Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)

prof. Badinyi Jós Ferenc: Sumír Szárnyak

ről, akkor ígérem, hogy közölni fogjuk azt, a mi ,álombaringató meséink’ között.” Nos, prof. Badinyi Jós Ferenc hallgatott Szerkesztőnk felhívására, s elküldte nekünk nagyszerű cikkét ,,Sumir Szárnyak” címmel, mely az ,,Ősi Gyökér” című Buenos Aires­ben kiadott magyar kultúrális szemle 1984. március—áprilisi számában jelent meg. íme az érdekes és tanulságos cikk teljes egészében: Sumír Szárnyak prof. Badinyi Jós Ferenc Elvesztettük a második világháborút is, pe­dig katonáink hősiesen védték a hazát. Min­denki tudja, hogy nem a katonáink hősiessé­gén múlott sorsunk alakulása. Az emigráció­ba került — hivatást vesztett — katonáink tehát csak két dolgot hoztak a háborúból ma­gunkkal: a hivatásvesztést és az emlékezést. Egyik repülőnk, egy ilyen emlékező írásban, azt a kérdést intézte hozzám, hogy „miért nem írok a sumír légierőkről...?’ Sok olvasóban bizonyára jó mosolyt fakasz­tott ez a kérdés és talán a kérdezőnél is — de ha a dolgok mélyére nézünk és mosolygás helyett az őstörténelembe mélyedünk, meg­­hökkenve kell látnunk, hogy az a vágy, mely korunkban Blériot és társai útján lett a gya­korlatba vive, már ugyanígy élt az előttünk 4-5000 évvel élő emberiségnél is... és ezt a „vágyat” hagy írjam le ide egyiptomi írással. Olvasata: „repülni akarok”. Az írást azonban az alá a modell alá tet­tem, amelyet 1898-ban Egyiptomban, a Sakka­­rah-i sírból ástak ki és amelyik megtalálha­tó az Egyiptomi Múzeumban, a 6347. számú ki­állított tárgyként — Kairóban. Sokáig az volt aláírva a kiállított tárgy alá: „madár”. Aztán találtak az ásatások során még több ilyen, vagy ehhez hasonló „madarat” és a szakem­berek kiértékelése után, 1972. január 12-én, az egyiptomi múzeum egyik pavilonjában meg­nyitották a világ egyik legérdekesebb kiállí­tását ezen a néven: 20 7 „Aeromodelizmus a fáraók idejéből” Összesen „tizennégy” repülőgép mintát állí­tottak ki (melyek egyike az itt közölt). Mind­egyik az Ókori Egyiptom idejéből való. Vesztett háborúnk egyik hős repülőjének ké­rését csak annyiból tudom teljesíteni, hogy bemutatom az ókori, egyiptomi „légierő” modelljeit és legjobb szándékkal ajánlom azt, ha eljut Kairóba, tekintse meg ezeket a mode­­leket. Mint volt repülő, meg van a szakértel­me, hogy azok aerodinamikai sajátosságait felfedezze és értékelje. A , ,sumir légierőre” vonatkozólag ilyen ada­tokkal nem rendelkezünk. Legfeljebb az lehet megnyugtató, hogy a szaktudósok véleménye teljesen egyezik abban, hogy Ókori Mezopo­támia és Ókori Egyiptom kulturközössége bi­zonyítható. De Sumériában, illetőleg az ókori sumir kul­túrában — (amit én mindig paleo-magyar kul­túrkörnek nevezek) — is találunk nagyon érté­kes leleteket az ember repülésére, vagy repü­lési vágyára vonatkozólag. Elsőnek előveszem Dr. Bobula Idának az írását, mely a Smithsonian report, 1959 évi 637-675 oldalain jelent meg. Ennek a külön­nyomatát Dr. Bobula az alábbi ajánlással küld­te meg és a citált 660. oldalon lévő pecsét­henger lenyomatot az írása alá teszem. Bobula azt írja nekem 1961. febr. 14-én, hogy a sumirok „a repülésről álmodtak”. — Azóta már 23 év telt el és ezalatt az idő alatt foly­tatódtak a kutatások az Ókor-i Mezopotámia régészeti anyagának a kiértékelésében. Per­sze nagyon sok könyv is megjelent, melyet a legújabb kiértékeléseket tárgyalják. Canada-i barátaim küldtek nekem egy érdekes könyvet, írója: Zecharia Sitchin. A könyv címe: „The 12th Planet”. Az író nem volt hivatásos repülő. Egyetemi tanszéket sem töltött be az orientalizmus szak­májában, hanem egy hithű, zsidó teológus,

Next

/
Thumbnails
Contents