Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Irányi - Ghyczy - Zuna - Péterdi: Hozzászólás dr. Szabó Miklós: Az 1. Repülő csoport harcai… című cikkéhez

mondatot tudok elmémben és ajkaimon az otthoni helyzetről megformálni.

Ha valakit valóban érdekelné szoros tapasztalatokon alapuló véleményem, hajlandó vagyok - ha addig élek - azt még írásba is foglalni.

Ha pedig valaki engem ilyen, vagy olyan formában kommunista bérencnek, vagy hasonlóképpen titulálna, ne is fárassza magát; tiszta lelkiismeretem páncéljáról ezek gyengécske nyílvesszőként le fognak peregni.

És kérem, gondoljunk bele igaz lélekkel mindnyájan, hogy százalékosan az otthon élők Is legalább olyan Jó magyarok, mint mi, nyugatosok. Mi a gondolat-, szó- és mozgásszabadságot választottuk, ők viszont minden velejáróját vállalják az otthonmaradásnak!

Nem fejezhetem be másként: minden ma élő magyar repülőnek kívánok "Jó leszállást!"

Zuna Edaár__g__közelfelderítők__részéről:

Nagy meglepetésemre a cikket elég tárgyilagosnak találtam, mely mind a magyar, mind az orosz eredményeket és veszteségeket elismerte és Jegyzőkönyvezte. Nagyobb része alapos, részletes és (legalábbis az én harcoló egységem fegyvertényeinek leírása! aránylag pontos. De - amint mondottam "nagyobb része", ami nem azt Jelenti, hogy nincsenek alapvető hibák, ellentmondások és kihagyások benne, amikkel előfordulási sorrendben fogok most foglalkozni.- A 840-ik oldal három utolsó bekezdésében az író a Don folyón való átkelési és hídépítési erőfeszítésekről ír. Ez valóban vita tárgyát képezte akkoriban, de nem egy víz alatti híd formájában, hanem a parti növényzet védelme alatt éjjelenként épített úszó fahíd alakjában, melyet az oroszok egy csuklós szerkezettel a keleti hídfőhöz erősítettek, és a szabad végét motorcsónakkal vontatták a nyugati partra az éj leple alatt. Kora reggel eloldozták a hidat a nyugati hídfőnél, és a folyó sodra percek alatt átfordította a csukló körül az egész alkotmányt az orosz oldalra. A "nyitott" folyót én is több ízben fényképeztem (panoráma képet kézikamarával, s függőleges képet beépített géppel!, bizonyítva, hogy a Donnak eme szakaszán nincs hídépítés folyamatban. Ezt mindaddig hittük, míg az egyik velünk együttműködő német "Nahaufklärer" (közelfelderítő! század (Henschel 126-os gépekkel! egy kora reggel készített fényképpel felfedezte az oroszok tevékenységét. (A harckocsi, melyet állítólag a gyalogság látott, az úszó fahidon lehetett, melyet a kocsi súlya közvetlenül a víz színe alá nyomott.)- A Kormányzóhelyettes végzetes balesetének leírásánál sokkal komolyabb hibák és ellentmondások fordulnak elő, melyeket az író is elismer. Én, mint - tudomásom szerint - az egyetlen élő szemtanú, az 1978-as Magyar Szárnyakban teljes, részletes és pontos leírását adtam a balesetnek, melyet most is teljes egészében fenntartok.

Arra, hogy két közelfelderítőgép ment volna

bevetésre egyidőben, sajnos nem emlékszem, de nem tartom valószínűnek, hogy ne emlékeznék arra: három, vagy hat gép volt- e a repülőtér légterében.- A fordulóban való túlhúzás pillanatában a gép maximum 100 méteren volt, következésképpen legfeljebb egy teljes fordulatot perdült becsapódás előtt.- A felderítőgép több mint két kilométerre volt a zuhanás színhelyétől, távolodó irányban, tehát a pilóta nem láthatta az eseményeket sem a távolság, sem pedig a repülési irány miatt.- A vadász (Horthy István! nem a felderítőhöz való csatlakozáskor húzta túl a gépet, hanem fegyvereinek kipróbálásakor.- Trón Zoltán százados és én három perccel a zuhanás után értünk a gép közelébe, nem tíz perccel később. Freyer Frigyes százados (Trón százados megfigyelője) ekkor még Javában aludt.- A koponyadarabot Trón százados tiszteletből dobta a tűzbe, nehogy valaki rálépjen. Személyi azonosításra nem volt szükség: egy gép zuhant le, egy pilóta ült benne, az áldozatot nem lehetett mással összetéveszteni.

Az író egyéb feltételezései, gondolatfuttatásai és a baleset elemzése, valamint a tárgyilagosság utáni törekvés átsegítették a teve túlsó oldalára olyannyira, hogy semmi esetre sem lehet Jóindulattal vádolni.

Péterdl__A,__János__g__távolfelderítők__részéről:

Nagy érdeklődéssel olvastam a munkát, s örömmel láttam a tárgyilagosságra való törekvést. Feltételezem, hogy azok a részek, melyek - szerintem - nem fedik teljesen a valóságot, vagy a tényeket a valóságnak nem megfelelően állítják be, a hiányos, vagy ellentmondó forrásmunkák eredményei. Ezért az alábbiakban igyekszem "pozitív" kritikával hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar királyi honvéd Légierők történetének e szakasza minél hitelesebb legyen.- A távolfelderítők felderítési területe kezdetben: Scsigri - Kastornoje - Voronyezs - Osztrogoszk- Volokonovka volt. Szabó Miklós az e sorok írójának a Magyar Szárnyakban 1978-ban megjelent, a távolfelderítőkről írt, cikkére hivatkozik a terület megjelölésében, sajnos azonban Voronyezs-t kihagyta, eztel a felderítési területet mintegy kétharmadára lekicsinyítette. Nagy különbség.- Június 29-én Hollós János százados századparancsnok és személyzete két (és nem egy! légigyőzelmet aratott.- Egy - nyilvánvaló - sajtóhibát szeretnék itt kijavítani, mely ugyan nem tartozik a távolfelderítőkre, de félreértésre adhat okot. A 831-ik oldal harmadik bekezdésének utolsó mondata így hangzik: "Emellett meg kell állapítani, milyen ellenséges kötelékek tartózkodnak SztariJ Oszkoltól keletre levő 4 nagy erődben." Az "erőd" szót "erdo"-re Javítanám, mert legjobb tudomásom szerint nem voltak erődök SztariJ Oszkoltól keletre, erdő annál több.-105-