Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)
prof. Badinyi Jós Ferenc: Sumír Szárnyak
ről, akkor ígérem, hogy közölni fogjuk azt, a mi ,álombaringató meséink’ között.” Nos, prof. Badinyi Jós Ferenc hallgatott Szerkesztőnk felhívására, s elküldte nekünk nagyszerű cikkét ,,Sumir Szárnyak” címmel, mely az ,,Ősi Gyökér” című Buenos Airesben kiadott magyar kultúrális szemle 1984. március—áprilisi számában jelent meg. íme az érdekes és tanulságos cikk teljes egészében: Sumír Szárnyak prof. Badinyi Jós Ferenc Elvesztettük a második világháborút is, pedig katonáink hősiesen védték a hazát. Mindenki tudja, hogy nem a katonáink hősiességén múlott sorsunk alakulása. Az emigrációba került — hivatást vesztett — katonáink tehát csak két dolgot hoztak a háborúból magunkkal: a hivatásvesztést és az emlékezést. Egyik repülőnk, egy ilyen emlékező írásban, azt a kérdést intézte hozzám, hogy „miért nem írok a sumír légierőkről...?’ Sok olvasóban bizonyára jó mosolyt fakasztott ez a kérdés és talán a kérdezőnél is — de ha a dolgok mélyére nézünk és mosolygás helyett az őstörténelembe mélyedünk, meghökkenve kell látnunk, hogy az a vágy, mely korunkban Blériot és társai útján lett a gyakorlatba vive, már ugyanígy élt az előttünk 4-5000 évvel élő emberiségnél is... és ezt a „vágyat” hagy írjam le ide egyiptomi írással. Olvasata: „repülni akarok”. Az írást azonban az alá a modell alá tettem, amelyet 1898-ban Egyiptomban, a Sakkarah-i sírból ástak ki és amelyik megtalálható az Egyiptomi Múzeumban, a 6347. számú kiállított tárgyként — Kairóban. Sokáig az volt aláírva a kiállított tárgy alá: „madár”. Aztán találtak az ásatások során még több ilyen, vagy ehhez hasonló „madarat” és a szakemberek kiértékelése után, 1972. január 12-én, az egyiptomi múzeum egyik pavilonjában megnyitották a világ egyik legérdekesebb kiállítását ezen a néven: 20 7 „Aeromodelizmus a fáraók idejéből” Összesen „tizennégy” repülőgép mintát állítottak ki (melyek egyike az itt közölt). Mindegyik az Ókori Egyiptom idejéből való. Vesztett háborúnk egyik hős repülőjének kérését csak annyiból tudom teljesíteni, hogy bemutatom az ókori, egyiptomi „légierő” modelljeit és legjobb szándékkal ajánlom azt, ha eljut Kairóba, tekintse meg ezeket a modeleket. Mint volt repülő, meg van a szakértelme, hogy azok aerodinamikai sajátosságait felfedezze és értékelje. A , ,sumir légierőre” vonatkozólag ilyen adatokkal nem rendelkezünk. Legfeljebb az lehet megnyugtató, hogy a szaktudósok véleménye teljesen egyezik abban, hogy Ókori Mezopotámia és Ókori Egyiptom kulturközössége bizonyítható. De Sumériában, illetőleg az ókori sumir kultúrában — (amit én mindig paleo-magyar kultúrkörnek nevezek) — is találunk nagyon értékes leleteket az ember repülésére, vagy repülési vágyára vonatkozólag. Elsőnek előveszem Dr. Bobula Idának az írását, mely a Smithsonian report, 1959 évi 637-675 oldalain jelent meg. Ennek a különnyomatát Dr. Bobula az alábbi ajánlással küldte meg és a citált 660. oldalon lévő pecséthenger lenyomatot az írása alá teszem. Bobula azt írja nekem 1961. febr. 14-én, hogy a sumirok „a repülésről álmodtak”. — Azóta már 23 év telt el és ezalatt az idő alatt folytatódtak a kutatások az Ókor-i Mezopotámia régészeti anyagának a kiértékelésében. Persze nagyon sok könyv is megjelent, melyet a legújabb kiértékeléseket tárgyalják. Canada-i barátaim küldtek nekem egy érdekes könyvet, írója: Zecharia Sitchin. A könyv címe: „The 12th Planet”. Az író nem volt hivatásos repülő. Egyetemi tanszéket sem töltött be az orientalizmus szakmájában, hanem egy hithű, zsidó teológus,
