Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)

Lévay Győző: A zuhanóbombázók (Zubók) rövid története

Kolozsvárról Budapesten keresztül meglehetősen úri módon (hálókocsikban) utaztunk Lavocsnéig. Ott azonban megváltozott a helyzet: a hajózok harmadosztályú kocsikban, a század többi része pedig marhavagonokban töltötte el az öt napot, míg Kievbe érkeztünk. Kievben már várt ránk kilenc használt Junkers Ju.87.D3-as gép, valamint egy német öszszekötő- és oktató tiszt, akinek Oberleutnant Herr volt a neve, de akit mindenki csak „Herr am Quadrat”-nak hívott Herr Herr helyett.

Bevetés megbeszélése. Balról: Boucek József hdgy. Zombory István törm., Lévay Győző szds., Molnár Vilmos fhdgy. elsőtiszt.

Június közepén kezdtük meg a kiképzést, illetve az átképzést. Főként a kötelékrepülést és az úgynevezett „cirkuszrepülést” gyakoroltuk. A kötelékrepülésben az volt az újdonság, hogy a rajok a fordulókban mindig helyet cseréltek egymással, ami sokkal mozgékonyabbá tette a századot. Ha a század élesebben fordult, nemcsak a rajok, de a rajokon belül a két kisérő gép is helyet cserélt. Egy 360 fokos forduló esetében ez a helycsere éppen négyszer történt meg. A „cirkuszrepülésben a nyolc gép egy lépcsőzetesen lefelé elosztott libasorban követte a vezérgépet és a vezérgép minden mozdulatát leutánozta pontosan azon a ponton, ahol azt a vezérgép végrehajtotta. A gyors leszállás gyakorlása is igen fontos volt. A leszálláshoz a kilenc gép jobbra tagozott alakzatban közelítette meg a repülőteret. Egyik század mögött a másik század is hasonlóképpen fejlődött fel. Mikor az első század vezérgépe a leszállómező közepéig gurult ki — meglehetősen nagy sebességgel —, a következő század vezérgépe már megkezdte a kilebegtetést. A már leszállott gépek a repülőtér szegélyén nagy sebességgel gurultak a részükre kijelölt parkoló helyekre. Ezzel a módszerrel egy háromszázados osztály minden gépe körülbelül három perc alatt a földön volt, s körülbelül öt perc alatt a parkoló helyen. Ha a repülőtér elég széles volt, a leszállást még gyorsabban lehetett végrehajtani, mert két század egymással párhuzamosan szállt le. Ez a gyors leszállási módszer erősen lecsökkentette a váratlan vadásztámadás veszélyét, mikor egy alakulat a legsebezhetőbb volt.

Még folyt az átképzésünk, amikor az első éles bevetéseket végrehajtottuk. A VIII. hadtest könnyű hadosztályai a novozybkovi erdőben mintegy 5,000 partizánt keritettek be és ezek megsemmisítésére Stuka támogatást kértek. Kóróssy Jenő százados ekkor éppen Budapesten tartózkodott szolgálati ügyben, így ideiglenesen én vettem át a századparancsnokságot. A század Kievből Gomel repülőterére települt át és három nap alatt 22 bevetést hajtott végre a partizánok ellen. Ezeket a bevetéseket cementbombákkal hajtottuk végre. A bombák cementből voltak öntve és a cementbe mindenféle ócskavas volt keverve, így rozsgás csavarok, szögek, használt borotvapengék, stb. A bomba orrába egy cca. háromméteres rúd volt szerelve. Ezek a bombák erős robbanótöltettel voltak ellátva. Mielőtt a bombatest a földbe csapódott volna, három méter magasságban felrobbant és srapnell hatásánál fogva szinte mindent „leborotvált”. Ezek a bombák nagyon hatásosak voltak a borzótos erdőkben rejtőzködő partizánok ellen. A bevetések alatt nem sok mozgást láttunk az erdőben. Szerencsére a partizánok nem rendelkeztek légelhárító lövegekkel, de annál több géppuskájuk volt, melyeknek nyomjelző lövedékei elárulták a partizánok hollétét és ilyenkor alacsonytámadással zavartuk vissza őket rejtekhelyeikre. A háromnapi állandó Stukatámadások eredményeképpen a partizánok kitörtek a gyűrűből és majdnem 1,000 halott és sebesült hátrahagyása után eltűntek a környékről. Ezzel az erdőt körülzáró csapatok felszabadultak más feladatok végzésére. Ezek a bevetések 1943 július első napjaiban zajlottak le. A partizánok eltűnése után visszatelepültünk Kievbe.

26