ő a balkisérőm, mert Rozsda otthon várja, hogy szétlőtt gépét rendbehozzák. (Valahogy fenyítenem kellett, hogy Józanul harcoljanak olyankor is, amikor nem kötelékben, hanem egyedül repülnek. . . Ezért maradt "otthon” Rozsda.)

Voronyezs fölött pokoli ágyútüz fogad bennünket. Ez légvédelmi tértűz! Robbanó gránátoktól, pamacsoktól villog előttünk a légtér. Fari 52 gépet számol össze pillanatok alatt.Fölöttünk légiharc folyik. A nyomjelző lövedékek foszforcsíkjai megmerevednek a hajnali, nyugodt levegőben, s mint pókháló lebegnek körülöttünk, suhannak el mellettünk. Balra tőlem egy német bombázót lőttek le, látom amint zuhan. ... A pályaudvar lángokban áll itt is. A városban sok helyen tűz van. Ez a 3. raj tűzkeresztsége! Csupán négy gép repül mögöttem, kettő hiányzik! . . .Rádióösszeköttetésem csak a repülőtérrel van, gépeimmel nincs! . . .

Csodálom, hogy veszteség nélkül megúsztuk ezt a

támadást! Kikerülve a tűzkörletből, Dezső hátrajön a megfigyelő toronyból. Tekintetünk találkozik egy pillanatra. Izzadt homlokát törli, s fejét csóválja. (Ismertük egymást, akkoriban már három éve repültem együtt vele.) Mi lehet vajon hiányzó két gépemmel? Gyula rádiósom "asztalt terít" a fedélzetet átszelő szárnyfőtartóra. Szalvétára rakja ki a kekszet és termoszokat. Ma még nem reggeliztünk. Zsül meglepődve hátrafordul és nyúl is már a forró fekete után, ami bizony jól esik most, mert 3,000 méteren -6 fok C van "odakint" és -3 fok C "idebent". Stary Oskoltól kezdve újra megkompolyodnak iránytűink.

Pista bátyám a földön fogadott. Mágneshiba miatt tért vissza egy motorral! A Bajsa gép Oboján közelében, német kézben levő területen leszállt. Oboján kis orosz (sport?) repülőtér, tőlünk kb. 60 km-re délre.

Július 6-án megtudtuk, hogy a Bajsa gép egyik motorjáról "elrepült a légcsavar a reduktorral együtt!" (Lásd: Bajsa Andor "Ez is jól kezdődött. . ." c. cikkét a M.SZ. 1980 évi számának 27. oldalán. Szerkesztő.) A gép sértetlen, de új motort kell hozzá kiszállítani. Ez a gép egymotoros repülésben felállította a "Boszorkány" század rekordját. Ellenséges terület fölött 30 km-t, saját terület fölött 120 km-t repült egy motorral, pedig a Caproni nem szeret ám egy motorral repülni, de még kettővel sem ....

Július 7-én a Légierők parancsnokságától távmondat érkezett, mely szerint tizenkettedik gépünk ma Debrecenből elstartolt és a Kárpátokban "égve lezuhant". A gép személyzete repülő halált halt! Baracskay zászlóst nyugodt, meggondolt embernek ismertem; Ginovszky zászlóssal jól megértették egymást. Kiss Antal őrmester alig tíznapos házas volt, Tauber István szakaszvezető csak néhány nappal indulásunk előtt vonult be a századhoz. Nehéz szívvel

írtam meg a részvétnyilvánító leveleket............Vajon

miért gyulladt ki gépük?

Éjjel az oroszok több ízben bombázták Kurszkot.

Július 8-án tudtuk meg, hogy a Repülő csoport parancsnokság előre települt. Csaknem 120 km. távolság van közöttünk. (A Tim-i áttörés után a 2. magyar hadsereg gyorsan tért nyert.) Ma egy német Junkers Ju.88-as bombázó századdal együtt kellett volna valami célt bombáznunk Bogucsárnál. Sajnos, valami félreértés miat, nem sikerült velük a találkozás. Németh alezredes úr Pista bátyánkkal együtt repült velünk mint hetedik gép. Kisegítő célnak Davidovka pályaudvarát választottam, mely kb. 12 km-re esik a Don folyótól, és a Voronyezs - Svoboda-i vasútvonalon fekszik. Tüzesapásunk után tűz ütött ki a pályaudvaron. Nyilván üzemanyag, olaj, vagy lőszerraktárakat találtunk el. (Ma is őrzöm az erről készült légi felvételt.) Ez az állomás csak éjjel lehetett üzemben, mert olyan közel esik a Donhoz. Valószínűleg ez a szovjet hadtápterület végállomása. Még légvédelmi tüzet sem kaptunk! .... Leszállás után Németh János azonnal visszarepült a Repülő csoporthoz, hogy tisztázza a bevetési parancs hátterét. Délután váratlanul két rajt készültségbe rendelt. Az oroszok Davidovka magasságában átkelést kísérelnek meg-14-