Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)

Lévay Győző: A zuhanóbombázók (Zubók) rövid története

éjszaka folyamán újra felépítették azt. Ugyanekkor fordultak elő a német bombák gyújtófejében a szabotázsok és egyre több gép alatt rohantak fel a bombák, mielőtt még a gépről leváltak volna, megölve a gép személyzetét, így minden bevetés valóságos ,,orosz ruletté” vált, mert az ember nem tudta, hogy mikor öli meg őt a saját bombája.

Szeptember vége felé Csizmadia János tizedest szívbillentyű zavarok miatt orvosi tanácsra haza kellett küldenünk. Október elején az oroszok már Kievtől Északra is átkeltek a folyón és igyekeztek hídfőket létesíteni, sőt, több helyen péncélosaikkal nyomultak előre Korosten irányába. Pihenő-napokról egyelőre szó sem lehetett. A hét gép személyzete reggeltől estig a levegőben volt. Sokszor már olyan fáradtak voltunk, hogy imádkoztunk a rossz időért, hogy kissé kipihenhessük magunkat. Az osztály hol a Belokorovich—Chernikov-i vasútvonal és a Dnyeper folyó—Kiev—Belokorovich-i vasútvonal által bezárt háromszögben előrenyomuló orosz erőket, hol pedig a Kanew—Cherkassy hídfőt támadta. De nemcsak a repülőknek voltak mozgalmas napjaik: az egész arcvonalon csak gyenge, leharcolt erők álltak és a kényes helyzetet két gépesített SS hadosztály mentette meg. Ez a két hadosztály (ha jól emlékszem, a ,,Toten-Kopf” és a „Hitler-Leibstandarte”) egyik áttörési helyről a másikra „ugrált” és mentette meg a hadvezetőséget a teljes tragédiától. Az előbb említett háromszögben támadtuk a páncélosokat, mikor Jászberényi zászlós gépe alatt felrobbant a 250 kilogrammos „anyabomba” (A.B.Behälter), megölve a gép személyzetét. A megmaradt hat gépszemélyzetet már alig lehetett századnak nevezni, de a kritikussá vált hadihelyzet miatt a két raj is állandóan bevetésre járt, mindaddig, míg október végefelé Dévényi és Felvégi tizedesek egy támadás közben összeütköztek és távirászaikkal együtt hősi halált haltak. Már csak Lévay százados, Pénzes Gyula szakaszvezető, Róza és Reményi tizedesek és távirászaik maradtak életben, így a Repülő Hadosztály Parancsnokság a századot visszavonta a lengyelországi Rzeszov (Reichshof) repülőterére.

Pár nappal ezután megérkezett az utánpótlás. A még rendelkezésünkre álló hét géppel azonnal megkezdtük az utánpótlás kiképzését a következő beosztással: (zárójelben a távirászok nevei)

1. raj: Lévay Győző százados (Sarkady Lajos szakaszvezető)

Boucek József hadnagy (Zsélyi tizedes)

Sipos János őrmester (Szemerics tizedes).

2. raj: Molnár Vilmos főhadnagy (Jemei

tizedes),

Róza János szakaszvezető (Marosvölgyi tizedes),

Sztrókay Géza szakaszvezető (Luzsa tizedes).

3. raj: Pénzes Gyula őrmester (Tarlós

szakaszvezető),

Timler Ferenc szakaszvezető (Stahl László tizedes),

Horváth Sándor szakaszvezető )Hosszú tizedes).

4. raj: Istványi György hadnagy (Eitler

József őrmester),

Zsoldos László szakaszvezető (Csontos tizedes),

Look Sándor őrvezető (Almási tizedes).

Raidel János zászlós és Reményi szakaszvezető voltak a tartalék pilóták.

A földi személyzetben is voltak kisebb változások: dr. Balázs Iván helyett új orvost kaptunk, dr. Szakály János helyét mint műszaki tiszt Eperjessy István műszaki zászlós vette át. „Karika” zászlóst „zabrálás” miatt kitettem, az ő helyét mint fegyver- és bombatist Török műszaki zászlós vette át.

November közepén megkezdődött a havazás és ennek következtében a kiképzés csak igen lassú ütemben folyt. December közepén parancsot kaptunk a Repülő Hadosztálytól, hogy a hét gép hátrahagyása után a század vasúti szállítással Kolozsvárra települjön vissza. Az egész századot szabadságoltam 1944. január 6-ig. Megérdemelték a szabadságot az embereim!

1944. január 6-án az egész század felsorakozva várt engem a kolozsvári repülőtéren. A század szakácsa — két nap kivételével — egész szabadságát a fogdában töltötte részeges randalirozása miatt.

Kolozsvárott kíváncsian vártuk, hogy mi lesz a Légierők Parancsnokságának a szándéka a század jövőjét illetően. Egy alkalommal felrendeltek a Légierők Parancsnokságára és közölték velem: a századot kivonják hadi alkalmazásból és át fogják helyezni Szegedre, ahol a parancsnokságom alatt egy gyorsbombázó osztállyá lesz kibővítve. Nem sokkal e közlés után megint felrendeltek a Légierők Parancsnokságára, ahol Németh János vezér-31