Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Ormay József: Zsákmánygépek
Zs ákm á nygépek Or may József A Zsákmánygépek tanulmányozására Kassa bombázásával kapcsolatos kutatásom folyamán került sor. Többen felvetették azt a lehetőséget, hogy a németek zsákmánygépekkel bombázhatták Kassát. Ezzel a témával foglalkozik ez a tanulmány. A szovjet zsákmánygépekkel való bombázás lehetősége a háború ötödik napján, Kassa bombázásának a napján, hibás feltételezéseken alapszik. Üzemképes gépeket nem szoktak az előnyomuló ellenségnek hátrahagyni. Üzemképes gépekkel el szoktak repülni, ha az ellenség megközelíti a repülőteret. Ha pedig üzemképtelen repülőgépeket hagytak volna hátra a német előnyomuló csapatok számára, akkor meg kell kérdezni, hogy ki tette a rendelkezésre álló rövid idő alatt a gépeket üzemképessé? Akik Kassa zsákmánygépekkel való bombázásának a lehetőségét komolyan veszik, azok nincsenek tisztában a repülő műszaki szolgálat legalapvetőbb követelményeivel. Egy „idegen” gép (zsákmány gép) műszaki kiértékelése normális körülmények között hetekig is eltart. Sürgősség esetében is napokat vehet igénybe. Egy távolsági bombázónak nagyon komplikált berendezése van. Ahhoz, hogy valaki elrepüljön egy „idegen” géppel, legelőször is értenie kellene a motort kiszolgáló berendezésekhez és ismernie kellene a motort ellenőrző műszereket, (fordulatszám, olaj hőmérséklet, hengerfej hőmérséklet, hűtő hőmérséklet, hűtők kezelése, hűtő lemezek beállítása stb.) Ismerni kell a légcsavar beállítási szögét startnál, utazó sebességnél, motorok szinkronizálásánál stb. Ismerni kell a fékszárnyak beállítását startnál, leszállásnál; ismerni kell a trimmelők kezelését (kiegyensúlyozó szerkezet). Folytathatom tovább: ismerni kell a gyújtást, a motor indítás módszereit stb. A bomba tisztnek (megfigyelőnek) ismernie kell a bomba felfüggesztést, tárolást, élesítést, célzást és kioldást. Ismernie kell a bomba ajtók kinyitásának és zárásának a módszerét. Ismerni kell a mechanikus kioldást is, ha esetleg az elektrikus vagy pneumatikus kioldó berendezés nem működne (vagy megsérülne). A hajózó szerelőnek feltétlenül ismernie kell a benzin tankok kapcsolási variációit. Általában két-két benzin tartály van a szárnyakban és két benzin tartály van a törzsben. Szükséges az ilyen megosztás a súly eloszlás miatt, valamint azért is, hogy sérülés (találat) esetén át lehessen kapcsolni a sértetlen tankokra. Fel kell említenem a benzin mennyiség arányos fogyasztásának a szükségességét. Nem lehet 60 csak az egyik szárnyból elfogyasztani az öszszes üzemanyagot. Egyensúly zavarokat okozna az ilyen fogyasztás. Arányosan kell fogyasztani a szárnyakból. Át kell pumpálni a szárnyakból a „fogyasztó” tankba, ahonnan a motorok táplálkoznak. A pilóta adja a kapcsolási utasításokat, de ezzel a szerelőnek is tisztában kell lennie. Ha az elektrikus pumpáló berendezés elromlana (sérülés, találat) akkor mechanikusan kell a pumpálást megoldani. A navigációs műszerek ismerete nem okozna különös nehézséget. Valószínűleg a sebességmérőt, a variométert (emelkedés mérő) a fordulás mutatót és az iránytűt egy tapasztalt pilóta felismerné. A giroszkópikus iránytű kezelése esetleg problémát okozhatna. Az az érv, hogy a szovjet légierőktől zsákmányolt bombázókkal bombázták a németek Kassát nemcsak hogy kétséges, hanem szinte lehetetlen. Ez elképzelhetetlen technikai teljesítmény lenne a rendelkezésre álló idő alatt. (Június 22-től június 26-ig.) Azért is lehetetlen ez az elképzelés, mert a németeknek nem lehetett alkalmuk a háború első napjaiban távolsági bombázógépeket zsákmányul ejteni. A távolsági bombázógépek az ország belsejében tartózkodtak és innen rendelték őket bevetésre. Nem valószínű, hogy ezek a távolsági gépek a front közelében lévő szükség repülőterekre szálltak volna le. A frontközeiben a kis repülő távolsággal rendelkező gépeket telepítik. Távolsági bombázók nem eshettek német kézre egy-egy repülőtér lerohanása esetén a háború első napjaiban. Ha mégis német kézbe kerülhetett egy távolsági bombázógép, az csak azért volt lehetséges, mert vagy üzemzavar, vagy sérülés következtében kényszerleszállást kellett annak a gépnek végrehajtania és az ilyen gép nem volt repülésre alkalmas. Ä hadseregnek alárendelt repülőegységeknek nem voltak távolsági bombázóik. A hadseregek taktikai (harcászati) feladatok megoldására alkalmas bombázókkal (SB-2 és hasonló) voltak felszerelve. Ezek a bombázók nem voltak alkalmasak a Kassára ledobott bombamennyiség befogadására. A háború első napjaiban elfoglalt repülőtereken készült fényképeken nagyon sok géproncs látható. Eddig még nem sikerült felfedeznem ezek között távolsági gépeket. (DB-3, DB-3F, 11-4 típusokat.) Tegyük fel, hogy a németek „lerohantak” egy-két repülőteret a háború első napjaiban. Ott nem találhattak távolsági bombázót. Nem találhattak repülésre alkalmas gépet sem,
