Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)

Bakcsy Gergely: Mérhető fogalom-e a szerencse és mennyi kell belőle egy jó repülőnek?

Mérhető fogalom-e a szerencse és mennyi kell belőle egy jó repülőnek?

Bakcsy Gergely fhdgy.

Zrínyi Miklós a költő és hadvezér egyik írásában részletesen foglalkozik a jó hadvezér szükséges tulajdonságaival. Többek között legyen a hadvezérnek — írja — „Sors bona nihil aliud”: vagyis nem egészen pontos fordításban „Jószerencse és semmi más”.

A latinból átvett „sors” egyébként nem szerencsét jelent, sokkal inkább az ugyancsak latin fátumnak lenne jó fordítása, melyre a magyar értelmező szótár a következőket írja; „sors, fátum, történelmileg változó értelmű, lényegében misztikus vallásos fogalom, amely az emberi élet minden eseményét, vagy legalábbis a döntő jelentőségűeket természetfeletti erők közreműködésére vezeti vissza.”

A szerencsés embereknek tehát jó természetfeletti erők a segítőik. Azt tapasztalatból mindnyájan tudjuk, hogy még aránylag kis sikerek eléréséhez is kis mennyiségű szerencsére szükség van.

A kérdés most már csak az, hogy mennyire?

Gondolom, hogy ezt csak úgy tudnánk pontosan megmon66

dani, ha a szerencse mennyiségét valamiben ki lehetne fejezni. Ha nem is konkrét mértékegységben, mint pl. „kg”, vagy „méter”, de legalábbis érzékeltető módon, mint pl.: pici, kevés, paraszthajszálnyi, állati, baromi nagy, fantasztikus, vagy kissé mértéktartóan így: „kellő”.

Legjobb tudomásom szerint különböző mesterségek üzéséhez szükséges szerencse mennyiségének meghatározásával még egyetlen tudományos kutató intézet sem foglalkozott. Csak egy hatóságról tudok, ahol hivatalosan, okmányszerűen meghatározták egy adott esetben szükségesnek tartott szerencse mennyiségét.

Ez pedig a „Magyar Légierők Parancsnoksága” egyik 1940-ben közreadott bizalmas tiszti parancsában jelent meg.

Ennek előzményeit mondom most el:

Az 1940-ben avatott évfolyamnak harmadfokú repgépvezetői kiképzését az akkor még hagyományos Fokker C,V.D-vel a kassai repülőtéren végeztük még 1939 nyarán. A kassai repülőtér erre nem volt ideális, de azért még megfelelt, feltéve, ha a leszállást sikerült a kitett jelre teljesíteni.

Vasváry Jóska, aki egyébként remek repülőérzékkel rendelkezett, egy alkalommal teljesen kifogástalan hárompont leszállást produkált a leszállójelre és a megszokott módon gurult Bárcza irányából a Kávégyár kerítése felé egy lomha Fokkerral — már mint egyedül repülő. Egyszeresek minden előzmény nélkül azt láttuk, hogy a gép az orrára állt, majd lassan, komótosan átvágódott.

Szegény Jóska semmi magyarázatot nem tudott adni arra, miért történt ez meg vele,

de még a hivatalos vizsgálat sem tudott vele szemben elmarasztalót megállapítani. így ez az eset érdektelenné vált, elfeledtük, senki sem gondolt többé rá. Kivéve egy nélkülözhetetlen és nagyon fontos közeget, a Hatóságot. Az eset nyilvántartásba vétetett és irattárba tétetett.

Telt, múlt az idő és 1940 tavaszán már szakági kiképzésre kerültünk. Ebből az évfolyamból négyen, Bakcsy, Kőhalmi, Máté és Vasvári Szombathelyre kerültünk az akkor a B.rep-téren működő vadászkiképző iskolára. Júliusban az iskola áttelepült a Budaörsi repülőtérre és itt vgeztünk gyakorlatokat a CR.30, CR.32 és a Rómeó 41. típusú gépekkel. Akkor a CR. 32 még hadrendben volt és aki már erre a típusra került az büszke lehetett sikeres előmenetelére.

Egy szép derült, csendes, repülésre ideális nyári reggelen Vasváry Jóska CR.32-vel végzendő feladatot kapott. Ekkor már nagyon figyeltük egymást, ki mit, hogyan csinál, már a kiképzés végén voltunk.

Jóska kigurult a Keserüvíz források oldalára, majd elstartolt. Szabályosan, szépen, enyhén elemelkedett — aztán úgy maradt. Vagyis kb. 15-20 méternél tovább nem emelkedett, majd eltűnt a Budaörsi vasútállomás irányában a fák között. Aztán némi recsegésropogás után csend lett. Fülöp Pista az iskola parancsnok — gépbe ugrott és már ott körözött egy pont felett, oda igyekeztünk mindnyájan.

Csodát láttunk. A CR.32, vagy 60 méter hosszan egy szőlőskertben letarolt mindent, közben jobbra-balra elhagyta alkotóelemeit, motorja leszakadt, szárnyai diribdarabokban a fák tetején és ott állt Jóska egy karcolás nél-