Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Pávai-Vajna György: Lelőttek…
11. Profile Publication No. 89. „The Savoia Marchetti S.M. 79” 12. Profile Aircraft Publication No. 258. „P.Z.L.P. 37 Los” 13. P. 37. Los adatok főként a Profile No. 258-ból származnak. 14. E.C. Weal et al. „Combat Aircraft of WWII” Gage Trade Publishing, 1977. Agincourt, Ontario. 18.o. 15. E.C. Weal. 86. o. 16. John W.R. Taylor, ed. „Combat Aircraft of the World” Pub: G.P. Putnam’s Sons, New York, 1969. 76. o. 17. E.C. Weal, 86. o. 18. A Marcel Bloch gépek adataiért hálás köszönet illeti Pillér Tamás Ferencet, aki a Le Bourget-i Museé de L’Air Archivumából „kiásta” a dokumentumokat. Az Avia Bloch 200-as adatait Bihary Mihály repülő történésztől kaptam. 19. A lengyel bombák adataiért hálás köszönet illeti Mr. Jerzy Rozwadowsky volt újságírót, volt tartalékos repülőtisztet, aki lengyelországi barátai révén szerezte meg ezeket az adatokat. Lelőttek Pávai-Vájná György fhdgy. 1943 kora tavaszán kerültem a keleti frontra. Átképeztek Me-109-re. Az 5/1 vadászrepülő osztály 2. századában szolgáltam. Két légigyőzelemmel, sérülés és gépvesztesség nélkül ért véget a keleti fronton való szolgálatom. 1944 májusában a 101. honi légvédelmi vadász osztály 3. századába ismét hadi beosztásba kerültem. Ez volt Bejczy József (Joe) százada. Feladatunk Magyarország légterének a védelme volt. Az Olaszországba települt amerikai repülő alakulatok 1944 áprilisában elkezdték a magyar ipari és katonai célok bombázását. Megdöbbentő volt fölényes erejüket látni. Több száz bombázóból és több száz kísérő vadászból álló repülő kötelékeikkel szemben nekünk volt 30-40 vadászgépünk. Az egyenlőtlen küzdelem kimenetele nem lehetett kétséges. De akkor 1944 tavaszán és nyarán nem hagyhattuk, hogy büntetlenül bombázzák országunkat. Felvettük a harcot és erőnkhöz mérten helytálltunk. Nemcsak most, negyven évvel az események megtörténte után érzem így, de kristálytisztán emlékszem bajtársaim töretlen és megalkuvást nem ismerő harci szellemére. Ez annál figyelemre méltóbb, mert tudatában voltunk annak, hogy milyen esélyeink vannak a 10-20-30-szoros túlerő elleni küzdelemben. Első két osztály erejű bevetésünk május 30-án és június 58 2-án a késői riasztás és téves helyzetközlések következtében, mint osztálykötelék repülési gyakorlatot könyveltük el, mert nem találkoztunk az ellenséggel. Június 14-én riasztottak bennünket. Várakozással néztünk elébe az amerikaiakkal való tűzkeresztségünknek. A sors nekem kedvezett. Sikerült a több száz gép légi kavarodása közben egy Lightninget csővégre kapnom és igazoltan lelőnöm. Két nappal később engem lőttek le. Június 16-án 32 gépből álló osztályunk Heppes Aladár őrgy. osztályparancsnok vezetésével 9 órakor indult a Kaposvár—Dombóvár térsége felé előnyomuló kb. 650 bombázó és 300 kísérő vadász megtámadására. Észak felé emelkedve, majd Délnyugat felé fordulva kb. 7000 méter magasságban értük el Tihany légterét és az amerikai köteléket. A 3. század a balszárnyon vadász biztosításra volt beosztva, így azonnal a fölényes erejű amerikai vadász biztosító kötelékekkel került harcba. Mialatt az élszázadunk a bombázókra vetette magát, a Lightningek a 2. századot is vadászharcra kényszerítették, hogy ezáltal megakadályozzák azt, hogy azok is megtámadhassák a bombázókat. Egyenlőtlen harc volt. A Balatontól Délkeletre eső légtérben folyt a küzdelem. Kb. 10 óra tájban hallottam rádión az osztályparancsnok parancsát a Tihany fölött 4000 méteren való gyülekezésre. Jelentettem, hogy az üzemanyagom és a lőszerem is fogytán van. Leszállásra és újra töltésre kaptam parancsot. Hogy ezek után a rádióm felmondta-e a szolgálatot, vagy hogy kikapcsoltam, nem tudom. Tény az, hogy nem hallottam amikor a repülőtéri harcálláspontunk rádiója jelentette, hogy a repülőtér körül Lightningek kószálnak, valószínűleg a hazatérő gépekre várnak. Megközelítettem a repülőteret. Kieresztettem a futókat amikor érzem és hallom, hogy lövedékek becsapódnak a gépembe. Hátranézve négy Lightninget láttam mögém besorakozni, számukra rendkívüli kedvező támadási helyzetben. Tudtam, hogy csak sebességgel és földközeli fordulózással lenne esélyem ebből a helyzetből kikászálódni. Sok választásom nem volt. Behúztam a futókat és teljes gázt adtam. Ebben a pillanatban a második Lightning csapott rá a gépemre. Lövései eltaláltak valamit a motorban. Kabinomat átláthatatlan füst töltötte be. Kikapcsoltam a gyújtást, ledobtam a kabintetőt, de így is csak balra lefelé láttam. Alattam sűrű erdő volt. Majdnem a fák tetejét súroltam. Hirtelen észrevettem, hogy magasfeszültségű vezeték keresztezi a repülési irányomat. Ösztönszerűen bekapcsoltam a gyújtást, bead
