Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)
Dékay Ferenc: Visszaemlékezés a légi fényképező és kiértékelő csoport-nál (LFKCS) eltöltött szolgálati időmről
az élet feltartóztathatatlanul megy tovább, a paraszt szánt a túlélőknek! Itt sincs már semmi keresnivalónk, folytatjuk útunkat és feltűnik Belgrád füstölgő képe. Egy nagyváros, részben romokban. Akkor még nem gondoltuk, hogy a mi fővárosunk ennél sokkal szomorúbb képet fog nyújtani. Tudtommal a Délvidéki hadművelettel kapcsolatban a LFKCs több feladatot nem hajtott végre. A szerzőről E cikk írója régi ismerőse az olvasóközönségnek. Több munkája jelent meg a Magyar Szárnyakban, színesen ecsetelve a távolfelderítők és a Légi Fényképező és Kiértékelő Csoport (LFKCS) mindennapi életét. Fiatal korában Dékay Ferenc nehéz döntés előtt állt: két szerelmese, a repülés és a szobrászat között kellett választania; akkor az első mellett döntött. A háború után másik szenvedélyét választotta, erre részben az akkori viszonyok kényszerítették is. Azonban Ferinek nem volt módja az Óhazában művészi képességeit szabadon érvényesítenie. 1968-ban Németországban, Gerlingen városában, Stuttgart közelében telepedett le. A város polgármestere — felismerve Dákay rendkívüli tehetségét — igyekezett módot adni neki az érvényesülésre. Dékay Ferenc művészi képességei felettébb széles szektort töltenek be, az érmetervezéstől a nagyplasztikáig, az agyagtól a gipszen, Még áprilisban, Románia bizonytalan magatartása miatt, a LFKCs működési súlypontja Erdélyre terelődött át a történelmi határokig, illetve azokon túl kb. 30 km mélységben. Május hó elején Hechst László zászlós megfigyelővel, önálló földi kiszolgáló személyzettel és egyik Ju. 86-os típusú gépünkkel a kolozsvári polgári repülőtérre telepített ki parancsnokunk. Az ott végzett öthónapos munkáról egy más alkalommal számolok be. Zimmerman afrikai misszionárus, Gerlingen városának szülötte bronzon, fémeken, márványon és a fafajták egész során keresztül a különböző — többek között az ő általa feltalált — különleges műanyagig. Dékay Feri ma elismert és nagyra tartott szobrász, „befutott” tekintély a művészek között. Bemutatjuk néhány alkotását. Szerkesztő Az 1983-as Magyar Szárnyak „Szerkesztői üzenetek” rovatában (83. oldal) ezt olvassuk: „Prof. Badinyi Jós Ferencnek. Ha Te vagy az a Jós Feri, akiről Czapáry ezredes úr tájékoztatott, hogy a háború előtt volt egy ilyen nevű hadnagyunk, akkor miért nevezel bennünket úgy, hogy ,Ti volt repülők’??? Azt írod, hogy egymásnak tetszelgünk hőstetteinkkel ... sötét transzba visszük magunkat a saját magunk nagyságának a leírásával, ami a jövőért küzdő, szenvedő és tanulnivágyó fiatalságot egyáltalán nem érdekli.” „Kemény szavak ezek. Messze szakadtál a repülőktől. Nem értheted meg a múzeumunk és az évkönyvünk célját. (Te mit műveltél a háború folyamán???)” „Javaslatodat, hogy alakítsuk át a Magyar Szárnyakat úgy, hogy a fiatalok is megértsék ,az öregek álomba ringató meséit’ elfogadnám, ha megmondanád, hogy hogyan.” „Ha lenne egy cikked s Sumér Légierők19