Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Inokai: Három hónap orosz hadműveleti területen Caproni 135-ös bombázón

A 4/1 bombázó század 1942 januárjában alakult meg - papíron. Április 1-ig a század személyzetének még a fele sem vonult be, felszerelésünk is hiányos volt. összesen 60 napot tudtam csak kiképzésre fordítani. Ez alatt kereken 1750 felszállást végeztünk és 850 órát repültünk Capronival. Tíz pilótám tette le FW.58-as gépen a műszerrepülö vizsgát. A század minden pilótája repült éjjel FW.58-as gépen, és az első három raj pilótái Capronin is. Harckiképzésünk súlya a rajkiképzésen volt. Különös súlyt fektettem rajkötelékben a felhőben való repülésre és felhőáttörésekre! Csupán négyszer repülhettünk századkötelékben, mert nem volt elég gépünk..........

Minden gép személyzete többször vetett 100 kgos éles bombát a hortobágyi bombatéren. Elsőtisztemmel éjjel - nappal levegőben voltunk, mert mi voltunk az oktatók, hiszen pilótáim mind fiatal legények voltak. A nyári rossz időkben is rendszeresen repültünk, mert eső, zivatar, felhőzet sosem számított akadálynak!

A 4. önálló bombázó osztály azt a parancsot kapta felállítása idején A Légierők parancsnokságától, hogy a 4/1 bombázó század 12 gépének a személyzete 1942 Június hó 22-e legyen hadrafogható.

Az ellenőrző szemle valóban ezen a napon zajlott le a debreceni repülőtéren. Jelen voltak: vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvédség vezérkari főnöke szűkebb törzsével, Gyíressy Sándor alezredes, az 1. repülő dandár parancsnoka ugyancsak törzsével, valamint számos kirendelt tiszt a Honvédelmi Minisztériumból és a Légierők parancsnokságának különböző osztályaiból. A század 9 géppel, rajoszlopban repülve, 3,000 méter magasságból, gépenként 14 darab 100 kg-os olasz bombával hajtott végre tűzcsapást a hortobágyi bombatéren. Cél: mésszel a földre kifestett gyártelep alaprajza. A távolfelderítők légi felvételt készítettek a tűzcsapásról. Bombaterhelésünk 96 %-a a megadott célterületen belül robbant. A szereplő 9 darab Caproniból csak 7 volt hadrafogható állapotban. A tűzcsapásnál kettő, a repülőtéri díszfelállításnál pedig három "kölcsöngépünk" volt.

Mind a levegőben, mind a földön Jól sikerült a látványos szemle. A Vezérkar főnöke és a Légierők parancsnoka írásban dicsérték meg az osztály személyzetét. Sikerünkhöz hozzájárult, hogy saját "trombitásunk" fújta a díszjelet mikor szemlélőink megérkeztek, ami ". . . eddig szokatlan katonás képet nyújtott a fogadásnál." (Rákosi altábornagy eredetileg tüzér volt!)

Megtudtuk, hogy Micu bácsi (vitéz Gyarmathy Miklós) parancsnoksága alatt megérkezett Konotopra a 4/2 üzemi század. Kirakodott és azonnal útbaindult hadirepülőterünkre. (Micu bácsi az első világháborút az orosz fronton mint tüzér harcolta végig.)

(A 4/2 üzemi század parancsnoka Schiller József százados, pilóta; műszaki tisztje Harsányi Gábor szertári százados, pilóta. Beosztott és megfigyelő tiszt Kelényi Ákos t. hadnagy - gazdasági akadémiai tanár [agronómusl. Tűzszerész-, fegyver- és bombatiszt Jászay Zoltán tsz. hadnagy. A szállító és

rakodó részleg parancsnoka vitéz Gyarmathy Miklós t. százados. Két tehergépkocsi oszlopa és egy üzemanyagtartály gépkocsi oszlopa van. Összesen 37 gépkocsival rendelkezik - a személygépkocsikkal együtt. Élelmező és felvételező altiszt: Perjési István ht. őrmester.)

Június 24-én kaptuk a parancsot, hogy annyi Capronival, amennyi hadrafogható és üzemképes, induljunk útba Konotop repülőterére. Átvettem Budán a Légierők parancsnokságánál a nyílt parancsokat és részletintézkedéseket. Délután érkeztem csak viszsza Debrecenbe, de csak egy motorral! Abádszalók felett leállítottam gépem bal motorját szeleprugótörés miatt. Ez a B-560-as számú Caproni, a század vezérgépe.

Június 25-én délelőtt indultunk útba 8 db. Capronival Konotopba. Egy gép az osztályparancsnok gépe, hét gép a századé. Róna János egyelőre visszamarad öt gép személyzetével, megvárja míg gépeik elkészülnek, aztán zárt rendben utánunk repül. János komoly, megbízható tartalékos tiszt. (A rahói erdészeti hivatalnál volt tisztviselő.) Vele Jön majd utánunk Gábor is, az "öreg Kubai" (Harsányi szertári százados).

Gépeink tele voltak ládákkal, melyekben tartalék motoralkatrészeket szállítottunk üzemi századunk részére. A köteléket Pista bátyám, Mocsáry Őrnagy úr parancsára én vezettem, mert tudta, hogy a század összeszokott a kiképzés folyamán. (Rádió összeköttetésünk a gépek között mindig megbízhatatlan volt. A rajparancsnokok többnyire Jelekkel vezették rajaikat.) Pista bátyám hátul, a csonka rajjal repült. Alig értük el Nyírbátor környékét, mikor a bal motorom ismét durrogni kezdett, kihagyott, köpködött és rángatta a gépet. Leállítottam és kiváltam a kötelék éléről. Pista bátyám átvette a kötelék vezetését. Mikor leszálltam a debreceni repülőtéren, nemcsak Róna János fogadott. Rövidesen mellette állt Frici, a "Capronik Atyja" is. Megígérte, hogy gépemet másnap délutánra rendbehozza. . . .

Visszatérésemet azonnal Jelentettem a Légierők parancsnokságának.

Róna János fejcsóválva nézte a Capronit: "Mi aztán Jól nézünk ki, ha ilyen a század legmegbízhatóbb gépe!" Mikor - gondolom két héttel ezelőtt - András Sándor vezérkari alezredes, a Repülő csoport parancsnoka, kirepült Konotopba vezérkari főnökével, Németh János vezérkari alezredessel, akkor századomtól kért kölcsön egy Capronit. Természetesen a B-560-as számú gépet, a vezérgépet küldtem el számukra, ők is megjárták vele. Budaörsön, közvetlen start után mágneshiba miatt visszafordultak. Csak délre érkeztek meg Debrecenbe, hogy találkozzanak Pista bátyámmal. Mikor innen elindultak, ismét kényszerleszálltak a repülőtéren szeleprugótörés miatt. (A gép pilótája Somorjay József százados volt, aki öreg Caproni pilótának számít, mert éppen eleget repült ezen a gépen a Caproni átvételi bizottság keretében. Persze őt nem lepte meg a-10-