Magyar Szárnyak, 1986 (15. évfolyam, 15. szám)

Irányi - Ghyczy - Zuna - Péterdi: Hozzászólás dr. Szabó Miklós: Az 1. Repülő csoport harcai… című cikkéhez

HOZZÁSZÓLÁS DR. SZABÓ MIKLÓS: AZ 1. REPÜLŐCSOPORT HARCAI 1942-BEN A MAGYAR FORRÁSOK TÜKRÉBEN

című cikkéhez.

Az utóbbi időben mind többet és többet olvasunk, a szerzőtől, aki főként a magyar királyi honvéd Légierők történetével foglalkozik, s - tudomásunk szerint - doktori disszertációjához is a két világháború közötti Légierők történetével kapcsolatos témát választott. Ugyancsak ő az egyik társszerzője az idén nyáron megjelent "FEJEZETEK A MAGYAR KATONAI REPÜLÉS TÖRTÉNETÉBŐL" című , mintegy

háromszázoldalas munkának.

Az I. RepUlő csoport harcairól készült - 31 oldal

terjedelmű - tanulmány a Hadtörténelmi Közlemények 1985 évi 4-ik számában (XXXII. évfolyami Jelent meg. Forrásmunkái között főleg a Hadtörténelmi Levéltár okmányanyaga, Németh János vezérkari alezredes által írt "A m. kir. I. rep. csop. hadműveleti naplója 11942 VI. 22 - Vili. 24.1", a Vezérkari Főnökség napi helyzetjelentései, Mocsáry István magánnaplója, valamint a Ikanadail Magyar Szárnyakban megjelent és a tárgykörrel kapcsolatos cikkek szerepelnek.

A munkából határozottan megállapítható, hogy a szerző tárgyilagosságra törekedett, s ezt a célt ha nem is teljes egészében, de - nagyjából el is érte. Örömmel látjuk ezt az igyekezetét, melynek gyümölcse nagyban hozzásegíti az utókort ahhoz, hogy a második világháború magyar repülő történetét ne csak az elmúlt esztendők elfogult és eltorzított adatszolgáltatásaira támaszkodva vizsgálja.

Megkértük négy bajtársunkat - akik közvetlen részesei voltak a cikkben ismertetett eseményeknek - hogy szóljanak hozzá Szabó Miklós munkájához, adjanak véleményt a cikk történelmi hűségét és tárgyilagosságát illetően.

A Repülő csoport akkori harcaiban aktívan résztvevők közül az alábbiakban nyilvánít véleményt egy vadász-, egy bombázó-, egy közel- és egy távolfeldertő pilóta.

Szerkesztő.

Iránvl_Pál, a_vadászok részéről:

Tudtommal a két vadászszázad egyszerre települt ki és Kolomea repülőterén találkoztak. Ezt onnan tudom biztosan, mert Kolomeában leszállásnál átvágódtam és a már előbb leszállt Kormányzóhelyettes segített a gép alól engem kihúzni. Ezt azért említem, mert Szabó adatai július végéig nagyon zavarosak és néha ellentmondóak (csupán két vadászszázad szerepelt kint, de háromról történik említés: 5/2, 2/1, 1/1; ha a Repülőcsoportba való besorolás folytán átszámozás történt, ez nincs világosan leszögezve).

A gépállományt illetően Szabó teljesen negatívan irt. Tudomásom szerint a két 12 gépes század és a kétgépes osztályparancsnoki raj legalább 8-8 gépet tudott kiállítani; máskülönben képtelenek lettünk volna az augusztusi Don-i hídfői harcoknál levegőben való váltással légi biztosítást repülni.

A szovjet légitevékenység igen szórványos és gyenge volt. Ha véletlenül Jöttek - ilyenkor osztálykötelékben -, a mi géppáraink elől kitértek. Erre példa Horthy István esete is, aki kísérőjével egy 36 gépes orosz vadászköteléket támadott meg; azok azonban sürgősen kivonták magukat a légiharcból. Mindenesetre - a számbeli fölény miatt - a Kormányzóhelyettes kísérője, Nemeslaky őrmester, nem tudta Horthy légigyőzelmét igazolni, aki erre nyugodtan megjegyezte, hogy fog ő még igazolhatóan is gépet lelőni. Csukás őrnagy azonban ragaszkodott a légigyőzelem elismeréséhez, ami sajnálatosa rossz fényt vetett Horthy Istvánra anélkül, hogy erre ő rászolgált volna.

Az említett német Heinkel 111-es lelövésének az oka a hiányosan megszervezett együttműködés volt. (Csukás Kálmán őrnagy és Szentgyörgyi Dezső őrmester - géppárban - lelőttek egy német Heinkel 111-est, az saját területen hasraszállt, s szerencsére komoly sérülés nem történt. A Szerkesztő.) Én is légiharcba keveredtem a német vadászokkal, akik engem a Nap irányából "iskolaszerűén' támadtak, azonban nem számoltak a Héja fantasztikus fordulóképességével, így aztán a végén szorult helyzetükben ők lőtték ki az ismertetőjelet, mire beszüntettük a harcot.

Szabó adatai a légigyőzelmeket illetően homályosak és ellentmondók, amit ő is elismer, az ellentmondó forrásokra hivatkozva. Sem a négy légigyőzelmi szám, sem a kilenc nem állja meg a helyét, mert Kázár Lászlónak három elismert légigyőzelme volt, Pottyondi Lászlónak kettő vagy három, nekem kettő és többeknek egy-egy. Ezeket összegezve a számnak tízen felül kell lennie.

Horthy István lezuhanásával kapcsolatban: ő nagyon "stréber" volt a bevetéseket illetően és igen ragaszkodott ahhoz, hogy neki is legalább annyi legyen, mint nekünk. Úgy emlékszem, abban az időben mi elértük a 20-ik bevetést, míg neki - rövid kievi szabadsága miatt - csak kb. 16 volt. így ragaszkodott hozzá, hogy másnap, augusztus 20-án bevetésre menjen. Csukás őrnagy már tudta, hogy 20-án Jönnek érte a Hadseregparancsnokságtól és elviszik új - földi - beosztásába. Ezt azonban nem mondta meg Horthynak, hanem úgy gondolta, hogy egy gyakorlatilag elég veszélytelen Don feletti közelfelderítő biztosítással "megússza" a dolgot. így került a Szabó-103-