Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)

Tobak Tibor: Októberi viszontagságok

Dániel raja következik. Szél alig van, Start­irány a Papodnak. Három perce kaptuk a startparancsot és már lökjük a gázt olyan szo­ros vonalban négyesével, hogy a pápai Mes­­serchmitt átképző tanfolyam oktatói a fejüket fognák. Dehát ha nem is vagyunk sokan, re­pülni azt megtanultunk! Póttankos gépeink elég lomhán fordulnak vissza SE irányba. W. sorozatú olasz gyártású G-14-esek ezek. Most próbálhatom ki először a 3 centis gépágyút igazából, eddig csak a Papod oldalába lőhet­tem 10 lövést vele. Drága és nagyhatású lő­szer ez. Van belőle sárga és kék, az előbbi repeszhatású, az utóbbi felépítése hasonlít a páncélököl magjáéhoz. Ferdeszögü találat ese­tén bizonyos feltapadó hatása van, nem csú­szik le könnyen a páncélról. A csöve rövid, a zárszerkezet vaskos, rajta lovagolunk az ülésben. Jó kis hangja van. Hamar elérjük a hatezret, szívjuk az oxi­gént. Már látjuk Kecskemétet 3-4 tizedes a borultság, gyenge szél, kissé párás a lég. Na­gyon figyelünk. Csongrád irányában füstfelhő. Szinte hihetetlen, hogy a front már hazánk területén van, sőt nekünk már kétfrontos is. Node ne politizáljunk, — katonák vagyunk. ,,Erdő” hívja Drótkefe 1-et! ,,Erdő itt” „Drótkefe 1. Vettem! Jelentkezem!” (Erdő az ezred földi rádióállomás fedőneve.) „Drótkefe 1 itt Erdő! Figyelje a szovjet csapatok mozgását Szeged térségében és je­lentse bevetés után. Szegedtől D.-re hajtson végre fedélzeti fegyverekkel alacsonytáma­dást utakon mozgó alakulatokra, majd térjen vissza 13. NHQ 65-re! Vége!” Joe nyugtázta a szöveget és fél jobbra csűr­ve a Szegedi kurzusra állt rá. Felvettük a har­ci alakzatot. Elől a „Blitzschwarm”, mintegy 100 méter szélességben és 50 m. mag assági lépcsőben. Joe jobbra van tőlem 9 órában, plexijén szikrázik a nap. Dániel mögöttünk 100 méterrel és fölöttünk ugyanannyival. Nagyon jó érzés elől lenni, de ez nem ment fel a légtérfigyelés alól. Nyomjuk. Sebesség 680-700. Revi kihúzva már a start után. Ellen­őrzőm a puskák és az ágyú vezérlését. Előre­hajtom a puskák működtető karját; alatta így szabaddá vált a háromcentis gombja. Még visszük a póttankokat. Szépen tölt az enyém. Jól látni jobboldalt az ellenőrző üvegcsövön. Bugyborékol a kék benzinpatak. Úgy látszik Joe a végsőkig tartani akarja a póttankokat, hiszen póttank nélkül csak 75-80 perc repülési időnk marad. Messze vagyunk Veszprémtől. Úgy 200 km.-re. Szeged fölött vagyunk. Mintha aludna a vá­ros, sehol egy ember, de szovjet egységeket se látunk. Ebből a csöndből bármikor lgv. tűz lehet, de mégsincs. Magasság 4000, ez nem jó. Ilyenkor minden tűzfegyver hatásos és ez a Jakok és Lavocskinok kedvenc magassága is. Kinézzük a szemünket, de nem látunk harci célt. Már a harmadik nagy kört húzzuk a vá­ros felett, amikor Joe megelégeli és parancsot ad a póttankok dobására. Nagy megköny­­nyebbülés! Vége a lomhaságnak, keményen nyomjuk a „fűrészeket” dél felé. Magyarka­­nizsa, Törökkanizsa, a fák koronájának ma­gasságában szélvészként száguldunk. Nagy íveken repülünk, a nap iránya a támpont, az mutatja, hogy a Tiszától keletre vagyunk. Fi­gyeljük az utakat. Zentától É.-ra, végre egy másodrendű úton tömött, gépesített oszlop. Nagy nyugalomban vannak, alig tartanak táv­közt. Fejük fölött 2 méterrel átsöprünk raj­tuk, senki se lő, ehhez már késő volt, de Joe is jelezte: Nem lőni! Tovább mélyrepü­lésben, mintha nem vettük volna észre őket. Csak pár kilométerre, — amikor már nem láthatnak — váltunk jobbra. Nagy négyszöget repülünk. Joe halálpontosan számította ki, a harmadik váltás után pont merőlegesen roha­nunk az oszlop felé. Messziről már jól látni, amit az előző átrepülésnél is sejteni lehetett, — gépvontatású tüzérség, 8-10 löveg kb. 15 centisek, műhely és lőszerkocsikkal keverve. Magasság 2 méter, alattunk barna szántás; a raj kb. 200 méter szélességben rohan a jó 1000 méter hosszú, oszlopra keresztben. A tá­volság 500-400-300, a revikörben nagy sötét gépkocsi — behemót, tűz! Tüztenger! Látjuk egymás torkolattüzét és fényjelzőit, hatalmas robbanás előttem, 100 méterre repül föl min­den! Tizedmásodperc múlva átrepülök a füst­felhőn, keresztül. Ez lőszereskocsi volt. A má­sodik raj munkáját nem látjuk egyenlőre, csak amikor jobbra felhúzunk, akkor látható az osz­lop. Nincs mire rácsapni másodszor. A kis távközök miatt a robbanó lőszer elintézte a lövegeket is. Gyors rendeződés, mind a nyolcán megva­gyunk; egyenlőre nem rossz! Nyugati kurzust veszünk. Magasság 100 mé­ter. Majdnem három óra. Hogy telt el ennyi idő, ma sem tudom, de igyekezni kell. Át­­száguldunk Szabadka fölött, Pécsett balkézre hagyjuk, irány NNW. Fonyódnál érjük el a Ba­latont, kigyullad a piros lámpa; kb. 10-15 percre van még benzin. Síma ügy. Túl síma. rossz az előérzetem. A Balaton fölött megtö­61

Next

/
Thumbnails
Contents