Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
A Szent László Hadosztály harcai
Liliompusztánál válságosra fordult a helyzet. Szakaszparancsnokunk telefonon kapta a kérést, vagy parancsot, hogy két önként jelentkezőkből álló raj azonnal vonuljon be Liliompusztára. Közben Kapa örvezető kétségbeesetten követelte az állandó tüzelést. Kapa őrvezető volt az aknavető szakasz figyelője és tüzirányítója. A telefonon azt is bemondták, hogy fegyvert, golyószórót, géppuskát a helyszínen találunk. (Az elesettekét!) A két raj elindult. Csak két-két ember maradt vissza az aknavetőknél. Szerencsére a lőszert már jó előre a tüzelőállás körül halmoztuk fel. Letkés a vámosmikolai műútról. Porkoláb őrmester vezette a két rajt. Az Ipoly töltésének a víz felőli oldalán közelítettük meg Liliompusztát. Porkoláb őrmester valahonnan szerzett egy géppuskát. Nálam és Jancsi barátomnál (Sára János) illegálisan szerzett német géppisztolyok voltak. A többieknél puskák voltak. A töltés oldalából, tüzet nyitottunk a Liliompusztát rohamozó oroszokra. Legalább ötven orosz ottmaradt. Ugyanekkor a szőlőskertek irányából, az út másik oldaláról, harminc-negyven orosz jött felénk. Mi vettük észre őket először. Jancsi és én a géppisztoly tárainkat töltöttük, Porkoláb őrmester a hóban hütötte a géppuskája csövét, amikor egy Both nevű honvéd észrevette a tőlünk körülbelül 60 méternyire, széles arcvonalban húzódó „gitárosokat”. (Az orosz géppisztolyt keresztelték el Sztálin-gitárnak a mieink.) Pillanatok alatt történt minden. Rossz lövő helyzetben voltunk a töltés mögött. Nem is gondolkoztunk. Porkoláb, Jancsi meg én a töltés tetejére ugrottunk és hosszú sorozatokkal végigsepertük az oroszokat. Két sebesült kivételével mind ott maradt. Ekkor láttuk, hogy a majorból magyarok szökellnek az út felé. Liliompuszta ismét a miénk volt. Ezekután küldetésünket befejezettnek tekintettük és ugyanazon az úton, amelyen jöttünk visszatértünk aknavető tüzelőállásainkba. Ideje, hogy megjöttetek, fogadott bennünket 64 ISMERETLEN a szakaszparancsnok. Senki sem kérdezte, hogy mit csináltunk míg odavoltunk. Mindenki el volt foglalva a pillanatnyi problémákkal. Szürkületig lőttük a Kapa őrvezető által megjelölt célokat, főként az utat és a szőlős dombokat. Besötétedett. Betoppant egy hadapród őrmester és 12 önként vállalkozót kért. Hallgatok és hátra húzódom. Kerülöm Porkoláb őrmester tekintetét. Nincs töltényem a géppisztolyomhoz. Nekem puska nem kell. Valaki megkérdi, hogy mire kell a 12 ember. Az egyik századot a falutól (Letkéstől) északra a müút túloldalán bekerítették. Egész nap harcban álltak. Most körvédelemben várják a segítséget. Ki kell hozni őket. Valaki megkérdi, hogy melyik század. Kelemen János százada, mondta a hadapród. Mintha villám ütött volna belém. Nincs fegyverünk, mondtam. Minden van ami csak leli nektek, mondta a hadapród. A híd túloldalán lévő épület pincéjében megtaláljátok Novotny őrnagyot. Van hat vadonatúj villámgéppuskája is. Az eligazítást az őrnagy úr megadja. Odaszóltam Jancsinak, gyere. Belenéztem Porkoláb őrmester szemébe és mondtam neki, hogy megyek, de csak akkor, ha én leszek a rajparancsnok. Tíz embert kiválasztottam. Nem kérdeztem, hogy akarnak-e jönni, vagy sem. Átmentünk szökellve az Ipoly hídján. Állandóan lőttek, de mind átértünk. Novotny őrnagy úr nagyon barátságosan fogadott. Minden a rendelkezésetekre áll, — mondta. Betekertük magunkat a villámgéppuska hevedereivel, teletűzdeltük magunkat a Vécsei-féle sárga piros-csíkos kézigránátokkal: magunkhoz vettük a villámgéppuskákat, kiválasztottuk az adagolókat (heveder kezelőket) és elindultunk. Novotny őrnagy úr csak annyi eligazítást adott, hogy menjünk a falu végére és a keresztútnál ott találjuk az ejtőernyős századot. Keressük Takács hadnagyot. Az majd eligazít. MAGYAR; Tömegsír a letkési temetőben.
