Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)

Tassonyi Edőmér: A megerősített I. zlj. harcai Kéthelyen

met felkötötték. Kb. fél órán belül az arcvonalba visszatértem. A bal szárnyon az erdőben a Hunyadi kastély birtokáért heves harc tombolt: a rohamlövegeket azonnal oda irányítottam. A mérleg ekkor már kezdett javunkra billenni. Számos foglyot ejtettünk. A rohamlövegek megjelenése új lendületet adott a támadásnak, a kastélyt rövidesen elfoglaltuk, a jobb szárny is előrelendült, az oroszok visszavonulásban voltak, a Sári pusztát jobb szárnyunk elfoglalta. Közelharccal, amelyben a páncélosok közvetlenül résztvéve támogattak, az orosz erőket az erdőből kinyomtuk, csak egy kis része maradt orosz kézben. Kb. d.u. 2 óra volt. Az orosz felszámolása folyamatban volt, így a pságot Kiss Zoltánnak, aki az erdei harcot személyesen vezette, személyes megbeszélés után átadtam és Keszthelyre motoroztam, hogy a sebesülésemet ellássák, mert a szilánkok a jobb mutatóujjam bütyök ízületét szétroncsolták. (Mondani se kell a harc alatt Bárczy a faluban a hírközpontnál ült, mert mint segédtisztnek, ez volt a szerepe.) A kórházban egy segédorvos megoperált azzal, hogy két nap múlva jöjjek be kötözésre.

Visszatértemkor az orosz visszavonult, csak egy kisebb hídfő maradt gyenge orosz erőkkel megszállva a mocsaras földnyelv előtt. Ezt a további vezteségek elkerülésére orosz kézben hagytuk, mert a nyílt terepen tűz alatt tudtuk tartani és helyszűke miatt onnan támadás megindítása orosz részről öngyilkosság lett volna. Kiss Zoli a Hunyadi kastélyban ütötte fel háp-ját. Ezt valahányszor motorkerékpáron kimentem közepes tüzérség részesítette „szeretetcsomagok” küldésében.

Az orosz óriási veszteségekkel vonult viszsza, több mint 80 foglyot ejtettünk közelharcban, de a sikerért és az ellentámadás meghiúsításáért a háromszoros túlerő ellen folytatott közelharcban súlyos árat fizettünk. Több mint 80 sebesültünk (ha jól emlékszem 88) volt, számos halottat vesztettünk, köztük Ajtay főhadnagyot, a kísérleti szakasz parancsnokát, akit Kiss Zoli, saját kérelmére osztott be századparancsnoknak, (addig segédtisztje volt). Bárczy rosszmájuskodása (508. old.) az ejtőernyősök közötti veszekedésre vonatkozóan, valótlan. Kiss Zoli személyes barátom volt fiának keresztapja voltam, persze, Bárczy erről se tudott.

Másnap a segélyhelyen a fejemről a kötést levették, az államon csak tapaszkötés volt, karom sínben volt felkötve: két nap múlva belázasodtam, sepszis állt be, a kórházba viszszatérve azonnal megint megoperáltak, a sebet kitisztították és szerencsére a sulfa kezelés a vérmérgezést megállította, de karom hetekig fel volt kötve. Itt kell megemlítenem a zlj. segélyhelyén 3 önként jelentkezett ápolónő hősies magatartását. Egyikük egy őrmesterünk feleségevolt, a másik egy hivatásos tisztnek, ha jól emlékszem özvegye, akit a hómezőkről ismertem és Kéthelyről jött ki, segíteni, és egy fiatal ápolónő. A támadás megindításakor a falu heves aknatűz alatt állt. A tartalékos orvos az óvóhelyre ment és ott maradt, míg ezek a nők fáradhatatlanul látták el a sebesülteket (80 +). Déltájban, mikor is harchelyzetünk jóra fordult és sebesültek már nem érkeztek be, sírva borultak egymásra.

A következő napok aránylag csendben teltek el, egy kb. zászlóalj erejű begyülekezést éjjel a kisebb hídfőben aknatűzzel szétvertünk. Egy másik éjjel egy éjjeli vállalkozást rohamtávolságra engedve tűzrajtaütéssel visszazavarták.

Ebben az időben érkezett be egy felderítő zlj. (magyar), ha jól emlékszem egy fdgy. parancsnoksága alatt, pár száz fő, akiket a németek a jobb szárnyunkon alkalmaztak a Sári pusztától délre, szárnyunk meghosszabbítására.

Kb. 18-a, vagy 19-e körül reggel orosz támadás indult meg a Sári puszta ellen és jobbszárnyunkon, a felderítő zlj. állásai ellen. A támadást kb. 8 órakor bombatámadás vezette be a falu mögött lévő színlelt állásainkra, amelyek ekkor már üresek voltak. A támadást tüzérségi tűz, részben ködlövéssel előzte meg: a Sári puszta elleni támadásnál lángszórókat vetettek be (egyet elfogtunk). A támadás megindulásakor a magyar felderítő zlj. állását feladta, néhány katona az oroszhoz átment és mint egy tisztjük nekem jelentette, miután parancsot adott a visszafordulásra, azok feléje lőttek! Lehet, hogy ennek a magatartásnak az is volt az oka, hogy napokkal azelőtt röpcédulákat dobtak le, melyben Sztálin aláírásával (nyomtatva) azt ígérték, hogy minden katona, aki átmegy fegyvertelenül, 25 hold földet kap, aki fegyveresen megy át, az 50 holdat kap! (A mi katonáink ezen a propagandán csak nevettek.) Kiss jelentette, hogy az orosz a jobb szárnyon betört és a Sári puszta birtokáért heves közelharc folyik. Azonnal felhívtam Gollath-Hansen-t, a védőkörzet parancsnokát Marcali-n és kértem hozzájárulását a Kethelyen alkalmazott tartalékban lévő német szakasz bevetésére, amelyet előzőleg alám rendelte azzal, hogy ha bevetem, előzőleg értesítsem. Oldalkocsin a falu D. kijáratához siettem, a féld. zlj. egy tisztjét arra utasítottam, hogy szedje össze a faluban az úton rendetlenül visszavonuló katonáit, majd a falu kijáratánál tájékozódtam. A Sári puszta egy részét köd borította (ködlövés), a mezőn a falu irányában szétszórt alakzatban kb. zlj. erejű orosz nyomult elő, első lépcsőjük kb. 500 m-re ért el. A páncéltörő ágyú kezelői és a biztosító géppuska legénysége a falu szélén

75