Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Bakcsy Gergely: Mérhető fogalom-e a szerencse és mennyi kell belőle egy jó repülőnek?
kül, kissé sápadtan, de nyugodtan. Elmondta, hogy a felemelkedés után a motor teljesítménye leesett, tartotta az egyenes irányt amíg csak tudta — és ez lett belőle. A hivatalos vizsgálat nem tudott megállapítani semmit, mi pedig örültünk Jóska szerencséjének amivel ezt is megúszta. Természetesen a Hatóságnál akta, nyilvántartás, irattár. Mivel a Budaörsi repülőtér csak délelőtt egy bizonyos ideig volt az iskoláé aznap már többet nem repültünk. Másnap — ugyanolyan gyönyörű idő mint előző nap — a reggeli eligazításon Fülöp Pista kihirdette, hogy a vizsgáló bizottság Vasvári hadnagy urat a repülésről nem tiltotta le és ezért az első felszállást a tegnapi feladatával ő hajtja végre. Jóska az örömtől majd kicsattant, beült a gépbe, kigurult, de most a Törökugrató felőli oldalra és onnan startolt Csepel felé. Mindnyájan őt figyeltük. Nem hittünk a szemünknek. Mint előző nap szabályosan felemelkedett kb. 15-20 méter magasra és ebben a magasságban a Keserüvíz források felett szemünk elöl eltűnt. Most nem hallottunk recsegést-ropogást, nem gondoltunk semmi rosszra, vártuk, hogy valahol majd megjelenik. Pár perc múlva az irodából futva jött egy küldönc és jelentette, hogy a csepeli Repülő Kísérleti Intézet repülőterén Vasváry hadnagy úr kerekek nélkül leszállt. Mivel a CR.32-nek be nem húzható, merev futói voltak, el nem tudtuk képzelni mi történhetett. Fülöp Pista rögtön átrepült megnézni mitörtént. A sors, az a bizonyos ,,SORS BONA” megint megtréfált mindenkit, Jóskát, minket, a kivizsgáló bizottságot, csak a Hatóságot nem. Ott ez is bekerült az irattárba. Az történt, hogy a motor teljesítménye start után lecsökkent. Jóska nagy nehezen átlebegett a Duna felett, majd a csepeli rep.-tér mellett húzódó töltésre épített müútnak ütközött, a futói itt letörtek, s ő a maradékkal Dóczi Lolóéknál hasra szállt, nem kis feltűnést kelve ezzel a ritka produkcióval. A kivizsgáló bizottság a pilótára felróható mulasztást nem állapított meg. Ennek ellenére Jóska repülését egyelőre felfüggesztették. Ott maradt ugyan az iskolán, az irodában tett-vett. Közben olyan félig mozgósított állapotba kerültünk. Az iskolát is határőrző feladatokkal látták el, a puskákat élesre töltötték, tartalékosok vonultak be és kaptunk több, a polgári lakosságtól bevonultatott személygépkocsit is. Ezek között volt egy remek sportkocsi, Jóska ezzel járt be a Légügyi Parancsnoksághoz bizalmas iratokért. Jóska egy kicsit sportosan vezetett, egy alkalommal megérkezve a rep-tér elé a forgalmi épület mögött a derékszögű kanyarban kisodródott és a vasúti töltés melletti árokban kötött ki 2 teljes és egy fél rolling után. Az autó ripityára törött, Jóska egy karcolás nélkül mászott ki a roncsok alól. Bizottság, kartoték, Hatóság, irattár, de most már egyértelmű volt az elkövető felelőssége. Számoljuk csak össze: eddig 1 db. Fokker, C.V.D., 2 db. CR.32 és 1 db személygépkocsi, valamennyi totálkáros és minden esetben a vezető teljesen sértetlen. Ez nem szerencse? Az akkori Légierő Parancsnokság, mint illetékes hatóság mérlegelte és kiszámította mennyi szerencsével kell egy repülőgépvezetőnek ahhoz rendelkezni, hogy hivatását gyakorolhassa. Ennek megfelelően kiadott bizalmas tiszti parancsában Vasváry József hdgy. repgépvezetői kiképzését letiltotta és Bakcsy Gergely nyugdíjas egyéb beosztásba rendelte azzal a megindokolással, hogy — (idézem, mert nagyon jól emlékszem ezekre a szavakra) „nevezett nem rendelkezik azzal a kellő szerencsével, mellyel minden repülőgépvezetőnek rendelkeznie kell”. Ebből megtudtuk, hogy nekünk aktív repülőgépvezetőknek „kellő” szerencsével is rendelkeznünk kell. Ha valaki 4 totálkáros karambolt sértetlenül megélt, ez nem kellő szerencse? Jóskával 1943 augusztusában a Charkovi repülőtéren találkoztam újra. Nem sokat tudtunk beszélgetni, mert éppen bevetésre készültek — neki az elsőre — sietett a helyére. Én már túl voltam az aznapi feladaton, még korán volt így hát ideoda lötyögtem, hogy teljen az idő. Papp Tiborral beszélgettem, ő mondta, hogy Vasváryék bombázóit a Scholz Miki és Békási Tóni fogják vadászkisérettel biztosítani. Láttuk őket elstartolni, majd egy gép a kötelékből kivált, fordulóban lecsúszott, lezuhant és elégett. Békási Tóni volt benne. Ugyanaznap Vasváry Jóska az első bevetéséről nem jött viszsza. Mi kell a sikerhez? „Sors bona nihol aliud”. Lejegyezte az esetek szemtanúja: Bakcsy Gergely 67
